Igaz 2004 de ide teszem be. Néha elgondolkodok azon hogy a Savariát érdemes lett volna inkább meghagyni és nem szinte eltüntetni,átalakítani.
Magyar Néphadsereg
- Téma indítója Qualit
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ide rakom, mert ide való, kis érdekesség. Kiemeltem csak a Néphadsereges részt.
Jakus János
A VSZ gyakorlatainak jellemzõ vonásai a feltételezett délnyugati hadszíntéren
A Magyar Néphadsereg alkalmazására vonatkozó elgondolások a VSZ hadászati támadó hadmûveletében 5
A VSZ Észak-olasz hadászati irányra vonatkozó támadó hadmûvelete tervének , amely a részletes feladattervbõl és annak különbözõ biztosítási terveibõl állt, lényege: A közvetlen háborús veszély idõszakában a Magyar Néphadsereg (MN) 5. hadserege (négy hadosztály, ebbõl egy harckocsihadosztály; egy rakétadandár; egy-egy tüzér-, légvédelmi tüzér-, és légvédelmi-rakétadandár; csapatrepülõ erõk; valamint egyéb kiszolgáló és biztosító egységek, illetve alegységek); az MN 3. hadteste (két hadosztály, valamint kiszolgáló egységek és alegységek) mintegy százhúszezer (120 . 000) katona, ezerkétszáz harckocsi, ezerháromszáz löveg és aknavetõ, kilenc hadmûveleti-harcászati-, tizennyolc harcászati rakétakilövõ-állvány, átadásra kerül a Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadsereg Parancsnokság állományából megalakuló Dél-nyugati Front Parancsnokságnak . A Magyarországon lévõ szovjet csapatoktól egy hadosztály, valamint a magyar 3. hadtest az 5. HDS alárendeltségébe kerül, egy másik szovjet hadosztály a front tartaléka lesz. A Magyarország területén lévõ további két szovjet hadosztály pedig a Kárpát-melléki katonai körzetbõl átirányított szovjet seregtesttel együtt a front jobbszárnyát alkotja részben Csehszlovákia területén, és a Duna mindkét partja mentén kerül ütközetbevetésre.
Az 5. hadsereg alapvetõ feladatát képezte:
Ebben a helyzetben a front jobbszárny csapatai a Duna mindkét partján Linz– München irányba tervezték kifejleszteni a támadásukat.
Az évek során, a különbözõ szintû felkészítési rendezvényeken és gyakorlatokon, többször változó elképzelések között megválaszolásra váró kérdés volt BÉCS sorsa. A megelõzõ évtized elképzeléseivel ellentétben a '70-es években BÉCS bekerítése és blokkírozása volt a feladat három-négy hadosztállyal. A feltételezés az volt, hogy a fõváros védelmére jelentõs osztrák erõk nem állnak rendelkezésre. Vagyis a magyar 5. hadsereg jobbszárnyán a Bruck-i erõdrendszer körzetébõl támadó szovjet hadosztály , a Wienerwald irányába elõrenyomuló magyar harckocsihadosztály és a Duna bal partján, a front jobbszárnyán támadó szovjet erõkbõl egy-két hadosztály BÉCS pereméig kijutva, megtöri a védõ erõk ellenállását, és a hadsereg elsõ hadmûvelete befejezéséig elszigeteli a várost Ausztria többi részétõl.
A gyakorlatok tervei nem tartalmazták a Magyarország területére beérkezõ új szövetséges erõk nagyságát, elõrevonásuk konkrét rendjét, holott a magyar 5. hadsereget a támadó hadmûvelet során csak újabb szovjet hadosztályokkal lehetett megerõsíteni a felmorzsolódottak, vagy a harcokban lekötöttek, illetve a fõcsoportosítástól lemaradottak pótlására. Az MN nagyszámú kiképzett tartalékos katonával rendelkezett ugyan, de tartalék nehéz harci technikával nem. A tartalékos katonák felszerelése és intakt harcoló egységekbe való szervezésük nem volt megnyugtatóan megoldott.
A gyakorlatokon úgy számoltak, hogy az elõzõekben ismertetett hadmûveleti csoportosítással a fõirányban, a sikeres támadáshoz szükséges két-háromszoros erõfölény rendelkezésre áll. A hadmûveleti számvetések szerint a kalkulált erõfölény biztosította volna a tervezett napi támadási ütem (25–30 km) megtartását a hadsereg hadmûveletének teljes mélységében.
