Tegyük fel hogy mindenkinek van fegyvere, mind a potenciális támadónak, mind a potenciális áldozatnak. A meglepetésből és a váratlanságból adódó előny így is a támadó oldalán van, mert csak ő tudja előre, hogy mit akar. Ezt a rendszert nem tartom jobbnak annál, mint amikor senkinek sincs fegyvere, mert működik a hatósági kontroll. Nem vagyok fegyvertartás ellenes, de nem hiszem, hogy ez önmagában megoldaná a bűnözés problémáját.
A társadalmi különbségek mérséklése előbbre vezet, hisz az hat elsődlegesen a motivációra, amennyiben erőszakos vagyon elleni bűncselekményekről beszélünk. Ha nincs fegyver egyik félnél sem, akkor csak rablás lesz belőle, ha akár a támadónál akár megtámadottnál vagy mindkettőnél van fegyver akkor esélyes hogy egyikük vagy esetleg mindkettő ott marad. De mint említettem, a támadónak még ekkor is nagyobb esélye van a fegyverhasználat szempontjából győztesen kikerülni a helyzetből.
Az indulati bűncselekmények motivációs háttere teljesen más (szerelemféltés stb.), ott eleve a másik félnek okozott fájdalom a cél, fegyverrel vagy anélkül az tulajdonképpen tökmindegy, a lila ködben úszó támadó bármi áron igyekszik végrehajtani amit eltervezett, nem mérlegel.