Az emberi hülyeséget csak az tudja kiküszöbölni, ha nem az ember fog vezetni. Ettől a vezetéstámogató rendszerek még hasznosak.
A 150-el fák között száguldó barom érzékeli, hogy gond van ezért beleáll a fékbe és vígan belecsúszik a tölgyfába.
A 150-el fák között száguldó barom érzékeli, hogy gond van ezért beleáll a fékbe, ekkor működésbe lép az ABS, a kerekek nem blokkolnak, megmarad a tapadás és vele az irányíthatóság, így a barom megússza a kalandot egy csokis kárpittal.
Na ez a baj, meghalnia kéne: Darwin díj.
Kiemelés tőlem.
Na jelentem ahogy megjött a jó idő és enyhülnek a szabályok a sok vákuumagyú kiszabadult az utakra és mintha nem is Veszprémben, hanem valahol Voronyezsben lennék. Ennyi fogyatékost 20 kilométeren belül én még nem láttam. Az egy dolog, hogy az audis/kabrió béjemvés kollégák hátulról akarnak meghágni mikor még a vak is látja, hogy kamiontól nem lehet előzni plusz záróvonal van drágám. 140-el a kétsávos úton a 60-as tábla előtt? Miért ne. Sebaj neki sietni kell, mert péntek van.
Viszont azok, akik a beláthatatlan kanyarokban juszt is előznek azokat tényleg hátravinni és agyonlőni, mert mást nem érdemelnek. Megyek nyugodtan egy kanyarnál, aminél pluszban szintbéli eltérés is van (végképp beláthatatlan) és 3 méteren múlt, hogy ne csattanjak egy ilyen sort előző kollégával. Mert tényleg csak max egy kilométer aztán ott van egy hosszú egyenes szakasz több kilométer hosszan, de neki a csökött agyáig az nem jutott el. Na ilyennél lehet automata vészféked meg minden elektronika, de ha nincs reflex és nem reagálsz instant (bónusz a szimultán anyázva dudába tenyerelés) ott csattansz. Legszebb amúgy, hogy a hülyéje pont a véda előtt hozta le a mutatványát, csak épp pont nem látott rá az oszlop.
Vagy tíz éve vezettem egy alkalommal a 8-as főúton. Hát nem voltam nyugodt. Ahhoz képest a vad Borsod maga volt a nyugodtság.
Na
ezt nem hangsúlyoztam ki eléggé (vagy egyáltalán), így (abszolút építő jellegű) kritikára adtak okot a vezetéstámogató rendszereket említő hozzászólásaim.
"Ezt" alatt azt értem, amikor a vezetéstámogató és biztonsági rendszereknek köszönhetően az alapból felelőtlen egyének (ezek kiszűrésére vonatkozott a PÁV-os hozzászólásom), illetve mindannyiunk (tegye fel a kezét az, aki
soha nem vállalt még túlzott kockázatot, nem ragadta el a hév akárcsak egy pillanatra, ami után azt mondta - akár évekkel később - hogy ezt de jó, hogy megúsztam, ezt nem kellett volna, manapság már máshogy reagálok egy ilyen szituációra, stb.) megúsznak
rendre, megúszunk ritka alkalmakkor szituációkat, amiket a régebbiektől biztonságosabb, korszerűbb autóknak köszönhetnek, köszönhetünk.
Ez ugyanis helytelen következtetést, hamis biztonságérzetet szül - pont az alkalmatlanoknál.
Példa: Az egyik ismerősöm hétszer törte össze a saját autóját röpke 10 év alatt (úrvezető, városi jaszkarizás), ebből két saját hibás, mással történő ötközés. Elég csúnya balesetek voltak (lerepülés Felsőhámorba, 100 feletti tempó városban). A többsége ennek híroldalra érdemes volt...
A PÁV IV-en indulat vezéreltnek minősítették, pár (nem tudom pontosan) évig be volt vonva a jogsija. Saját elmondása szerint casco-t nem kötnek vele...
Ez a személy többszörösen nem élne, ha ezeket a baleseteket még a 70-es, 80-as évek konstrukcióival követte volna el. (S nem; nem jogosít fel a korszerűbb technika - az áldozatok nem lettek kevésbé sérülékenyek, törékenyek, halandóbbak.)
Manapság is úgy vezet, mint egy dúvad (200LE).
Miért?
Mert (ezek szerint) túl keveset feküdt kórházban, nem nyomorodott meg és le, s írjuk le: Nem halt meg a többi közlekedő biztonsága érdekében idejekorán.
Nem az a kérdés, hogy lesz e balesete, hanem, hogy mikor lesz a következő.
Mert nem a megfelelő következtetéseket vonta le, - a mérnökök munkájának köszönhetően - szerintem
úgy érzi mindent megúszhat.
Hiszen az eddigi szerencséje ezt bizonyítja. Cáfold meg! Nem tudod, hiszen olyan baleseteket úszott meg kis sérüléssel, élve, amikbe leginkább belehalni szoktak.
Ezt az embertípust (szerencsére a gkv.-k kisebb, de félelmem, hogy egyre nagyobb hányada) a vezetőasszisztensek rossz irányba terelik, bátorítják.
Amiket leművelnek, azt egy szolid, a hétköznapi közlekedésre tökéletesen elég tömeg/teljesítmény arányú, átlagos futóművű járművel kevésbé mernék megtenni.
Hosszú időtartamú vezetések:
Ezt már sokszor leírtam, mot a példa kedvéért írom le:
Munkámból (borsodi kórház intézni valói Budapesten és 60 km-es környékén) kifolyólag elég sokszor vezettem reggel hattól sokszor este 8-ig, 10-ig egy szekér rugózású Renault Traficot.
Ez általában 13-16 mindig változó (összesen 250) cím GPS nélkül. A "rekord" 24 cím. Laborminták szállítása, műszerek beszerzése, javítása, anyagbeszerzés, hivatalok, stb.
https://www.justpark.com/creative/reaction-time-test/
Mikor este hazaértem, otthon még megnéztem, hogy hány éves vagyok. Általában 60-75 éves voltam ekkor.
Szombat délután, kipihenten 27-33...Amúgy valósan 43-48 voltam.
Most 50 éves vagyok és "kellemetlen" krónikus betegségem van. 39 és 51 év közötti időket mértem az előbb.
Ti most hány évesek vagytok? (De őszintén!
)
S akkor a kérdés: A vezetéstámogató asszisztensek azonkívül, hogy kímélnek, gyakorlatilag pihentetnek, nem csábítanak olyan hosszú vezetésre, amikor már hirtelen romlik le a teljesítmény? (Kivéve természetesen, ha van éberségfigyelő.)
Ui: Hálát adok a sorsnak, hogy egy kis sebességű ráfutásos balesetnél nem volt több. (A télen, hegyi úton, buta hátsókerekes Mk3-as Transitokkal, hússzal-harminccal út szélére sodródásokat nyilván nem számolom, a kórházi működést biztosítás ad egy feladattudatot)