A Magyarország területén tartózkodó szovjet és a magyar csapatok fõ erõi – még béke helyzetben – „Háborús veszély” harckészültségi fokozat elrendelése esetén képesek voltak a meghatározott idõnormák (két-három óra) alatt elfoglalni a helyõrségüktõl tizenöt-húsz kilométer távolságra kijelölt és bizonyos mértékben elõkészített, úgynevezett harckészültségi körleteiket.
Az 5. hadsereg állandó készenlétû csapatait huszonnégy óra alatt háborús létszámra lehetett emelni, vagyis ezek az erõk egy nap alatt képesek voltak elérni a „Teljes harckészültséget”, majd az elõrevonási tervekben rögzített idõhatárok között késznek mutatkoztak az osztrák határövezetben támadó csoportosítás kialakítására.
Az elõrevonást követõen az 5. hadsereg elsõ lépcsõje menetbõl, négy-hat órás helyzetpontosítást követõen, elérhette a készenlétet az osztrák biztosítási öv felszámolásához és azt követõen, a szemben álló fél védõkörleteinek áttöréséhez.
* * *
A VSZ, a NATO-val történõ katonai összecsapáshoz rendelkezett kidolgozott hadászati tervekkel, de nem rendelkezett koherens, a mai értelemben vett katonai doktrínával. Egy koherens katonai doktrína megalkotására – 1987. évi VSZ PTT ülést követõen – a Magyar Népköztársaság politikai-, és katonai vezetése vállalkozott. Ezen a területen (eltekintve s Szovjetuniótól) – meggyõzõdésem szerint – Magyarország jutott legtovább az egykori VSZ-tagállamok közül. A doktrína alkotás folyamatában keletkezett dokumentumokból kitûnik, hogy a magyar vezetés 1980-as évek végén a reális politikai és gazdasági folyamatokra építve képzelte el – tervezte meg – az MN rendeltetését és feladatait, aminek következtében a „birodalmi hadászat” egyre súlytalanabbá vált és rövid úton kikerült a magyar katonai gondolkodók látóterébõl.
Jakus János
A VSZ gyakorlatainak jellemzõ vonásai a feltételezett délnyugati hadszíntéren
A Magyar Néphadsereg alkalmazására vonatkozó elgondolások a VSZ hadászati támadó hadmûveletében 5
A VSZ Észak-olasz hadászati irányra vonatkozó támadó hadmûvelete tervének , amely a részletes feladattervbõl és annak különbözõ biztosítási terveibõl állt, lényege: A közvetlen háborús veszély idõszakában a Magyar Néphadsereg (MN) 5. hadserege (négy hadosztály, ebbõl egy harckocsihadosztály; egy rakétadandár; egy-egy tüzér-, légvédelmi tüzér-, és légvédelmi-rakétadandár; csapatrepülõ erõk; valamint egyéb kiszolgáló és biztosító egységek, illetve alegységek); az MN 3. hadteste (két hadosztály, valamint kiszolgáló egységek és alegységek) mintegy százhúszezer (120 . 000) katona, ezerkétszáz harckocsi, ezerháromszáz löveg és aknavetõ, kilenc hadmûveleti-harcászati-, tizennyolc harcászati rakétakilövõ-állvány, átadásra kerül a Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadsereg Parancsnokság állományából megalakuló Dél-nyugati Front Parancsnokságnak . A Magyarországon lévõ szovjet csapatoktól egy hadosztály, valamint a magyar 3. hadtest az 5. HDS alárendeltségébe kerül, egy másik szovjet hadosztály a front tartaléka lesz. A Magyarország területén lévõ további két szovjet hadosztály pedig a Kárpát-melléki katonai körzetbõl átirányított szovjet seregtesttel együtt a front jobbszárnyát alkotja részben Csehszlovákia területén, és a Duna mindkét partja mentén kerül ütközetbevetésre.
