M
molnibalage
Guest
Manőverezési jellemzők terén az F-22 erővel pótolja azt, amit a PAK-FA sárkánya alapból tudhat - dogfight esetén ez akár döntő szempont is lehet.
Én honnan jön az a kincstári optimizmus, hogy egyáltalán a PAK-FA aerodinamikailag jobb....? Tolóerővel a felhajtóerő hiánya meg nem pótolható, a kettő együttes kombinációja kell.
Egyébként sok esetben a szűk keresztmetszet egy fordulóharcban a terhelés amit a pilóta kibír, főleg nagy sebességeknél hiába tudna aerodinamikailag jobban fordulni a gép ha egyszer az ember nem tudja kihasználni. Márpedig ezek a gépek jellemzően nem kis sebességű közelharcra lettek tervezve.
A pilóták közepes magasságon többet bírnak, mint a gép még AA konfigban is. 4-7 km magasságban full utánégetővel és 50% keróval a mai gépek 5-6 Gs kitartott forulóra képesek sebesség és magasságvesztés nélkül. G ruhával egy képzett és gyakorlott pilóta 4-5G-t szinte "korlátlan" ideig képes elviselni. A "korlátlan" a szokásos manőverezési idővel összevetve értendő.
Ezek a közelharci radar üzemmódok általában CW befogást használnak, legalábbis a 4. generáció fénykorában ez volt a jellemző, jelenleg nem tudom, hogy mi a helyzet.
Hm.... Már az AIM-7M sem igényelt CW megvilágítást... A mai ARH légiharc rakéták meg TWS módban kapják a MCG-t, tehát semmiféle CW megvilágítás nincs, még STT üzemmód vagy ahhoz hasonló sem szükséges. A közeli légiharc üzemmódok esetén sincs tudtommal CW használva, az a SARH légiharcrakéták egy igen sajátos rávezetése, de tudommal semmi köze nincs a célkövetéshez. A radar üzeme MELLETT kellett/lehetett CW tölcsérsugárzó pl. az F-15A + AIM-7F esetén.
Miről?Ha van kedved kicsit írni erről a témáról akkor megköszönném!