I.vh-ban a tüzérségi előkészités minden formáját kipróbálták.A hetekig való veretéstöl a támadás elötti összpontositott tűzrajtaütésig-és nem igazán váltak be.
A jol kiépitett lőállásokban lévő védelem mindig feléledt a tűzcsapás után,és halomra lőtte a támadókat.Pont a (nehéz)tüzérségi gránátok pusztitó hatóköre miatt,a támadó gyalogságnak mindig kellett egy olyan biztonsági sávot hagynija,aminek megtételének ideje alatt az addig óvóhelyen lévő védelem is elfoglalhatta a lőállásait.
Ez volt az utolsó 300 méter problémája.
Ide kell a tank,a rohamlöveg,a kisérő löveg,a kicsi sorozatvető,a kis kaliberű av,az mgm,a kézi hsn vető,a puskagránát,meg az utolsó pár 10 méteren már a kézigránát.
Ha meg rendelkezésre áll mind a megfelelő (célpont)felderités,mind a megfelelő pontosságú és pusztitó képességű tüzérségi tűzeszköz/gránát,akkor a pontcélok preciz kilövése olcsóbb és hatásosabb,mint a területi tömegtűz.