Az 5. hadsereg alapvetõ feladatát képezte:
- az államhatár közelében létrehozott osztrák biztosítási öv gyors felszámolása;
- az erõdkörletek, a területbiztosítási övezetek és kulcsfontosságú körletek, valamint azokon belül található ún. döntõ fontosságú körletek és megerõdített terepszakaszok lendületes leküzdése;
- létfontosságú politikai-, közigazgatási objektumok és közlekedési csomópontok, elsõsorban a magashegyi átjárók, illetve víztározók gátjainak, valamint egyéb fontos mûtárgyaknak a birtokbavétele;
- a harctevékenységi körzeteknek a mélységi tartalékoktól való elszigetelése, azok szétbontakozásának megakadályozása, illetve találkozó ütközetekben való megsemmisítése;
- nagyobb mûszaki rombolásokat megelõzve az Alpok hágóinak leküzdése, amelynek érdekében légi-, és helikopter deszantokat, megkerülõ-, valamint elõrevetett osztagokat, manõver csoportokat terveztek alkalmazni.
Ebben a helyzetben a front jobbszárny csapatai a Duna mindkét partján Linz– München irányba tervezték kifejleszteni a támadásukat.
Az évek során, a különbözõ szintû felkészítési rendezvényeken és gyakorlatokon, többször változó elképzelések között megválaszolásra váró kérdés volt BÉCS sorsa. A megelõzõ évtized elképzeléseivel ellentétben a '70-es években BÉCS bekerítése és blokkírozása volt a feladat három-négy hadosztállyal. A feltételezés az volt, hogy a fõváros védelmére jelentõs osztrák erõk nem állnak rendelkezésre. Vagyis a magyar 5. hadsereg jobbszárnyán a Bruck-i erõdrendszer körzetébõl támadó szovjet hadosztály , a Wienerwald irányába elõrenyomuló magyar harckocsihadosztály és a Duna bal partján, a front jobbszárnyán támadó szovjet erõkbõl egy-két hadosztály BÉCS pereméig kijutva, megtöri a védõ erõk ellenállását, és a hadsereg elsõ hadmûvelete befejezéséig elszigeteli a várost Ausztria többi részétõl.
A gyakorlatok tervei nem tartalmazták a Magyarország területére beérkezõ új szövetséges erõk nagyságát, elõrevonásuk konkrét rendjét, holott a magyar 5. hadsereget a támadó hadmûvelet során csak újabb szovjet hadosztályokkal lehetett megerõsíteni a felmorzsolódottak, vagy a harcokban lekötöttek, illetve a fõcsoportosítástól lemaradottak pótlására. Az MN nagyszámú kiképzett tartalékos katonával rendelkezett ugyan, de tartalék nehéz harci technikával nem. A tartalékos katonák felszerelése és intakt harcoló egységekbe való szervezésük nem volt megnyugtatóan megoldott.
A gyakorlatokon úgy számoltak, hogy az elõzõekben ismertetett hadmûveleti csoportosítással a fõirányban, a sikeres támadáshoz szükséges két-háromszoros erõfölény rendelkezésre áll. A hadmûveleti számvetések szerint a kalkulált erõfölény biztosította volna a tervezett napi támadási ütem (25–30 km) megtartását a hadsereg hadmûveletének teljes mélységében.
A Magyarország területén tartózkodó szovjet és a magyar csapatok fõ erõi – még béke helyzetben – „Háborús veszély” harckészültségi fokozat elrendelése esetén képesek voltak a meghatározott idõnormák (két-három óra) alatt elfoglalni a helyõrségüktõl tizenöt-húsz kilométer távolságra kijelölt és bizonyos mértékben elõkészített, úgynevezett harckészültségi körleteiket.
Az 5. hadsereg állandó készenlétû csapatait huszonnégy óra alatt háborús létszámra lehetett emelni, vagyis ezek az erõk egy nap alatt képesek voltak elérni a „Teljes harckészültséget”, majd az elõrevonási tervekben rögzített idõhatárok között késznek mutatkoztak az osztrák határövezetben támadó csoportosítás kialakítására.
Az elõrevonást követõen az 5. hadsereg elsõ lépcsõje menetbõl, négy-hat órás helyzetpontosítást követõen, elérhette a készenlétet az osztrák biztosítási öv felszámolásához és azt követõen, a szemben álló fél védõkörleteinek áttöréséhez.
