Igaz 2004 de ide teszem be. Néha elgondolkodok azon hogy a Savariát érdemes lett volna inkább meghagyni és nem szinte eltüntetni,átalakítani.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Igaz 2004 de ide teszem be. Néha elgondolkodok azon hogy a Savariát érdemes lett volna inkább meghagyni és nem szinte eltüntetni,átalakítani.
A nyolcvanas években tiszt, vagy tiszthelyeres csak házasság kötési engedély birtokában házasodhatott, melyet az illetékes parancsnok jóváhagyásával a kémelhárítás adhatott ki. Ellenőrizték a leendő házastárs rokonait, kapcsolatait. Amennyiben az engedély nem jött meg, a házasságkötő nem adta össze az ifjú párt. Eléggé kényes helyzet volt.25 éve történt...
Elveszett csapásmérő képesség
1995. május 29-én a táborfalvai lőtéren, a leszerelési folyamatokat ellenőrző amerikai szakemberek és politikusok jelenlétében, látványos pirotechnikai show keretében „diszkózene ritmusára” semmisítették meg a volt MN 1480 hadműveleti-harcászati rakétadandár eszközeit.
Ezzel véget ért a Magyar Néphadsereg egyik legkülönlegesebb alakulatának története. Az MN 1480 alakulat 1963–1991-ig tartó történelme szorosan összefonódik a szovjet és amerikai szuperhatalmak között zajló hidegháborús rakétaversennyel.
A második világháború után a kelet-és közép-európai országok Moszkva sürgetésére nagyarányú fegyverkezésbe kezdtek. Ezt az elkötelezettséget tovább mélyítette, hogy 1955-ben Magyarország a Varsói Szerződés tagja lett; a szocialista országok számára létrehozott szervezet az USA által vezetett NATO terjeszkedésére adott szovjet válasz volt.
A múlt század hatvanas éveire a rakétatechnika lehetővé tette a kisebb önjáró alvázakra telepített tüzérségi rakétarendszerek alkalmazását. A szovjet oldalon így születtek meg a R-11M (NATO kód: SS-1B Scud A), majd később a poszt főszereplője, az R-300 (NATO kód Scud B) hadműveleti-harcászati rakéták. A NATO táborában pedig (a teljesség igénye nélkül) az amerikai MGM-52 Lance, a PGM-11 Redstone, a francia Pluton rakéták képviselték ezt a fegyverkategóriát.
A Varsói Szerződésen belül a szovjet minta és szabvány szerint folyt a fegyverkezés. A kiélezett politikai viszonyok között ezért nem meglepő, hogy a VSZ egyik, 1963-ban tartott vezérkari tanácskozásán határozat született arról, hogy a tagországokat hadműveleti-harcászati rakétákkal szerelik fel.
Ennek következtében született meg az MN 1480 hadműveleti-harcászati rakétadandár.
Már 1962 tavaszán megkezdődtek a tapolcai laktanyában az előkészületek, építkezések az új technika fogadására, a leendő dandár tisztjei és tiszthelyettesei pedig az év májusától „koptatták” a leningrádi Kalinyin Tüzér Akadémia padjait, hogy megismerjék a R-11M (SS-1B Scud A) rakétakomplexum kezelésének és harci alkalmazásainak fortélyait.
Az MN 1480 alakulat történetét rengeteg legenda kísérte végig. Kezdve azzal, hogy az 5. önálló harckocsi ezred fedőnevet viselték, holott a Scud rakéta indító komplexumoknak nem sok köze volt a páncélosokhoz. Ennél is nagyobb titok volt, hogy a magyar rakéták csak gyakorló fejekkel rendelkeztek, háborús helyzetben a hazánkban is állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport adott volna át nukleáris fejeket. A célpontok sejthetően a semleges Ausztriában, illetve a hadműveletek előre haladtával Észak-Olaszországban lévő NATO csapatösszevonások, katonai repterek, és más, kiemelten fontos objektumok lettek volna. Éles bevetés sohasem történt, ám rakétaindítás gyakorló fejjel 1966-tól 1988-ig szinte minden évben volt. A közel 300 kilométeres hatótávolságú, 5800 kg starttömegű rakéta „elengedéséhez” csak a volt Szovjetunió területén voltak megfelelő lőterek. A tapolcai rakétadandár így szinte minden évben Kapusztyin Jar területére települt ki. Ez nem kis logisztikai feladat volt: két-három vasúti szerelvény szállította a rakétaindító komplexumokat, a kiszolgáló járműveket és a teljes állományt. A pőre vagonokon szállított járműveket leponyvázták, és a ponyva alatt még alakmásító sablonnal is álcázták. A szállító járművek érkezése után átlagosan egy órát tartott a rakétát salétromsavval, nitrogén-tetraoxid oxidáló anyaggal és repülőgép-tüzelőanyaggal való felöltése, függőleges helyzetbe emelése és indítása. Előfordult, hogy a magyar személyzet 32 perc alatt elérte a startra kész állapotot. Nem csoda, hogy négy alkalommal kiváló, a többi esetben „jó” minősítéssel zárták a Kapusztyin Jar-i lövészeteket.
