Pardon, de itt bizony félreértés lesz részedről. Az MBT pont, hogy úgy keletkezett, hogy a könnyű és a nehéz harckocsi kopott ki. Az MBT-k a T-44/54 ill. az M48/M60, AMX30 és Leo1 szintjén jöttek létre. Ezek a harckocsik pedig 35-46 tonnásak voltak. A maguk idejében még voltak hadrendbe állított nehéz harckocsik, mint az M103 (59 tonna), Conqueror (64 tonna), T-10 (52 tonna). Lehet látni a tömegkülönbséget a két osztály között. Menet közben fejlődtek a lövegek és a velük a páncélvédelem is, így az MBT-k tömege felkúszott 45-65 tonna környékére. A Leopard 2A0 tömege is cirka 55 tonna volt "csak", ez a Leo2A7 esetében már a 67,5 tonnát is eléri, és első sorban a plusz kiegészítő páncélzatok miatt.
Egy, a "régi" nehéz harckocsikkal felérő modern harcjármű tömege a 80-90, talán a 100 tonnát nyaldosná, hiszen anno az volt az elvárás, hogy "normál" harcérintkezési távolságon belül az ellenséges közepes / MBT harckocsik lövegei ne tudják szemből átütni (lehetőleg sehol), míg a saját lövege megbízhatóan le tudja küzdeni nagy távolságból is őket. Ez ma kb. azt jelentené, hogy 140-155mm-es fő fegyverzet lenne, és 2,5+ méteres RHA páncélzati érték teljes frontszinten.
Koncepció terén a könnyű harckocsi sem kopott ki persze, csak átalakult, elsődlegesen légideszant harckocsivá (Szprut-SzD, és most ugye az amerikai megfelelőjét is keresik), de ők kb. gépkarabély ellen védelmet nyújtó páncélzattal bírnak. Voltak / vannak próbálkozások alacsonyabb védelmi szintet képviselő, ágyúfegyverzetű "könnyű" harckocsikra, mint a CV90-120 vagy a Cockerill XC-8 105-120HP toronnyal felszerelt lövészpáncélosokra épülő harcjárművek, de nem túl népszerűek, lévén nincs olyan szituáció, amikor egy másik harckocsitól érkező szeretetcsomag ne ütné át őket, ami egy harckocsitól általánosan elvárt képesség.