* * *
A VSZ, a NATO-val történõ katonai összecsapáshoz rendelkezett kidolgozott hadászati tervekkel, de nem rendelkezett koherens, a mai értelemben vett katonai doktrínával. Egy koherens katonai doktrína megalkotására – 1987. évi VSZ PTT ülést követõen – a Magyar Népköztársaság politikai-, és katonai vezetése vállalkozott. Ezen a területen (eltekintve s Szovjetuniótól) – meggyõzõdésem szerint – Magyarország jutott legtovább az egykori VSZ-tagállamok közül. A doktrína alkotás folyamatában keletkezett dokumentumokból kitûnik, hogy a magyar vezetés 1980-as évek végén a reális politikai és gazdasági folyamatokra építve képzelte el – tervezte meg – az MN rendeltetését és feladatait, aminek következtében a „birodalmi hadászat” egyre súlytalanabbá vált és rövid úton kikerült a magyar katonai gondolkodók látóterébõl.
Elképesztő szakmai baklövés volt annak a laktanyának a bezárása. A 70-es évek végén kezdték építeni és én amikor ott voltam, 87-88, még nem volt kész. Akkor épült még a zászlóalj épület. Szerintem a Honvédség legkorszerűbb laktanyája volt. 4000 katonát bírt befogadni. Minden épülete új, a legénységi körletek max raj létszámra készültek már akkor. Néphadsereges időkben, szerintem a tatai harckocsizó dandár mellett, a szombathelyi lövészdandár volt a másik kiemelkedően jó szinten tartott alakulata a Néphadseregnek. Persze a megítélésem lehet szubjektív, hisz én is ott voltam akkoriban.
A nyolcvanas években tiszt, vagy tiszthelyeres csak házasság kötési engedély birtokában házasodhatott, melyet az illetékes parancsnok jóváhagyásával a kémelhárítás adhatott ki. Ellenőrizték a leendő házastárs rokonait, kapcsolatait. Amennyiben az engedély nem jött meg, a házasságkötő nem adta össze az ifjú párt. Eléggé kényes helyzet volt.
Teljesen igazad van, valóban elhibázott döntés volt, mint akkoriban sok másik. Ennek isszuk most a levét.
Így az egészet érdemes elolvasni, pláne azoknak akik a fiatalabb generációhoz tartoznak.
http://acta.bibl.u-szeged.hu/30889/1/aetas_2011_001_191-210.pdf
http://acta.bibl.u-szeged.hu/30889/1/aetas_2011_001_191-210.pdf
11 személyes körletek voltak (1 Bmp személyzete) Minden század szinten 9. Pont elfért egy szinten egy lövész század. Az épületek 3 illetve 2 emeletesek voltak. A mi lépcsőházunkban a földszinten volt elhelyezve a zászlóajl törzs, aknavető üteg, ellátó szakasz stb. Az 1 emeleten az 1 század, a 2 emeleten a 2 század, stb. 1 lépcsőház 1 lövész zászlóalj. Most börtön van a helyén. Úgy néz ki, mint egy modern vár. Falak, tornyok.
Ja, az egykori gyakorlótéren, vagy a repülőtéren, meg a jelenlegi munkahelyem építi az új gyárat, mert már nem férünk el.
10-en voltunk egy körletben, volt ahol megvolt a 11 ágy, volt ahol nem. Mert a 11. ember tartalékos volt, az egyik géppuskás. A többi mind megvolt aktuálisan. Rajparancsnok, BMP vezető, BMP irányzó, lövészek.
Akkoriban ez jónak számított. És még minden nap kétszer fél óráig volt meleg víz is!
Az MN techikai szempontból a 70-es évek végén kezdődött fejlesztése 85 után érte el csúcspontját, egyes fejlesztések és egészen 90-ig elhúzódtak. Szervezeti és vezetési fejlődésen is keresztül ment, javult a tisztek képzettsége. A Rubin, Gerecse szervezési feladatok ugyan nem üzentek sok jót, de ebben az időszakban érte el fénykorát.
Néhány példa:
Légierő és honi légvédelem:
MiG-23MF (16 db)
Szu-22M3 (16 db)
Mi-24 (40 db) (SzCSP hez tartozott)
SA-5 (Sz-200) légvédelmi rakéta rendszer
Szárazföld:
BMP-1 (501 db, 1979-1985)
T-72 (138 db, 1978-1986)
2S1 (144 db, 80-as évek)
2S3 (16-18 db)
BM-21
BTR-80 (148 db, 1990)
KUB légvédelmi rakétarendszer
Továbbá az ország nyugati felében állomásozó első lépcsős lövész dandárok (Szombathely, Zalaegerszeg, Lenti, Nagykanizsa) és harckocsidandárok (Tapolca, Tata) fel voltak töltve és magas harckészültséggel rendelkeztek. Ezen kívül a Szabadszállási 145. önálló harckocsidandár (mint második lépcsőben bevetendő alakulatok "éle") hégy hk. z-al magas készenlétről tett tanúbizonyságot 1987-1989 közötti időszak gyakorlatain. Ezek jól felszerelt, feltöltött állandó kiképzést folytató cégek voltak.
