Hogy minek hívták, teljesen mindegy. Szemantika. Ugyanazok a gyárak ugyanazon a műszaki ‘színvonalon’ pontosan ugyanazokat a szarok gyártották, amit 30 évvel ezelőtt. Amit már akkor sem tudtak rendesen legyártani. Teljesen megszokott volt, hogy random dobálták bele az alkatrészeket, ami éppen volt. Piros kocsiba sárga kormányt, meg ami épp akadt. Szar volt az összes alkatrész, állandóan gyertyacserélgetés volt, ami ma már tök ismeretlen fogalom, azt hiszem talán a Champion márka folt a menő, a többi gyárilag is szar volt.
Állandó műszaki hibák; karburátor szétszedés tisztitgatás otthon az asztalon ablakmosó benzinnel, meg ahogy tudtad. Fékeztél, a kocsi balra húzott. Erősebben fékeztél, kiszakadt a bal első kerék a helyéből (valszeg rosszul lehet szerelve).
Mai napig emlékszem rá, hogy a hétvégi program az volt, hogy a piros ezerötös lada első sárvédőjét glettelte apám az utcán, majd valami
hasonló szocialista festékkel kente le ecsettel. Az ülést anyám varrogatta, mert kifeslett pár év alatt, annyira minőségi anyag volt. Ja, a kocsit bármikor fel lehetett törni, ha az első háromszög alakú ablakot benyomtad, de szerencsére annak az ablakta ragasztott fém retesze is folyton leesett. Egyedül a szép analóg órája tetszett, ami ugyan nem járt; cserébe kiesett a helyéről.
Szerintem 8-9 éves éves se lehetett, amikor eladta; szerencsére a vevő nem vette észre, hogy a padlószőnyeg alatt bekukucskált az aszfalt. Csak ennyire rohadt.
Jah, és ez volt a csúcsok csúcsa akkoriban. Ehhez képest a Daciák, a gyenge rugók miatt folyton ülő seggükkel, vagy az állandóan túlmelegedő, nyitott seggű Skodák voltak viszonyítási alapnak, vagy a Trabant, esetleg a miniatür kispolski... a vakok között félszemű a király esete.
Ja. Az volt.
1967-ben. Ezt mindig elmondják, csak nekünk nem a Fiat 124 jutott, hanem a Lada. Szovjet gyártástechnológiával, a 90-es évekre pedig már egy reménytelenül elavult konstrukció volt. De nem volt más. Mindenki azt hitte, hogy az a csoda, de az igazság az, hogy csak azért,
mert nem volt viszonyítási alap.
Tudom, nagyon szépen megszépíti az idő, de nekünk is volt, és utólag belegondolva egy rakás kaki volt az egész. A motorhangja jó volt, meg szép volt a króm lökhárító (folyamatosan ette azt is a rozsdált.
Már amelyik. Annyira biztos nem rohadt egyik sem, mint az ezerötös. Fizikai képtelenség. Még a Samara sem, pedig az sem volt egy nagy truváj. Ellenben az akkori nagyszám 190-es zöldséges mercit még a mai napig is látom róni az utakat. Utána a Mercedes is elkurvurlt, de akkor még bitang tartós autókat és motorokat gyártottak...