Itt egy ausztrál meghatározás a vita további gerjesztésére
innen. Mindenki lenyugodhat, az alábbia inkább
@dudi álláspontját képviselik. Szerintem a vitát a témában a továbbiakban lehetne hanyagolni.
".....
Céljaink szempontjából a páncélozott járművek három nagy kategóriába sorolhatók: páncélozott harcjárművek (AFV), önjáró tüzérségi járművek és páncélozott támogató járművek. Az AFV-k lovas közelharcot folytatnak - gyilkolásra tervezték őket. Ezt általában úgy végzik, hogy tüzelnek az ellenségre, akire fizikailag látótávolságban vannak (közvetlen tűz) és akinek a közelében vannak (közelharc).
..........
A páncélozott járművek könnyű, közepes és nehéz súlyosztályokba sorolhatók, és elsődleges funkciójuk alapján különböző típusokra oszthatók. Bizonyos esetekben egy adott súlykategóriában egy egész járműcsalád (FoV) létezhet. Így egy FoV számos járműtípust tartalmazhat, beleértve a páncélozott harcjárműveket, önjáró tüzérségi és támogató járműveket. Az alábbiakban a legjelentősebbeket tárgyaljuk, hogy általános képet adjunk funkciójukról és tervezési jellemzőikről.
.........
Fő harckocsik
A fő harckocsik (MBT) erősen felfegyverzett és páncélozott AFV-k, amelyek elsődleges funkciója a közvetlen tűz biztosítása a közelharcban. Az MBT-k jellemzően nagy toronnyal rendelkeznek, amely ágyúval és egyéb fegyverekkel van felszerelve. Nagyfokú terepjáró mozgékonysággal rendelkeznek, mivel nagy teljesítményű motorok által hajtott lánctalpakon közlekednek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy sebességgel haladjanak a törmelékes és egyenetlen talajon, átrobogjanak a dzsungelen vagy szétzúzzák az akadályokat. A harckocsi a közelharc csúcsragadozója; ágyújával szinte bármilyen földi fenyegetést képes legyőzni, és a fenyegetések széles skálájával szemben kitart.
Azonban csak akkor hatékony, ha kombinált fegyveres szervezetek részeként működik, amelyek leplezik sebezhetőségét és lehetővé teszik számára a harcot. Bár a harckocsit az első világháborúban a lövészárok-háború patthelyzetére válaszul tervezték, azóta folyamatosan fejlődik, és megjelentek a negyedik generációs harckocsik. Ezeket a késői típusokat gyakran nagy hatótávolságú programozható lőszerekkel, a páncéltörő lőszerek semlegesítésére szolgáló integrált aktív védelmi rendszerekkel, fejlett fizikai páncélcsomagokkal és fokozott automatizálással szerelik fel. A páncélozott harckocsik a páncélos elemek fő fegyverrendszereként szolgálnak.
...........
Páncélozott személyszállító járművek
A páncélozott személyszállító járműveket (APC) elsősorban arra tervezték, hogy katonákat, felszerelést és rakományt szállítsanak a harcba. Általánosságban az APC-k a gyalogságot szállítják a harcba, de nem harcolnak velük együtt.
A személyszállító járművek már a második világháború előtt megjelentek, és azóta folyamatosan fejlődtek. Vannak köztük kerekes és lánctalpas kialakításúak, amelyeket egy 8-10 katonából álló gyalogsági szakasz szállítására optimalizáltak, ami nagy belső teret igényel a katonák elhelyezéséhez. Ennek eredményeképpen a harckocsik tervezése során kompromisszumokat kell kötni a nagyobb kapacitás biztosítása érdekében. Ezek közé tartozik a jármű fegyverzetének önvédelmi fegyverrendszerekre, például géppuskákra való csökkentése, valamint a páncélzat védelmének korlátozása a kézifegyverek és tüzérségi repeszek túléléséhez szükséges szintre. A harckocsik hagyományosan a gépesített gyalogsági erők felszerelésére és más elemekben csapatszállítóként szolgálnak.
Gyalogsági harcjármű
A gyalogsági harcjárműveket (IFV) arra tervezték, hogy gyalogsági katonákat szállítsanak a csatába és harcoljanak velük.
Az IFV-k az APC-k továbbfejlesztése, és a hidegháború alatt fejlesztették ki őket. Arra tervezték őket, hogy lehetővé tegyék a gyalogság számára a páncélosokkal való szoros együttműködést, ahelyett, hogy egyszerűen elég közel szállítják a gyalogosokat ahhoz, hogy gyalogosan csatlakozhassanak hozzájuk. Az IFV-k lánctalpasak és toronnyal rendelkeznek, ezért a beavatatlanok összetéveszthetik őket a harckocsikkal vagy az APC-kkel. Az IFV-k tervezése azonban kompromisszumokat tesz a kapacitás tekintetében, egyesek csak 6-8 gyalogost szállítanak, hogy tűzerejük és védelmük javuljon. Az IFV-ket gyakran szerelik fel gyorstüzelő automata ágyúkkal, páncéltörő irányított rakétákkal, gránátvetőkkel és géppuskákkal, hogy a legkülönfélébb célpontokat legyőzhessék. Hasonlóképpen, az IFV-k általában erősebben védettek, mint a harckocsik, mivel az ellenség közvetlen közelében is képesek kell, hogy legyenek túlélni a harcot. Az IFV-ket a páncélozott gyalogsági erők alkalmazzák.
Felderítő és felderítő járművek
A felderítő és felderítő járművek elsődleges feladata az ellenségről és a terepről való információszerzés. Két általános típusba sorolhatók: kis méretű, enyhén felfegyverzett és páncélozott felderítő járművek, valamint nagyobb méretű, erősen felfegyverzett és páncélozott harci felderítő járművek (CRV).
A könnyű páncélozott felderítő járművek elsősorban szenzorokat és lopakodást alkalmaznak az információszerzéshez. Ezzel szemben a CRV-k az információkért és az ellenséges erőktől való megfosztásért harcolnak. Ennek megfelelően a CRV-ket felszerelhetik önágyúval és más fegyverekkel az ellenséges felderítő elemek legyőzésére; valamint érzékelők, pilóta nélküli rendszerek és továbbfejlesztett kommunikációs eszközök széles skálájával az információk megszerzésére és azok továbbítására a haderőn belül. Mindkét típus általában nagyfokú közúti mobilitással rendelkezik, ami lehetővé teszi számukra nagy területek gyors megfigyelését.
Egyesek tévesen úgy értelmezik, hogy a CRV ugyanaz, mint az IFV; ez nem helytálló. Bár a CRV-k kis számú katonát szállíthatnak, ezek a katonák, akiket gyakran felderítőknek neveznek, leszálló felderítési és megfigyelési feladatokat látnak el, és nem gyalogságként tevékenykednek. Ugyanígy a nagy gyalogsági szakaszok szállítása más területeken, például a tűzerő és a védelem terén is kompromisszumokat igényel. A CRV-k a lovasság elsődleges felszereléseként szolgálnak."