A többi alakulat csak részben volt feltöltve, de a Duna innenső felén is állomásozott jó pár belőlük. (Verpelét, Mezőzúr, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Baja). A Nagyatád, Marcali, Cegléd városában állomásozó alakulatok szintén keretrendszerben, de jól működtek.
Az alig egy dandárnyi erő nagyon durva csúsztatás....
Erre szerettem volna reflektálni. Az egy dandárnyi tényleg túlzás. A 80-as évek második felében is voltak olyan hadosztály (87-től hadtest, vagy hadsereg) szintű gyakorlatok ahol több dandár harcolt egymás ellen. Végh Ferenc könyvében (Véghelszámolás) nagyon jól leírja a saját alakulata (145. hk. dandár) és a 25. hk dandár összecsapását a Bakonyban. Az egyik Újdörögdről indult Várpalota felé a másik Zámolytól ellenkező irányba. Elméletileg a központi gyakorlótéren csaptak össze a hk zászlóaljak, melyeknek egy egy mozzanatát utána, (alatta) éleslövészeti mozzanatként is lejátszottak (nem egymás ellen). Itt a dandárok minden alegységükkel részt vettek a gyakorlaton, ezek feltöltött 3-5 zászlóaljas kötelékek voltak. Ennek a gyakorlatnak az apropója az volt, hogy az egyik dandár T-55-tel és PSZH-val a másik T-72-vel és BMP-1-el volt felszerelve. Végh beszámolója szerint a gyakorlat eredménye nem hozta a papírformát, ami a 25-ös dandár vezetési és egyéb problémáit jelenthetné (eltévedt egy két zászlóalj, de a szabadszállási dandárnál is előfordult ilyen). Persze jó lenne hallani a másik fél beszámolóját, mindenesetre a hadsereg közvetlen önálló harckocsidandárnak ez volt a rendszerbe állító gyakorlata.
Ekkoriban eszközöket csak akkor adott át egyik lövészdandár a másiknak, ha nagyon gyorsan kellet eljutni a gyakorlótérre és ott már volt egy másik hasonló alegység. De ez ritka volt.
Gondoljatok bele, akkoriban minden BMP és T-72 csak pár éves, szinte új technika volt, jöttek a 2S1-ek vadi újan,stb. Ezt most elképzelni sem tudjuk. Több száz új dízelmotoros Ural váltotta Csepeleket, benzines zileket, államadósság fejében jöttek a DAC-ok, magyar KF-02-es felépítménnyel, minden logisztikai folyamat, technikai kiszolgálás tábori körülmények között is végrehajtható volt a tűzoltó palack bevizsgálástól a lánctalp csapszeg esztergálásig.
Legalább két javítóezred dolgozott csak a szárazföldi technikák középjavításán (a nagyjavítás Gödöllő). Páncélos-, fegyveres-, híradó- és egyéb technikai központok működtek azért, hogy minden eszköz hadra fogható legyen békében és háborúban egyaránt.
Nem hozta a papirformát?Az meg hogy jött ki?A T-55 nem tudja semmilyen távolságon szemből átlőni a 72-est...Lehet,hogy a célokat hasonló arányban küzdötték le a lőgyakorlatokon de a valósagban az 55-ösnek nem lett volna keresnivalóka.BMP vs. PSZH.Minden BMP képes volt kilőni a T-55-öt és a PSZH-t is ágyúval és rakétaval is,a PSZH-val max a BMP-t lövöd át oldalról.
Szóval tessék már kettőt gondolkozni mielőtt mindent elhiszünk.
Szóval valamit nagyon elrontottak a 25-ös dandárnál,ha nem tudtak a földbe gyalulni egy 2-3 generacióval régebbi technikát használó alakulatot.
