Pár gondolat e (szívemnek kedves, de csak ma észlelt) vitához:
Magyarországon valóban nagyon ritkán kerül sor rendőri fegyverhasználatra, de szerintem téved, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarországon nagyon ritkán adódik olyan szituáció, amikor a rendőrnek a fegyverét kellene használnia. A helyzet sokkal inkább az, hogy az általános fegyverkultúra hazánkban nagyon alacsony színvonalú, a fegyver Magyarországon valamiféle gonosz mumus, ismeretlen tabu, és ha valahol fegyverhasználatra kerül sor, akkor kőkeményen rááll az ügyre a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a politika, a sajtó, és jaj annak, aki nem tudja többszörösen és tanúk által is bombabiztosan bizonyítani, hogy jogosan húzta meg a ravaszt! Szóval a magyar rendőr sok olyan szituációban, ahol amerikai kollégája már régen fegyvert rántott (és akár használt) volna, inkább belekényszerül a hivatásához teljesen méltatlan, frusztrált időhúzásokba, alkudozásokba, félrenézésekbe és bízik abban, hogy valahogy csak megoldódik majd a helyzet, hogy idővel majd csak levadássza a legveszélyesebb barmokat a TEK, a pisztoly pedig marad a tokban, amíg őt magát nem kezdik el ütni.
(Két személyes emlék: 15-20 fős felheccelt, alvilági banda székekkel, vascsövekkel veri szét a kocsmát, a kiérkező járőr retteg, csitítani próbálja őket minimális eredménnyel, a járőr hölgy tagja végül sírva fakad, a helyzetet talán tompítani tudták, de kezelni abszolúte nem. A másik szitu még látványosabb: Kb. 200 drukker, túl vannak pár vasúti kocsi meg néhány utcai tereptárgy lezúzásán, velük szemben 4, őket igazoltatni próbáló rendőr. Szó szerint körberöhögték őket.)
Ahogy én látom, nem a magányos késes őrültek, a munkájukban megzavart tolvajok, a közúti ellenőrzésnek ellenszegülő idegbeteg állampolgárok és pláne nem a Columbo hadnagy által leleplezett ravasz gyilkosok teremtenek olyan helyzeteket, ahol a fegyverhasználat szükséges opció lehet, hanem a csapatokba verődő, begőzölt, garázda társaságok, az üvöltve fenyegetőző, falvakat, városrészeket rettegésben tartó, randalírozó hordák, akik az adott helyzeteket megkérdőjelezhetetlen túlerejükkel pillanatok alatt vonják uralmuk alá. Velük szemben csak a fegyver tud azonnali és egyértelmű ellensúlyt biztosítani. Ehhez viszont olyan törvényi háttér, és talán még inkább szemléletbeli váltás kell, ami lehetőséget biztosít a rendőrnek arra, hogy ilyen szituációkban igenis bátran vegye csak elő a fegyverét, és ha kell, használja is azt nyugodtan, szakszerűen.
Ez a fegyver pedig nem lehet revolver. Miért?
1.) A revolverek egyik nagy előnye, hogy biztonságosabbak, mint a félautomata pisztolyok. Ez lényeges tényező civil felhasználóknál, azonban egy fegyveres testületnél, olyan hivatásosoknál, akiknek kötelessége készségszinten használni a fegyvert, ez nem lehet szempont. (Ahogyan orvosi eszközök beszerzésénél sem lehet indok az, hogy "mert ezt még a balf.sz orvosok is biztosan kezelhetik!")
2.) A revolverek másik előnye, hogy általában alkalmasabbak erősebb lőszerek használatára, esetünkben megint nem lehet szempont, hiszen hazai szinten a 9 mm-es Parabellum lőszer mellé rendszeresíteni egy teljesen új lőszert (mondjuk a .38 Special-t) enyhén szólva nem lenne kifizetődő és jelenleg egyébként sem az elégtelen stop-hatással van gond, hanem azzal, hogy egyáltalán el sem lehet sütni a fegyvert.
3.) A revolverek egyetlen tényleges előnye a megbízhatóság, pontosabban az a tény, hogy hibás lőszer esetén sem akadnak el, egyszerűen csak újra meg kell húzni a ravaszt és a következő lőszer majd eldörren. Ez az egyetlen előny áll szemben a hátrányokkal:
4.) A revolvereket nehezebb működtetni. Az SA-működtetés céllövészetre tökéletes, de éles helyzetben nyilván szóba sem jöhet, a revolverező használat viszont nagyobb erőkifejtést igényel az elsütőbillentyűre, és jelentékeny mértékben rontja a lövés pontosságát. Emellett kisebb tűzgyorsaságot biztosít, mint egy öntöltő pisztoly működési mechanizmusa.
5.) Ebből (és az erősebb lőszerből) következik, hogy a revolver használatának elsajátítása valamivel több időt, több gyakorlást igényel, több ezer ember esetében pedig ez nem csekély plusz kiképzési idő - és persze plusz költség.
6.) A revolverek drágábbak, mint az öntöltő pisztolyok. Magánszemélyeknél ez nem gond, ha rászánja a pénzt egy Magnumra, egészségére, de tízezres darabszámoknál ez nagyon lényeges hátrány.
7.) A revolverek tárkapacitása veszélyesen csekély. Ha egy 20 fős őrjöngő hordával szemben a rendőr lead egy figyelmeztetőlövést, majd úgy dönt, hogy nincs mese, rá kell lőnie az alfahímre, de a második lövése nem talál, esetleg hibás a lőszer, akkor ott áll egy végletekig kiélezett helyzetben 4 nyomorult lőszerrel 20 megvadult barommal szemben.
8.) A fenti szituációra épülő horrorfaktor, hogy a revolverek újratöltése reménytelenül lassú az öntöltő pisztolyokkal szemben. Még gyorstöltővel is sokkal körülményesebb, nem beszélve arról, ha az egyik hüvely beragad a dobba. Éles helyzetben ez baromi veszélyes lehet.
Szóval szép meg jó a revolver (Bolondulok a Smith & Wesson 686-osért!), és tényleg nagyon megbízható eszköz, de valahogy úgy, ahogy a hagyományos, 4000 éves hagyományos kasza is sokkal megbízhatóbb, mint a motoros fűkasza. A világ végére vagy a vadnyugatra jobb lehet, de egy XXI. századi testületnek hajmeresztő anakronizmus. Nem véletlenül kopott ki mára még az amerikai rendőrök kezéből is, pedig ott aztán volt hagyománya!