Azért látni kell, hogy valójában mi van emögött a számok mögött. Mert nem az, amit elsőre hinnénk, hogy ez a neves belga úriember 1990 óta még a budira is F-16-ossal járt.
Hanem az, hogy 1979 óta a két szomszédos benelux állam több száz F-16A/B gépét stabilan tartotta üzemben a belga és holland repülőipar, ahogy az normális helyeken illik.
Láss csodát, amíg idehaza volt PG, addig a MiG-21-es pilótáink között is voltak 30-35 éves repülő pályafutások. Ezek azért “csak” 2500-3500 órát jelentettek és összesen, mert a 21-esnek egy felszállásból “rövidebb volt a lába” és a sűrűbb karbantartás miatt több gép kellett egy repüzemhez.
De a lényeg a stabil háttéripar megléte volt.
A 23-asokhoz hazai ipar már alig volt (KöRü), volt egy bolgár-belorusz nagyjavítás, a 29-esekhez meg szinte semmi.
A Gripeneket meg a svédek menedzselik, hiszen 2026-ig az ő dolguk. Többet is tudnak repülni.
A sztori kiválóan megmutatja, hogy pontosan mi kell ahhoz, mi az a fix elválasztó vonal aközött a két tény között, hogy egy flottával lehet komoly repórákat összegyűjteni, vagy sem.
),a műszaki ember elmutogatja a fülkében a célzást,indítást,és a végén egy éles lövés találata,éjszaka,egy világító bombára.