A szombathelyi lövészezred (15. gl.e. később 37. Savaria gl.dd), valóban az első lépcső első alakulata volt. Laktanyája 1975-1980 között épült az utolsó és egyben a legmodernebb laktanyák között (Győr, Sárbogárd-Mezőfalva), azok közül viszont a legnagyobb volt. Körülbelül négyezer (4000) katona fért el benne, semelyik másikban ennyi nem fért el (legfeljebb ahol kettő volt egymás mellett).
Központi fűtés, minden szinten meleg vizes zuhanyzó, hatalmas alakulótér és nagyon okosan tervezett elhelyezés. A zászlóalj épületek mellett voltak a telephelyek, hogy HKSZ esetén gyorsan el lehessen hagyni a laktanyát, ezek ráadásul L alakban, így vészhelyzetben kerítésdöntéssel is mehettek volna az alegységek.Minden zászlóalj telephelyen akkumulátor töltő helység és a csepptöltés is elvileg ki volt építve.
A hangárak erős vasbeton szerkezetből épültek, egy meglepetésszerű támadás esetén sok és erős bomba kellett volna a nagy kár okozáshoz....
Valószínűleg korszerűsége és nagy kapacitása okozta a vesztét.
Minden laktanyabezárás úgy ment, hogy nagyot vágjon a magyar honvédelem képességein. Majd a történészek egyszer elmagyarázzák miért. Bezárásakor Tatán még sok helyen kályhával fűtöttek, Hódmezővásárhelyen dandárfürdő ("krematórium") volt, mert nem volt meleg víz az épületekben!
Ha valakit érdekel mindegyik laktanyabezárásnál meg tudom indokolni, hogy hogyan érték el, hogy a legnagyobb veszteségek érjék az MH-t. Valójában minden csökkentés a leütőképesebb, legjobban kiképzett alakulatot érintette általában. És ez nagyon átlátszó, szerintem. Bízom benn, hogy egyszer majd hazaárulásért elítélik azokat akik ezeket a döntéseket hozták, vagy kikényszerítették.
Szombathely bezárását viszont csak lassan lehetett megtenni, hisz látványosan a legmodernebb volt, ezért először a lövészdandár mivoltjától (harcoló alakulat jellegétől és képességétől kellett megfosztani). Ezért lett kiképző központ, aztán elsorvasztották. De hogy nagy legyen a kár, előtte jó sokat ráköltöttek, mind az összes többi bezárt laktanyára....
Viszont a másik négy lövész és a tatai harckocsidandár harci képessége nem sokkal maradt el a szombathelyitől, akkor is ha Lentinek kifejezetten rossz híre volt...
Mindegyik BMP-1-el, egy részük T-55AM-el volt felszerelve, mindegyik egy osztály 2S1-et kapott. (Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti). Tata pedig nyílván a T-72 vel ment.
Szombathelyen volt még egy páncéltörő tüzérezred, egy felderítő zászlóalj, egy EHC zászlóalj is.
M
molnibalage
Guest
. És ez nagyon átlátszó, szerintem. Bízom benn, hogy egyszer majd hazaárulásért elítélik azokat akik ezeket a döntéseket hozták, vagy kikényszerítették.
- Nagyon elkoptatott lett ez a hazaárulás kifejezés...
- A döntéshozók egy része talán már nem is él...
- A leépítések egy része tényleg indokolt volt. Aztán sikerült átesni a ló túloldalára...
A szombathelyi lövészezred (15. gl.e. később 37. Savaria gl.dd), valóban az első lépcső első alakulata volt. Laktanyája 1975-1980 között épült az utolsó és egyben a legmodernebb laktanyák között (Győr, Sárbogárd-Mezőfalva), azok közül viszont a legnagyobb volt. Körülbelül négyezer (4000) katona fért el benne, semelyik másikban ennyi nem fért el (legfeljebb ahol kettő volt egymás mellett).
Központi fűtés, minden szinten meleg vizes zuhanyzó, hatalmas alakulótér és nagyon okosan tervezett elhelyezés. A zászlóalj épületek mellett voltak a telephelyek, hogy HKSZ esetén gyorsan el lehessen hagyni a laktanyát, ezek ráadásul L alakban, így vészhelyzetben kerítésdöntéssel is mehettek volna az alegységek.Minden zászlóalj telephelyen akkumulátor töltő helység és a csepptöltés is elvileg ki volt építve.
A hangárak erős vasbeton szerkezetből épültek, egy meglepetésszerű támadás esetén sok és erős bomba kellett volna a nagy kár okozáshoz....
