Még mindig érdekes nekem a ráizgulás a csereberére. Itt a világháború árnya, a szomszédban folyik is. Nosza, adjunk oda mindent a harcoló felek közül a velünk szemben ellenségesnek. Adjuk oda a harckocsikat, az ágyúkat, a lőszert, hiszen a világháború előestéjén ez a legokosabb amit tehetünk.
Majd bízzunk benne, hogy a 'jogállamisági feltételek' nem terjednek ki hirtelen valahogy erre is és akkor kaphatunk olyan technikát, ami a fegyverbeszerzésünkben kifizetve is kerekítési hiba szintű összeget képviseltek, és éppencsak csak évek múlva tudunk tizedakkora lőszerkészletet sok pénzért megvásárolni hozzá, mint amit kiküldenétek. Sorban állva mindenki mással, mialatt a gyárunk csak épül, csak épül, csak épül még mindig csak épül majd... Miközben, amíg folyik ez a történet a szomszédban és nekik is gyártanak, mialatt leürültek a nyugati raktárak és maguknak is gyártaniuk kell, mialatt beléptek új országok ebbe a lőszercsoportba és ők is akarnának. Úgy, hogy közben azért nem tudunk lazán integetve rendelni 100 000 db bármit, mert ugyanezen államok pénzügyileg szankcióznak minket. Még mindig.