Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
MiG-21-97 = MiG-21-93 + RD33Talán inkább MiG-21-93.
Volt még olyan, hogy MiG-23-98, de MiG-21-97 nem volt.
Abban az évben épp nem jutott semmi izgalmas a MiG MAPO eszébe
Amúgy, ha az ember kicsit komolyabban végigpróbálgatta a MiG-21-est a DCS-ben, akkor rájött, hogy annak a gépnek az R-60-asból a 16 is kevés lehetett, hiszen ott nincs elegáns sisakcélzó, a gép meg annyira nem manőverezik jól, hogy a rakéta fejével mindig biztos befogásra mehessen.
Ami plusz pont volt, az az, hogy relatíve nagy szögeltéréssel elindított R-60-as is hozhatott találatot.
Ugyanakkor egálban levő gépek ellen (F-5, MiG-23, valami nehezebb gép... -> és figyelembe véve a DCS program AI gépeinek manőverező légiharc eszköztárát) sokszor a gyorsabb és a nagyobb hatótávú R-13M többet ért.
Hogy ez hány százalékban DCS és hány százalékban élethű szimuláció, azt nem tudom, de az azért látszik, hogy az R-73-asoknál lényegében az R-13M-et és az R-60M-et ötvözték, plusz TVC.
Ha innen nézzük (plusz hozzáadjuk a jobb kilátást biztosító kabintetőt, a sisakcélzót és a jobb radart) a MiG-21-93 egy teljesen logikus evolúciós lépcső, csak az időzítéssel voltak gondok. Elkésett.
Folytatva a "mi lett volna ha" történelmietlen polémiát, abból kiindulva, hogy a jugó küldöttségnek már 1986-ban mutogatták a szovjetek nagy büszkén Kubinka repterén az R-77-esek súlymakettjeit az exportra felajánlott 9.12-esek mellé kirakva (amelyek ekkor még inkább voltak K-77-esek, hiszen pont ekkor kezdett meghasalni az egész fegyvertípus fejlesztése), egy R-77/R-73-assal, KOLSz-szal, és Kopjo radarral felvértezett, RD-33-assal megtoldott és FbW-vel áthekkelt, buborék kabintetővel megáldott MiG-21-86, vagy MiG-21-88 nagyon ütőképes kis vadászgép lehetett volna.
Nahh, akkor még ki lehetett mondani, hogy ezek potenciális ellenségek?Ez a MiG-21 változat elég lett volna a szerbeknek 1986-ban ajánlott MiG-29 változatok ellen?
Ha jól emlékszem az volt a fő indok a MiG-29-esek beszerzése mellett, hogy minden potenciális ellenségeinknek már van MiG-29-ese.
Nahh, akkor még ki lehetett mondani, hogy ezek potenciális ellenségek?
Habár most is kimondta a (ide ízlés szerint mindenki odagondolja az általa preferált jelzőt), hogy regionális konfliktusban kell tudni megvédeni magunkat, mondjuk. Szóval talán még nem veszett ki teljesen az egészséges önvédelmi ösztön.
Ehhe, lehet. :-DRégen volt. Lehet hogy már akkor is úgy mondták, hogy "már minden szomszédunknak" van...
Igen.Sokkal jobb harcelektronikája volt(van,lásd indiai Bisonok),mint az akkori export MiG29B-nek.Ráadásul sokkal több modrenizált Bisz-ünk lett volna(volt vagy 5század),amelyeket mivel olcsóbban és egyszerűbben üzemeltethetőek,talán jobban fent tudtunk volna tartani,mint a 29eket.És ahoz már adták az R-77 rakétát.Ha már alternatív múlt és jövő a téma...
Ez a MiG-21 változat elég lett volna a szerbeknek 1986-ban ajánlott MiG-29 változat ellen a 90-es évek közepén-végén?
Ha jól emlékszem az volt a fő indok a MiG-29-esek beszerzése mellett, hogy minden potenciális ellenségünknek már van MiG-29-ese.
