Hatalmas köszönet a fordításért!
Ez új megvilágításba helyezi a sztorit.
Eddig azt hittem, hogy az "álljunk több lábon" elv alapján döntöttek a szovjet eszközök üzemeltetése mellett is.
Különösebben nem izgathatta a szovjeteket a titkos fegyverük titka, ha így a finnekre lőcsölték...
A Párizsi békeszerződés (1947) eltiltotta Finnországot a légvédelmi rakéták rendszeresítésétől, a légvédelmet 88 mm-es Rheinmetall-Borsig ágyúk képviselték.
Mivel az USA / angol felderítők rendszeresen „használták” a finn légteret Leningrád felé menet, így a '60-as évek elején a szovjetek elkezdték győzködni a finneket a korszerű légvédelem beszerzésére.
22 db MiG-21F13 (74-es típus) vadászgépet 2 db MiG-21U (66-os típus) gyakorlót, és 3 db SzA-75M Dvina (SA-2B) komplexumot ajánlottak fel.
A MiG-21 vadászgépek 4,7 billió Márkába, mai értéken 89 millió Euróba kerültek összesen (3,7 millió darabonként), míg a 3 db Dvina osztályért 4,6 billió Márkát (87 millió Eurót) kértek a Szovjetek.
Mivel USA és a britek jobban tartottak a légvédelmi rakétáktól mint a MiG-ektől, így csak azzal a feltétellel járultak hozzá a Párizsi békeszerződés semmissé tekintéséhez, ha a légvédelmi komplexumokat tőlük veszik meg.
A finnek nem akartak 3 féle (szovjet/amcsi/britt) komplexumot rendszeresíteni 3 országból, így a békesség kedvéért a Dvinák beszerzésétől eltekintettek, és így akkoriban csak a MiG-ek érkeztek.