A „nagy rakétásoknak” akkora tekintélyük volt a tapolcai laktanyában, hogy a sorkatonák nemcsak a tiszteknek, hanem a rakétadandár főiskolai hallgatóinak is előre tisztelegtek, ami nem volt szokás másutt. De legendák szólnak arról is, hogy az alakulat tagjainak családját is állandó megfigyelés alatt tartotta az államvédelem, és volt, akinek az esküvőt is megtiltották, mert a mennyasszony és családi háttere biztonsági kockázatot jelentett.
A tapolcai laktanyában ma is áll az a négyemeletes „irodaépület” ahol este „mindenki dolgozott”, hisz az összes ablaka világított. Valójában egy nagy hangár volt, ahol a rakétaindító-komplexumot akár függőleges helyzetbe emelt rakétával is lehetett szerelni, karbantartani.
A fentiekkel szemben érdekes ellentmondás volt, hogy a nagy és látványos rakétaindító-komplexumok szinte az összes, a budapesti Felvonulási téren (ma Dózsa György út) tartott katonai díszszemlén elgurultak a tribün előtt, így a laikus közönség „sztárjaivá” váltak a néphadsereg legnagyobb tűzerejű fegyverrendszerei.
...
Teljesen igazad van, valóban elhibázott döntés volt, mint akkoriban sok másik. Ennek isszuk most a levét.Elképesztő szakmai baklövés volt annak a laktanyának a bezárása. A 70-es évek végén kezdték építeni és én amikor ott voltam, 87-88, még nem volt kész. Akkor épült még a zászlóalj épület. Szerintem a Honvédség legkorszerűbb laktanyája volt. 4000 katonát bírt befogadni. Minden épülete új, a legénységi körletek max raj létszámra készültek már akkor. Néphadsereges időkben, szerintem a tatai harckocsizó dandár mellett, a szombathelyi lövészdandár volt a másik kiemelkedően jó szinten tartott alakulata a Néphadseregnek. Persze a megítélésem lehet szubjektív, hisz én is ott voltam akkoriban.
11 személyes körletek voltak (1 Bmp személyzete) Minden század szinten 9. Pont elfért egy szinten egy lövész század. Az épületek 3 illetve 2 emeletesek voltak. A mi lépcsőházunkban a földszinten volt elhelyezve a zászlóajl törzs, aknavető üteg, ellátó szakasz stb. Az 1 emeleten az 1 század, a 2 emeleten a 2 század, stb. 1 lépcsőház 1 lövész zászlóalj. Most börtön van a helyén. Úgy néz ki, mint egy modern vár. Falak, tornyok.Elképesztő szakmai baklövés volt annak a laktanyának a bezárása. A 70-es évek végén kezdték építeni és én amikor ott voltam, 87-88, még nem volt kész. Akkor épült még a zászlóalj épület. Szerintem a Honvédség legkorszerűbb laktanyája volt. 4000 katonát bírt befogadni. Minden épülete új, a legénységi körletek max raj létszámra készültek már akkor. Néphadsereges időkben, szerintem a tatai harckocsizó dandár mellett, a szombathelyi lövészdandár volt a másik kiemelkedően jó szinten tartott alakulata a Néphadseregnek. Persze a megítélésem lehet szubjektív, hisz én is ott voltam akkoriban.
11 személyes körletek voltak (1 Bmp személyzete) Minden század szinten 9. Pont elfért egy szinten egy lövész század. Az épületek 3 illetve 2 emeletesek voltak. A mi lépcsőházunkban a földszinten volt elhelyezve a zászlóajl törzs, aknavető üteg, ellátó szakasz stb. Az 1 emeleten az 1 század, a 2 emeleten a 2 század, stb. 1 lépcsőház 1 lövész zászlóalj. Most börtön van a helyén. Úgy néz ki, mint egy modern vár. Falak, tornyok.