Teljesen jogosan. A MiG-21 minden változatán és mindegyik hajtóművén a segédberendezés-meghajtásház és az összes segédberendezés a hajtómű alján volt (hidraulika-szivattyúk, generátorok, olajtartály, olaj-tüzelőanyag radiátor és olajszivattyú, olajtúlnyomás és szellőzés berendezései, tüzelőanyag-előnyomás szivattyú + fő és utánégető-szivattyú-automatikák), a hajtómű fölött csak egy tenyérnyi rés volt a törzs-üzemanyag tartályok alatt. Az RD-33-on meg a segédberendezések a hajtómű tetején voltak. Szóval egy lehetetlen házasság lett volna ... persze egyesek szerint elméletben minden megoldható, de ha nincs az a pénz ...Az RD-33 gépbe applikálásával kapcsolatban komoly kétségeim vannak...
Nos, a szívócsatorna+orrkúp (központi test) lehetett volna az egyik szűk keresztmetszet és ez most ide egy találó kifejezés.Az RD-33 gépbe applikálásával kapcsolatban komoly kétségeim vannak...
Igen.Sokkal jobb harcelektronikája volt(van,lásd indiai Bisonok),mint az akkori export MiG29B-nek.Ráadásul sokkal több modrenizált Bisz-ünk lett volna(volt vagy 5század),amelyeket mivel olcsóbban és egyszerűbben üzemeltethetőek,talán jobban fent tudtunk volna tartani,mint a 29eket.És ahoz már adták az R-77 rakétát.
Teljesen jogosan. A MiG-21 minden változatán és mindegyik hajtóművén a segédberendezés-meghajtásház és az összes segédberendezés a hajtómű alján volt (hidraulika-szivattyúk, generátorok, olajtartály, olaj-tüzelőanyag radiátor és olajszivattyú, olajtúlnyomás és szellőzés berendezései, tüzelőanyag-előnyomás szivattyú + fő és utánégető-szivattyú-automatikák), a hajtómű fölött csak egy tenyérnyi rés volt a törzs-üzemanyag tartályok alatt. Az RD-33-on meg a segédberendezések a hajtómű tetején voltak. Szóval egy lehetetlen házasság lett volna ... persze egyesek szerint elméletben minden megoldható, de ha nincs az a pénz ...
Inkabb az aramlastani szuk km az, ami értelmetlenné teszi.Nos, a szívócsatorna+orrkúp (központi test) lehetett volna az egyik szűk keresztmetszet és ez most ide egy találó kifejezés.
Hanem az RD-33-as "kiegyenesített" verzióját, ami anno a dél-afrikai Mirage F-1-esekhez készült, használja most a pakisztáni JF-17-es. Itt a segédberendezések is lekerültek a hajtómű aljára.
Azért fals a teóriám, ott vérzik el a dolog, hogy még ha a 21-es törzshátsórésze le is szerehető a forszázskamra vonalában, az előtte levő szekció kialakítása egészen más.
És itt nem csak a keresztmetszetre gondolok, hanem a bekötési pontokra is.
Vagyis a MiG-nek úgy 1986-88 táján komplett törzs átépítéseket és ehhez új törzs elemeket kellett volna legyártani, beépíteni.
Az orr-szekció átalakításáról nem is beszélve.
Nem nagy ügy, csak ekkorra már senki se gyártotta a 21-est a Szovjetúnióban, holott egy ilyen mérvű átalakítás már nem közepes szintű ipari nagyjavítás, hanem kvázi repülőgép építés.
Akkor működött volna ez a dolog, ha anno a MiG-23-as helyett az alaktényező és a nagy sebességű hosszanti stabilizás jegyében úgy kb a MiG-21M-től kezdve a gép hossza megnőtt volna valamivel, majd ezzel a belső kerokészlet is nőtt volna. Így meglett volna bátran a Mach 2.5 is akár.
