Egy hivatâsos soförtöl el lehet vârni, hogy tudja, mit bir ki egy jármü. De ez nálunk még hivatâsos pilótáknak sem megy, ahogy olvasom feljebb.
Egyszer pénzügyes munkatársnőket szállítottam továbbképzésre/ről.
Hazafele megkérdeztem a mellettem utazó oszt.vez. nőt, hogy mi az a kontírozás.
Gyengeelméjűnek kijáró türelemmel mondott róla pár szót, majd bicskanyitogató stílusban hozzátette:
- Tudod, ez egy szakma...
Felforrt az agyvizem, de rögtön nem válaszoltam.
Majd később elmondtam neki, hogy a szakács sem szakma, mert szinte mindenki tud főzni, a raktáros sem, mert mindenkinek van spájza, s a sofőr sem, mert mindenkinek van jogsija, (a pénzügyest szándékosan nem mondtam...)
Láthatóan megzavartam a logikai rendszerét, úgyhogy elmagyaráztam, hogy a jó hivatásost az különbözteti meg az úrvezetőtől, hogy pl.nem teszi le a kocsit, amikor leesik a szűz hó a városban, hanem elindul másokért a Bükkbe a hóban rém buta hátsókerékhajtású 15 személyessel azokért, akik el sem mertek indulni a fronthajtású kisautójukkal...
Aztán nemsokára jött egy, az ónos esőtől tükörsimára lefagyott műszak vége, amikor ki sem mert állni az enyhén lejtős parkolóból.
Kiálltam neki, de oda sem tudott menni a kocsihoz (mondjuk tűsarkúban volt), s kérte, hogy tegyem le egy másik helyen a kocsit.
Majd hazavittem többjüket ide-oda a dimbes-dombos Miskolcon.
...amikor szállt ki mellőlem a kapujuk előtt, megköszönte, hogy hazavittem, meg milyen ügyes vagyok stb., már tudtam, hogy hogyan köszönök el:
Tudod: Ez egy szakma.
(Apropó - nagyon kevesen értünk haza Budapestről Miskolcra 2013 március 14-én éjszak Miskolcra.
Én egy kamion mellé soroltam be a szembe sávba a lehajtó után az emődi felüljárón, hogy szélárnyékában legyek, s azért ott hajtottam le, mert rajta kívül nem volt már más az úton, tudtam, hogy nélküle nincs esélyem átmenni a vasút felett.
Miskolcon meg már az Albeámmal szállítottam négyesével haza a műkedvelő nyugdíjas dalosokat. A város akkor már teljesen és félelmetesen kihalt volt.
Másnap délután döbbentem rá a tévét nézve, hogy mit úsztam meg.
S hol vagyok én pl. egy tartályautóstól!?)
Senki munkáját, hivatását nem szabad lenézni, s most szándékosan nem sorolok lenézett munkákat.
Tessék letenni a bizonyítványokat és a kinevezéseket, s beállni a helyére - az odalökött béréért.