W
Wilson
Guest
A vírus még nyerhet meccseket, meg kell tanulnunk együtt élni vele
Bár az oltás nagyon fontos, még sokáig szükség lesz antivirális gyógyszerekre, köztük arra is, amit a magyar kutatók fejlesztenek ki. Keserű György Miklós, a TTK gyógyszerkémiai kutatóközpontjának vezetője szerint új korszakba lépett az emberiség.
„Még egy kis idő, és az oltásnak köszönhetően túl leszünk a járványon.” Gyakran hallani ezt a bizakodó állítást. Igaz, vagy hamis?
Kár lenne illúziókba ringatni magunkat. Érdemes megnézni, mi történik például Izraelben: kiemelkedő mértékű az átoltottság és a nyomában kialakuló védettség, de a brit vírusvariáns módosította a képet. Ami nem azt jelenti, hogy minden új mutánsra új vakcina kell, hiszen minden jel szerint a brit variáció ellen a jelenlegi vakcinák védettséget adnak, de azt látni kell, hogy a dél-afrikaival kapcsolatban már nem ennyire biztató a helyzet: egy ausztriai járásban már most komoly fertőzöttséget mutat ez a változat. Az új variánsok fertőzőképessége sajnos nagyobb, mint a tavaly márciusi vírusé volt. Szóval már az is jó forgatókönyv, ha a jelenlegi pandémiás helyzet ún. endémiás helyzetté alakul, ami az jelenti, hogy a vírus velünk marad, de lényegesen kevesebb súlyos szövődménnyel vagy halálesettel jár a jövőben.
Milyen hosszú ideig fog velünk maradni?
Évekig. Akár évtizedekig. Meg kell tanulnunk vele az együttélést. Pillanatnyilag azt mondhatjuk, hogy ha a logisztikai nehézségeket, az oltási kampányokkal szembeni lakossági ellenállást és a vírus mutációs képességét összeadjuk, a korábban 50-60 százalékos átoltottságra remélt közösségi immunitás várhatóan csak magasabb átoltottságnál fog jelentkezni.
A vírus nem áll le a mutációk gyártásával?
Nem, mert evolúciós nyomás alatt van. Az az érdeke, hogy terjedjen. Az új, fertőzőképesebb változatok ki is szorítják a korábbiakat. És ha nem megfelelő hatékonyságú vakcinával támadunk, azzal az ezt a természetes szelekciót némiképp fel is gyorsítjuk, tehát megnyerhet meccseket a vírus, ha a háborút végül el is fogja veszíteni.
Az új mutációk a fiatalabb vagy egészségesebb szervezeteket is megtámadják? Tágul a veszélyeztetett csoportok köre?
A fertőzőképesség fokozódása értelemszerűen azzal jár, hogy több lesz a fertőzött. Ha több a fertőzött, több a súlyos szövődménnyel kórházba kerülő beteg is. Sajnos az újabb verziók már az egészségeseket is leterítik, de vannak krónikus betegségek, amik a fiatalabb korcsoportban is jellemzők, hiszen harmincévesen is küzdhet valaki magas vérnyomással, az autoimmun betegségek pedig a fiatalabbak között egyre gyakoribbak. Ilyen értelemben is tágul a rizikócsoport.
Vannak vírusok, amiket sikerült kiütni a vakcinációval, és van, ami velünk maradt, mint az influenza, vagy ezek szerint a koronavírus. Mi okozza ezt a különbséget?
Meghatározó a variációk száma, illetve a betegség lefolyása. Az ebolafertőzés rendkívül súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegséget okozott, és bár van vakcina, akik mégis elkapják a fertőzést, többnyire meghalnak, tehát nem tudnak tovább fertőzni. A koronavírus esetében a fertőzöttek öt-nyolc százaléka tünetmentesen átmegy a betegségen, az ebolához képest kevesebb a halálos áldozat, és fertőzöttek kisebb része kerül kórházba. Ez relatív értelemben jó hír, de van egy másik oldala is: akik megfertőződtek, továbbadhatják a fertőzést. Tehát azok a betegségek maradnak hosszabb ideig köztünk, amik esetében a fertőzöttek nagy része talpon marad, és az aktív kontaktjain keresztül szinte végtelen számban adja tovább a vírust.
Szokták mondani a vakcinaszkepikusok, hogy influenzát sem sikerült megfékezni az oltással…
Elvileg talán sikerülhetne, el is érhetnénk az immunitást, de az influenza esetében is kevés az az oltási hajlandóság ahhoz, hogy kialakuljon a társadalmi védettség. Az emberek többnyire úgy vannak vele, hogy inkább átvészelik magát a fertőzést; igen ám, de miközben – szerencsés esetben – komolyabb baj nélkül átvészelik, tovább is adják.