Aztán a hetvenes évektől második felétől kezdve rájöttek volna a manőverezőképesség és a bővebb fegyverzet fontosságára, ennek fényében előbb kikerült volna a belépőélből a csűrő rudazata, mozgatható úgynevezett manőverezőlapot kapott volna a belépőél.
A bisz R-25-300-asa helyett a Tumanszkij R-67-300-asa került volna, ami úgy vonult volna be a történelemkönyvekbe, mint a Tumanszkijék első kétáramú utánégetős hajtóműve.
1978-79-ben jött volna a MiG-21D (Dorabotannij), ami az YF-16/YF-17 párosra adott válasz értelmében buborék kabintetővel, egyrészes front szélvédővel, hat szárny alatt felfüggesztővel, enyhén előrenyilazott kilépőélű, kettős nyilazású belépőéllel, farkasfoggal ellátott, növelt fesztávú szárnnyal és LERX-szel szerelt, FbW kormányvezérlésű gép lett volna.
Ebben az alternatív világban nem lett volna se MiG-23-as, se MiG-29-es, ellenben a Szu-7/17-es evolúció hamarabb ért volna véget, mivel egyfelöl a Szu-25-ös, másfelöl a multirole Szu-27-es gépek lettek volna a nagy darabszámú MiG-21D-k mellett a nyolcvanas években a szovjet Front Légierő és a VSz igáslovai is.
Fikció.
Nos, a szívócsatorna+orrkúp (központi test) lehetett volna az egyik szűk keresztmetszet és ez most ide egy találó kifejezés.
Hanem az RD-33-as "kiegyenesített" verzióját, ami anno a dél-afrikai Mirage F-1-esekhez készült, használja most a pakisztáni JF-17-es. Itt a segédberendezések is lekerültek a hajtómű aljára.
Azért fals a teóriám, ott vérzik el a dolog, hogy még ha a 21-es törzshátsórésze le is szerehető a forszázskamra vonalában, az előtte levő szekció kialakítása egészen más.
És itt nem csak a keresztmetszetre gondolok, hanem a bekötési pontokra is.
Vagyis a MiG-nek úgy 1986-88 táján komplett törzs átépítéseket és ehhez új törzs elemeket kellett volna legyártani, beépíteni.
Az orr-szekció átalakításáról nem is beszélve.
Nem nagy ügy, csak ekkorra már senki se gyártotta a 21-est a Szovjetúnióban, holott egy ilyen mérvű átalakítás már nem közepes szintű ipari nagyjavítás, hanem kvázi repülőgép építés.
Akkor működött volna ez a dolog, ha anno a MiG-23-as helyett az alaktényező és a nagy sebességű hosszanti stabilizás jegyében úgy kb a MiG-21M-től kezdve a gép hossza megnőtt volna valamivel, majd ezzel a belső kerokészlet is nőtt volna. Így meglett volna bátran a Mach 2.5 is akár.
Aztán a hetvenes évektől második felétől kezdve rájöttek volna a manőverezőképesség és a bővebb fegyverzet fontosságára, ennek fényében előbb kikerült volna a belépőélből a csűrő rudazata, mozgatható úgynevezett manőverezőlapot kapott volna a belépőél.
A bisz R-25-300-asa helyett a Tumanszkij R-67-300-asa került volna, ami úgy vonult volna be a történelemkönyvekbe, mint a Tumanszkijék első kétáramú utánégetős hajtóműve.
1978-79-ben jött volna a MiG-21D (Dorabotannij), ami az YF-16/YF-17 párosra adott válasz értelmében buborék kabintetővel, egyrészes front szélvédővel, hat szárny alatt felfüggesztővel, enyhén előrenyilazott kilépőélű, kettős nyilazású belépőéllel, farkasfoggal ellátott, növelt fesztávú szárnnyal és LERX-szel szerelt, FbW kormányvezérlésű gép lett volna.