Valószínűleg korszerűsége és nagy kapacitása okozta a vesztét.
Minden laktanyabezárás úgy ment, hogy nagyot vágjon a magyar honvédelem képességein. Majd a történészek egyszer elmagyarázzák miért. Bezárásakor Tatán még sok helyen kályhával fűtöttek, Hódmezővásárhelyen dandárfürdő ("krematórium") volt, mert nem volt meleg víz az épületekben!
Ha valakit érdekel mindegyik laktanyabezárásnál meg tudom indokolni, hogy hogyan érték el, hogy a legnagyobb veszteségek érjék az MH-t. Valójában minden csökkentés a leütőképesebb, legjobban kiképzett alakulatot érintette általában. És ez nagyon átlátszó, szerintem. Bízom benn, hogy egyszer majd hazaárulásért elítélik azokat akik ezeket a döntéseket hozták, vagy kikényszerítették.
Szombathely bezárását viszont csak lassan lehetett megtenni, hisz látványosan a legmodernebb volt, ezért először a lövészdandár mivoltjától (harcoló alakulat jellegétől és képességétől kellett megfosztani). Ezért lett kiképző központ, aztán elsorvasztották. De hogy nagy legyen a kár, előtte jó sokat ráköltöttek, mind az összes többi bezárt laktanyára....
Viszont a másik négy lövész és a tatai harckocsidandár harci képessége nem sokkal maradt el a szombathelyitől, akkor is ha Lentinek kifejezetten rossz híre volt...
Mindegyik BMP-1-el, egy részük T-55AM-el volt felszerelve, mindegyik egy osztály 2S1-et kapott. (Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti). Tata pedig nyílván a T-72 vel ment.
Szombathelyen volt még egy páncéltörő tüzérezred, egy felderítő zászlóalj, egy EHC zászlóalj is.
Üdv!
Én Győrben voltam soros '96-ban, de az öreg BMP irányzóinkat és vezetőinket Szombathelyen képezték. Gyűlölték, mint állat. Azt mondogatták, hogy "Van jó hely, rossz hely, meg Szombathely".
No, közben Molni segítségével megtaláltam az általa belinkelt visszaemlékezést:
https://forum.htka.hu/threads/leopard-2.238/page-29#post-315839
Mire bukkantam véletlenül! A HTKA-ra hivatkozik az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára:
Lehet hogy ekkora kötelékek gyakorlatán még nem lehettél jelen, ha fiatalabb korosztályhoz tartozol.
Egy kétoldalú harcászati gyakorlaton (harcászati) döntnökök vannak, akik az ellenőrzött (gyakorló) kötelékek parancsnokaival azonos vagy magasabb beosztásban szolgálnak, nyilván azoknál nagyobb tapasztalattal. Az, hogy az egyes harcászati mozzanatokat hogyan értékelik a döntnökök, az nagyban függ az értékeléshez kiadott kritériumoktól. Ilyenek lehetnek, hogy:
- parancsnoki munka (parancsnokok és törzsek munkája, okmányok megléte és minősége);
- normafeladatok (körletfoglalások, menetek végrehajtása, szétbontakozás harcrendbe, harcalakzatok váltása, stb.);
- lövészeti feladatok értékelése (kötelék lőgyakorlatok, légvédelmi géppuska lőgyakorlatok, stb.), nappal és éjszaka;
Ha ezeket elképzeled, akkor kicsit másképp látod az egyes gyakorló zászlóalj és dandártörzsek munkáját és a gyakorlat kiképzési céljának elérését. Van ahol a normafeladat típusfüggő, lehet ilyen lőgyakorlat is. Ha a saját vonatkozásában jobb egy alegység, mint a másik a korszerűbb eszközre vonatkozó normafeladat teljesítése során, akkor az előző lesz a jobb az értékelők szemében.
Mert:
- jobban kiképzett, felkészített;
- jobban összekovácsolt, ha bonyolult kötelékfeladatokról van szó.
A könyvet azért ajánlom figyelmedbe, nekem az jött le, hogy a találkozóharc (zászlóaljak egymással szemben) végrehajtása során volt látványos az alegységek vezetettségének különbsége.
Hogy harcban mennyire számítanak ezek a puszta technikai adatok mellett, vagy azokkal szemben, azon lehet vitatkozni.