Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Igazad van, de nem az eredmény rovására...az ellenségnek hótt mindegy, milyen stílusban lőtték agyon...legtöbbször amúgyis inkább sebesülést okoztak, nem halált az íjak, a szablya és a fokos, már más tészta...de azok is inkább a sebességre voltak kihegyezve, nem a halálos sebzésre. Azt elvégezte a sebláz, meg a fertőzés...
Ezek nem tankönyvből lőttek...nem mesterhez jártak, hanem annyit gyakoroltak, hogy zsigerből találtak...nem képeskönyvek alapján és podkastokból, hanem ösztönösen...
Arany olvadáspontja 500-fokkal alatta van a vasénak és igen, pont emiatt könnyen megmunkálható és katonai szempontból értéktelen. Adalékként ajánlom a tatárjárást átnézni, ugyanis a mongolok tojtak az aranyra, ezüstre, de minden vasat összeszedtek, pedig több, mint háromszáz évvel később volt. Nyilván leadni a méhbe nem?
Sehol nem maradt folytonos. Áttértek a lőporra.
Na na! Vadászokkal volt vmi kutatás, ahol az volt a megdöbbentő, h még a létfontosságú szervet nem érő nyíllövés is halálosnak bizonyult!
Én eddig csak azt hallottam még íjkészítőktől is, hogy nem tudják pontosan milyen ílyakat használtak eleink, mert sem írasos sem tárgyi bizonyíték nem maradt fenn.A MAGYAR ÍJÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE, I. RÉSZ
A CSODÁLATOS SZÁRNA LEGENDA
- A legtöbben Magyarországot egy rendes közép-európai országnak gondolják.
- Akkor csak ha nem nézünk mást, mint a felületet. Ám sok meglepetés éri az embert, többek között az is, hogy ezeknek az európaiak ősei Ázsiából származnak. Nagyon sok szál köti még ma is a magyarokat Ázsia különböző részeihez, mint például a feltűnő hasonlóságok a magyar folklór egyes aspektusai és Szibéria között; néhány főzési forma Magyarországon és Észak-Kína egyes részein szinte azonos; nyelvi kapcsolatok Török és Nyugat-szibériai egyéb népekkel és még sok mással.
A legszembetűnőbb hasonlóságok azonban a korai magyarság életmódjában (a magyarok így nevezik magukat), a hadi felszerelésben, a katonai taktikában és stratégiában, a politikai gondolkodásban és öltözködésben keresendők. Ezek feltűnő hasonlóságot mutatnak más sztyeppei népekkel, és sok fegyvernek és lófelszerelésnek van megfelelője Mongóliában, Észak-Kínában és Transoxániában, valamint Perzsiában. Hogy néhányat említsünk ezek közül a fegyverelemek közül: Az ívelt szablya; a magyar „keretes” nyereg; fém kengyelek, közép-ázsiai szabású ruházat; és katonai ügyességük alappillére, az ívelt összetett íj.
Az Íj:
Az ómagyar íj öt anyagból készült. Puhafa; halenyv (halenyv) nevű halenyvből készült ragasztó ; ín; szarv és csont. A magot úgy alakították ki, hogy illeszkedjen a markolathoz, két rugalmas " karok " vagy "kar", valamint két " szarvak " vagy "szarv" az íj végén. Egyes kutatások azt mutatják, hogy a fát először gőz hatására hajlították meg, ellenkező irányban azzal az iránnyal, amerre végül húzni fogják.
- Az íj hátsó részét inak erősítették meg. Ez vagy úgy történt, hogy az inakat a puhafa maghoz rétegezték, vagy kötegekbe ragasztották. (Korn�l Bakay IN: 3. R�g�szeti Barangol�sok Magyarorsz�gon. (‘Régészeti vándorlások Magyarországon’). ISBN 963 243 109 X). Az íj hajlítási pontjain, ahol az alapelemek összekapcsolódtak, volt néhány szíjba csavart inak is. Van némi érv afelől, hogy ezek láthatóak voltak-e vagy sem, valamint az is, hogy valójában öt különböző fadarab volt-e, vagy csak egy, vagyis maga a famag.