11 személyes körletek voltak (1 Bmp személyzete) Minden század szinten 9. Pont elfért egy szinten egy lövész század. Az épületek 3 illetve 2 emeletesek voltak. A mi lépcsőházunkban a földszinten volt elhelyezve a zászlóajl törzs, aknavető üteg, ellátó szakasz stb. Az 1 emeleten az 1 század, a 2 emeleten a 2 század, stb. 1 lépcsőház 1 lövész zászlóalj. Most börtön van a helyén. Úgy néz ki, mint egy modern vár. Falak, tornyok.
Akkoriban ez jónak számított. És még minden nap kétszer fél óráig volt meleg víz is!10-en voltunk egy körletben, volt ahol megvolt a 11 ágy, volt ahol nem. Mert a 11. ember tartalékos volt, az egyik géppuskás. A többi mind megvolt aktuálisan. Rajparancsnok, BMP vezető, BMP irányzó, lövészek.
86 nyarán a Szombathelyi lövész ezred két zászlóalja is zászlóalj éles lövészetet hajtott végre a dörögdi lőtéren. Ott voltam mint lövész. Nem kellett sehonnan semmit hozni, az ezred technikája működő képes volt. Más alakulattól egyedül a harci helkopterek jöttek.
Az volt az ország legkiemeltebb szárazföldi alakulata,neked szerencséd volt.
Nem a tatai volt az elit?? Ott voltak a T72esek is csak az országban!?
Mi sem álltunk valami fényesen technikailag. Ha jól emlékszem, utoljára '86-ban sikerült összevonni egy, talán, lövészdandárnyi működő technikát az ország összes laktanyájából a nem tudom milyen gyakorlatra! Itt olvastam vagy Zord blogján, nem emlékszem. Egy extüzér kommentelte ott, hogy talán kettő háborús napra való lőszere volt akkoriban a teljes magyar tüzérségnek.
Az MN techikai szempontból a 70-es évek végén kezdődött fejlesztése 85 után érte el csúcspontját, egyes fejlesztések és egészen 90-ig elhúzódtak. Szervezeti és vezetési fejlődésen is keresztül ment, javult a tisztek képzettsége. A Rubin, Gerecse szervezési feladatok ugyan nem üzentek sok jót, de ebben az időszakban érte el fénykorát.
Néhány példa:
Légierő és honi légvédelem:
MiG-23MF (16 db)
Szu-22M3 (16 db)
Mi-24 (40 db) (SzCSP hez tartozott)
SA-5 (Sz-200) légvédelmi rakéta rendszer
Szárazföld:
BMP-1 (501 db, 1979-1985)
T-72 (138 db, 1978-1986)
2S1 (144 db, 80-as évek)
2S3 (16-18 db)
BM-21
BTR-80 (148 db, 1990)
KUB légvédelmi rakétarendszer
Továbbá az ország nyugati felében állomásozó első lépcsős lövész dandárok (Szombathely, Zalaegerszeg, Lenti, Nagykanizsa) és harckocsidandárok (Tapolca, Tata) fel voltak töltve és magas harckészültséggel rendelkeztek. Ezen kívül a Szabadszállási 145. önálló harckocsidandár (mint második lépcsőben bevetendő alakulatok "éle") hégy hk. z-al magas készenlétről tett tanúbizonyságot 1987-1989 közötti időszak gyakorlatain. Ezek jól felszerelt, feltöltött állandó kiképzést folytató cégek voltak.
A többi alakulat csak részben volt feltöltve, de a Duna innenső felén is állomásozott jó pár belőlük. (Verpelét, Mezőzúr, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Baja). A Nagyatád, Marcali, Cegléd városában állomásozó alakulatok szintén keretrendszerben, de jól működtek.
Az alig egy dandárnyi erő nagyon durva csúsztatás....
Erre szerettem volna reflektálni. Az egy dandárnyi tényleg túlzás. A 80-as évek második felében is voltak olyan hadosztály (87-től hadtest, vagy hadsereg) szintű gyakorlatok ahol több dandár harcolt egymás ellen. Végh Ferenc könyvében (Véghelszámolás) nagyon jól leírja a saját alakulata (145. hk. dandár) és a 25. hk dandár összecsapását a Bakonyban. Az egyik Újdörögdről indult Várpalota felé a másik Zámolytól ellenkező irányba. Elméletileg a központi gyakorlótéren csaptak össze a hk zászlóaljak, melyeknek egy egy mozzanatát utána, (alatta) éleslövészeti mozzanatként is lejátszottak (nem egymás ellen). Itt a dandárok minden alegységükkel részt vettek a gyakorlaton, ezek feltöltött 3-5 zászlóaljas kötelékek voltak. Ennek a gyakorlatnak az apropója az volt, hogy az egyik dandár T-55-tel és PSZH-val a másik T-72-vel és BMP-1-el volt felszerelve. Végh beszámolója szerint a gyakorlat eredménye nem hozta a papírformát, ami a 25-ös dandár vezetési és egyéb problémáit jelenthetné (eltévedt egy két zászlóalj, de a szabadszállási dandárnál is előfordult ilyen). Persze jó lenne hallani a másik fél beszámolóját, mindenesetre a hadsereg közvetlen önálló harckocsidandárnak ez volt a rendszerbe állító gyakorlata.