Ebben az alternatív világban nem lett volna se MiG-23-as, se MiG-29-es, ellenben a Szu-7/17-es evolúció hamarabb ért volna véget, mivel egyfelöl a Szu-25-ös, másfelöl a multirole Szu-27-es gépek lettek volna a nagy darabszámú MiG-21D-k mellett a nyolcvanas években a szovjet Front Légierő és a VSz igáslovai is.
Fikció.
A programot 93ban mutatták be,de aztán nem kapkodtak vele.Elöször az izraeliek jelentkeztek a 21-2000rel,amihez már igérték az akkor még csak fejlesztés alatt lévő Derbyt is,ha elkészöl.Ráadásul úgy,hogy ha jön még a világbol megrendelés,azt is a PG csinálhatja.Ezt kellett volna elfogadnunk.Helyettük lett a 29,ami viszont nem egy sikertörténet minálunk."Az átalakított MiG-21-93 1995. május 25-én repült először Nyizsníj Novgorodban."
India volt az első megrendelő:
"1996 májusában kettő indiai gyártású „biszt”, a C2769 és C2777 számút Nyizsníj Novgorodba szállították. Ez lett a két prototípus, és az optimista tervek szerint 1999 végéig már 30 további gépnek is el kellett volna készülnie. Ezzel szemben a szerződést csak 1998. május 3-án írta alá az indiai védelmi miniszter, ennek értelmében 428 millió dolláros költséggel 125 darab MiG-21bisz korszerűsítése történik meg, mégpedig indiai kivitelezésben."
Tegyük fel hogy a magyar féllel kicsit gördülékenyebben ment volna az együttműködés és a PG felkészítése a munkákra... 1999-re talán lett volna néhány átalakított MiG-21-ese a Honvédségnek. Csak ezalatt a Balkánon lezajlott volna a délszláv háború, a szerbeknek meg MiG-29-ese lett volna R77 rakétákkal ebben az elképzelt valóságban. Persze utólag, az elmúlt 30 év ismeretében könnyű azt mondani, hogy jobb lett volna. Amikor a szerb gépek állítólag a Balatonig is berepültek és csak néhány elfogás történt, akkor kicsit máshogy érezték és máshogy döntöttek.
....Sz300 helyett (merthogy egyrészt nem volt exportra még, ....
Köszönöm a kiegészítő infót.Ahogy olvasom a tudásokat, azt látom, hogy többen még nagyon fiatalok voltak/ha voltak a témában..
Nekünk 29-est és Szu-27-est ajánlottak fel Moszkvában az Sz300 helyett (merthogy egyrészt nem volt exportra még, másik meg, hogy adósságért kaptuk, és nekik is kemény valuta kellett volna). Kosiczky Attila vezette a küldöttséget és azért választották a 29-est, mert a Szu-27-ből egy századot ajánlottak fel, és az üzemeltetési költsége sokkal nagyobb volt. (Később Horn idején megkaptuk volna a lérakot is, de mi akkor már nem kértünk orosz tecnikát - sajnos)..
Az izraeli 21-2000 és a LanceR két külön cég fejlesztése volt. Előbbi az AIA-é volt és láttam protoként LeBourgeten.(még repülni is) A Lancer viszont Elbit-es. A két cég basztatta is egymást keményen (egymás ellen). Ennek áldozata volt a IAR Soim izraeliekkel fejlesztett változata a Fecske is.
https://military-technology.blog.hu/2019/11/15/delkeleti_szomszedunk_solymai_iar-99_99c_soim
A szerbeknek sem a 29-es kiváltására, hanem a 21-esek helytt ajánlotta fel az akkori MIG iroda és szovjet vezetés a modernizált 21-est (akkor annyira költségvetési problémáik voltak, hogy kvázi mindent bevállaltak és elvállaltak volna).
A MiG-21D-re.Áramlástanilag lett volna a legkisebb rizikó.
Az R-25-300-as levegőátfutása 68kg/sec az RD-33-asé pedig 72-77kg másodpercenként.
Melyik MiG-21 változatra gondolsz?