Kell még egy-két üteg a ke
www.magyarhirlap.hu
magyar delegáció nézte meg a HIMARS tüzérségi rakéta-rendszer bemutatóját az Egyesült Államokban. Sokáig úgy tűnt, ez lesz a honvédség következő ultramodern eszköze, aztán – némi amerikai felütéssel – kiderült, a védelmi tárca nem gondolkodik e rendszer beszerzésén. Ám mivel valami kell a seregnek, érdemes megnézni nekünk is, miből lehet választani a piacon…
Izraeli gyártású sorozatvetők Bakuban
Fotó: Wikipedia
Kisebb bel- és külpolitikai botrányt kavart június közepén az a hír, miszerint az amerikai szenátus külügyi bizottságának egy republikánus tagja blokkolta (volna) Budapest HIMARS tüzérségi rakétarendszer iránt megnyilvánuló fegyverbeszerzési szándékát. Mint utóbb kiderült, az egész nem volt több egy ócska blöffnél, ugyanis csak az USA szenátusának és képviselőházának külügyi bizottsága tilthatja meg a helyben készített eszközök külföldi értékesítését, de egyetlen szenátor ezt legfeljebb csak javasolhatja.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Honvédelmi Minisztérium szinte rögvest cáfolta, hogy mi efféle berendezéseket akarnánk vásárolni. Mint akkor közölték, az előző kormányzati ciklusban a beszerzésekért felelős kormánybiztos, az azóta menesztett Maróth Gáspár 2022. márciusi határidővel levélben kért információt a HIMARS-ról. Ám válasz nem érkezett, így a tárca az ügyet ezzel lezártnak tekintette.
A HIMARS tehát eleve nem is került reálisan soha a napirendre – ám ettől még a probléma, azaz a hadsereg hiánya még nem lett orvosolva. Mivel oly sokféle korszerű berendezés manapság nincsen a piacon, érdemes áttekinteni, mi kerülhet szóba helyette. Ilyen a dél-koreai Chunmoo, az izraeli PULS vagy a török MBRL – melyekből (a honvédség jelenlegi nagyságát tekintve) egy tüzérosztályra való, azaz tizennyolc, esetleg huszonnégy egység szükséges.
Visszafelé haladva a sorban a török MBRL (többcsövű rakétavető) egy-egy parancsnoki, irányító, indító, lőszerellátó, meteorológiai és műhelyjárműből áll, melyhez még különböző egységeket lehet csatlakoztatni. A katonáknak otthont adó fülkéket igény szerint túlnyomásos és szűrővel ellátott kivitelben is lehet rendelni, így gyakorlatilag kizárható a biológiai támadás esélye. Az indítócsövek kétszer húsz, esetleg kétszer-hat vagy kétszer-kettes elrendezésűek, űrméretük a megrendeléstől (és a feladattól ) függően 122, 230, 300 vagy 610 milliméter. Az eszköz hatótávolsága tíztől kétszáznyolcvan kilométerig terjed. Az egész rendszer összekapcsolható a már meglévő adatgyűjtő elemekkel – legyenek azok drónok, radarok, esetleg hagyományos előretolt vezetékes vagy rádiós eszközökkel felszerelt megfigyelők.
A rakéták hüvelye acél vagy műanyag kompozit anyag. A török MBRL automatikusan képes célozni, agy ezzel is jelentős időt takarít meg a személyzetnek. A vető hordozójárműve 6×6 vagy 8×8 kerékképletű.
A PULS (Precise & Universal Launching System) egy izraeli eredetű rakéta-sorozatvető, amelyet a honvédség ügyeit szemmel kísérőknek már ismerős Elbit Systems fejleszt és gyárt. A szerkezet a földi célpontok ellen irányított és nem irányított rakétákat és robotrepülőgépeket képes kilőni – akár háromszáz kilométerre is. Fontos megjegyezni, az e cikk bevezetőjében is említett HIMARS után ez a legelterjedtebb precíziós tüzérségi rakétarendszer a NATO-ban.
Űrmérete 122, 160, 306 vagy 370 milliméter, s jelenleg nyolcféle eszközt tud útjára bocsátani. A legnagyobb példány harci része százhúsz, míg a legapróbbé öt-tíz kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmaz. Az üteget általában 6×6 vagy 8×8 kerékképletű teherautó-alvázra telepítik ahol egy jármű két indító konténert cipelhet magával. Maguk a rakéták rendkívül gyorsak, hiszen a háromszáz kilométer hatótávolságú kivitel kevesebb mint nyolc perc alatt ér célba.
Egy török rakéta-sorozatvető akcióban valahol a szír határ térségében
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Soner Kilnic
Jelenleg Izrael, Azerbajdzsán, Marokkó és Dánia hadereje alkalmazza, míg Thaiföld és Hollandia idén jelentette be a vásárlásait. Ezen túl akad még egy „nemzetközi megrendelő” – amely akár lehet hazánk is. Ám akár ki is legyen a vevő, a nemzetközi sajtóban megjelent találgatások szerint annyi bizonyos, hogy a hároméves teljesítéssel vállalt kontraktus révén a leendő tulajdonos egy nyolc (tíz) indítóállomást tartalmazó egységhez juthat hozzá.
A (szóba jöhető) sorban az utolsó a K239 Chunmoo. A tüzérségi rakétarendszert és sorozatvetőt a dél-koreai Hanwha Group fejleszti és gyártja. A szerkezet többféle lehetőséget kínál. Az első változat két konténerében húsz darab K33 131 mm nem irányított rakéta kaphat helyet, melyek hatótávolsága harminchat kilométer.
A második kivitel esetében ugyancsak két konténerben hat darab KM26A2 230 milliméteres rakéta foglal helyet. Hatótávolságuk negyvenöt kilométer, egy gépkocsin kereken egy tucat fér el belőlük. A harmadik változat két konténeréből hat darab 239 milliméteres GPS/INS irányított rakétát képes indítani. A szerkezetek hatótávolsága nyolcvan kilométer körül jár. Egy járművön ugyancsak tizenkettő fér el. Jelenleg Dél-Korea és az Egyesült Arab Emírségek haderői rendszeresítették, míg Lengyelország a közelmúltban jelentette be, hogy 288 darab indítójárművet vásárol a koreai vállalattól.