Ekkoriban eszközöket csak akkor adott át egyik lövészdandár a másiknak, ha nagyon gyorsan kellet eljutni a gyakorlótérre és ott már volt egy másik hasonló alegység. De ez ritka volt.
Gondoljatok bele, akkoriban minden BMP és T-72 csak pár éves, szinte új technika volt, jöttek a 2S1-ek vadi újan,stb. Ezt most elképzelni sem tudjuk. Több száz új dízelmotoros Ural váltotta Csepeleket, benzines zileket, államadósság fejében jöttek a DAC-ok, magyar KF-02-es felépítménnyel, minden logisztikai folyamat, technikai kiszolgálás tábori körülmények között is végrehajtható volt a tűzoltó palack bevizsgálástól a lánctalp csapszeg esztergálásig.
Legalább két javítóezred dolgozott csak a szárazföldi technikák középjavításán (a nagyjavítás Gödöllő). Páncélos-, fegyveres-, híradó- és egyéb technikai központok működtek azért, hogy minden eszköz hadra fogható legyen békében és háborúban egyaránt.
Mi sem álltunk valami fényesen technikailag. Ha jól emlékszem, utoljára '86-ban sikerült összevonni egy, talán, lövészdandárnyi működő technikát az ország összes laktanyájából a nem tudom milyen gyakorlatra! Itt olvastam vagy Zord blogján, nem emlékszem. Egy extüzér kommentelte ott, hogy talán kettő háborús napra való lőszere volt akkoriban a teljes magyar tüzérségnek.
Az volt az MN krémje. Csak ott volt pl. Sztrela-10M...
Ne abból extrapolálj a végtelenbe...
Nem a Bazalt '87-re gondolsz? A Haditechnikai Összefoglalóban két visszaemlékezés is van róla.
. És ez nagyon átlátszó, szerintem. Bízom benn, hogy egyszer majd hazaárulásért elítélik azokat akik ezeket a döntéseket hozták, vagy kikényszerítették.
A szombathelyi lövészezred (15. gl.e. később 37. Savaria gl.dd), valóban az első lépcső első alakulata volt. Laktanyája 1975-1980 között épült az utolsó és egyben a legmodernebb laktanyák között (Győr, Sárbogárd-Mezőfalva), azok közül viszont a legnagyobb volt. Körülbelül négyezer (4000) katona fért el benne, semelyik másikban ennyi nem fért el (legfeljebb ahol kettő volt egymás mellett).
Központi fűtés, minden szinten meleg vizes zuhanyzó, hatalmas alakulótér és nagyon okosan tervezett elhelyezés. A zászlóalj épületek mellett voltak a telephelyek, hogy HKSZ esetén gyorsan el lehessen hagyni a laktanyát, ezek ráadásul L alakban, így vészhelyzetben kerítésdöntéssel is mehettek volna az alegységek.Minden zászlóalj telephelyen akkumulátor töltő helység és a csepptöltés is elvileg ki volt építve.
A hangárak erős vasbeton szerkezetből épültek, egy meglepetésszerű támadás esetén sok és erős bomba kellett volna a nagy kár okozáshoz....
Valószínűleg korszerűsége és nagy kapacitása okozta a vesztét.
Minden laktanyabezárás úgy ment, hogy nagyot vágjon a magyar honvédelem képességein. Majd a történészek egyszer elmagyarázzák miért. Bezárásakor Tatán még sok helyen kályhával fűtöttek, Hódmezővásárhelyen dandárfürdő ("krematórium") volt, mert nem volt meleg víz az épületekben!
Ha valakit érdekel mindegyik laktanyabezárásnál meg tudom indokolni, hogy hogyan érték el, hogy a legnagyobb veszteségek érjék az MH-t. Valójában minden csökkentés a leütőképesebb, legjobban kiképzett alakulatot érintette általában. És ez nagyon átlátszó, szerintem. Bízom benn, hogy egyszer majd hazaárulásért elítélik azokat akik ezeket a döntéseket hozták, vagy kikényszerítették.
Szombathely bezárását viszont csak lassan lehetett megtenni, hisz látványosan a legmodernebb volt, ezért először a lövészdandár mivoltjától (harcoló alakulat jellegétől és képességétől kellett megfosztani). Ezért lett kiképző központ, aztán elsorvasztották. De hogy nagy legyen a kár, előtte jó sokat ráköltöttek, mind az összes többi bezárt laktanyára....
Viszont a másik négy lövész és a tatai harckocsidandár harci képessége nem sokkal maradt el a szombathelyitől, akkor is ha Lentinek kifejezetten rossz híre volt...
Mindegyik BMP-1-el, egy részük T-55AM-el volt felszerelve, mindegyik egy osztály 2S1-et kapott. (Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti). Tata pedig nyílván a T-72 vel ment.
Szombathelyen volt még egy páncéltörő tüzérezred, egy felderítő zászlóalj, egy EHC zászlóalj is.
Erre szerettem volna reflektálni. Az egy dandárnyi tényleg túlzás. A 80-as évek második felében is voltak olyan hadosztály (87-től hadtest, vagy hadsereg) szintű gyakorlatok ahol több dandár harcolt egymás ellen. Végh Ferenc könyvében (Véghelszámolás) nagyon jól leírja a saját alakulata (145. hk. dandár) és a 25. hk dandár összecsapását a Bakonyban. Az egyik Újdörögdről indult Várpalota felé a másik Zámolytól ellenkező irányba. Elméletileg a központi gyakorlótéren csaptak össze a hk zászlóaljak, melyeknek egy egy mozzanatát utána, (alatta) éleslövészeti mozzanatként is lejátszottak (nem egymás ellen). Itt a dandárok minden alegységükkel részt vettek a gyakorlaton, ezek feltöltött 3-5 zászlóaljas kötelékek voltak. Ennek a gyakorlatnak az apropója az volt, hogy az egyik dandár T-55-tel és PSZH-val a másik T-72-vel és BMP-1-el volt felszerelve. Végh beszámolója szerint a gyakorlat eredménye nem hozta a papírformát, ami a 25-ös dandár vezetési és egyéb problémáit jelenthetné (eltévedt egy két zászlóalj, de a szabadszállási dandárnál is előfordult ilyen). Persze jó lenne hallani a másik fél beszámolóját, mindenesetre a hadsereg közvetlen önálló harckocsidandárnak ez volt a rendszerbe állító gyakorlata.
Ekkoriban eszközöket csak akkor adott át egyik lövészdandár a másiknak, ha nagyon gyorsan kellet eljutni a gyakorlótérre és ott már volt egy másik hasonló alegység. De ez ritka volt.
Gondoljatok bele, akkoriban minden BMP és T-72 csak pár éves, szinte új technika volt, jöttek a 2S1-ek vadi újan,stb. Ezt most elképzelni sem tudjuk. Több száz új dízelmotoros Ural váltotta Csepeleket, benzines zileket, államadósság fejében jöttek a DAC-ok, magyar KF-02-es felépítménnyel, minden logisztikai folyamat, technikai kiszolgálás tábori körülmények között is végrehajtható volt a tűzoltó palack bevizsgálástól a lánctalp csapszeg esztergálásig.
Legalább két javítóezred dolgozott csak a szárazföldi technikák középjavításán (a nagyjavítás Gödöllő). Páncélos-, fegyveres-, híradó- és egyéb technikai központok működtek azért, hogy minden eszköz hadra fogható legyen békében és háborúban egyaránt.
Nem hozta a papirformát?Az meg hogy jött ki?A T-55 nem tudja semmilyen távolságon szemből átlőni a 72-est...Lehet,hogy a célokat hasonló arányban küzdötték le a lőgyakorlatokon de a valósagban az 55-ösnek nem lett volna keresnivalóka.BMP vs. PSZH.Minden BMP képes volt kilőni a T-55-öt és a PSZH-t is ágyúval és rakétaval is,a PSZH-val max a BMP-t lövöd át oldalról.
Szóval tessék már kettőt gondolkozni mielőtt mindent elhiszünk.
Szóval valamit nagyon elrontottak a 25-ös dandárnál,ha nem tudtak a földbe gyalulni egy 2-3 generacióval régebbi technikát használó alakulatot.