- Az inak nagy ruganyosságot adott a fa íjnak, így az öníjnál tovább húzható, és könnyebben is. Ennek kiegyensúlyozására a hasi oldalon szarv került, melynek nagy része valószínűleg a magyar hosszúszarvú "szürke" szarvasmarha őseitől származott. (Érdekes módon ezek az állatok szinte teljesen megegyeznek a híres indiai brahmin tehénnel.)
- A kürt merevséget adott az íjnak, és megakadályozta, hogy a húr (ideg), miután kilőtték a vesszőt túl messzire menjen előre, "íjhúr-csapást" okozva, és ezáltal kinetikus energiát pazaroljon. Ez az oka annak, hogy az ó- és középkori magyar íjászokat soha nem mutatják be kar- vagy kézvédelemmel.
- Végül a magyar íjba hat darab csont került. Ezek általában 2-4 milliméter vastagok és legfeljebb 30 centiméter (kb. egy láb) hosszúak voltak. Az inas és a szarvrétegre merőlegesen ragasztották a famagra. Kettőt használtak az íj úgynevezett "szarvának" fedezésére, kettőt a markolathoz, kettőt pedig az íj másik "szarvához" vagy végéhez. Ezeknek a csontdaraboknak a külső oldala általában sima volt, míg a fához ragasztandó oldalról ismert, hogy durván karcolták, hogy elősegítse a ragadást.
- Ezek a csontdarabok adták a régészeknek a támpontot az ómagyar íj felépítéséhez. Az íjat végül vékony anyag fedné, ami feltehetően idővel és helyen változott. Lehet kígyóbőr, vékony bőr vagy kéreg.
A végtermék valószínűleg így nézne ki: Csonttal borított fa markolata, esetleg színes bőr vagy kéreg szárai és fedetlen, látható csontvégek ("szarvak"). Folytatódik a kutatás az íjhúrokhoz használt anyagokkal kapcsolatban, de folyamatos a szájhagyomány, amely szerint a bél a fő alkotóelem.
Egy ilyen íj elkészítése a különféle anyagok „keményítése” miatt hosszú ideig – akár évekig – tartott. Az ómagyarok nagyra értékelték íjaikat, amelyek nemcsak a hadviselésben voltak fontosak számukra, hanem étrendjük vadászattal történő kiegészítésében is. Ez látható abból, hogy mennyire vigyáztak az íjra. Felfűzve az íjász bal oldaláról övre felakasztott puha bőr tegezbe, felfűzve, vagypedig szintén bal oldalon kemény-bőr és fém csípőtokban hordták.
- A vadászok vagy katonák feltehetően akkor viselnék a puha tegezzel a C-alakú íjat, amikor csak vadásztak az íjjal, míg a félig érő kemény bőrtokot kétségtelenül akkor hordták, ha csatára vagy kipirult vadakra számítanak.
- Két öv volt viselve, az egyikben a szablya (bal oldalon), egy díszes táska és esetleg egyéb holmik, míg a másik a bal oldalon a csatton az íj. A másik oldalon pedig egy tegzet tartottak. (5. Pad�nyi V. Dentumagyaria, Editorial Transsylvania, Beunos Aires, 196? és 5.Wang Bian idézi a www.silkroad.com , 1998.02.03.)
- A magyarok is vigyáztak a nyilaikra, speciális tegezbe helyezték őket, amelyet az időjárás ellen el lehetett zárni. Ezt a jobb oldalon viselték, a nyílhegyek felfelé mutattak.
(( Ezt megkérdőjelezném?) Volt róla eszmecsere.)
A régi magyar és középkori művészeten a jobbkezes íjász jobb vállára ábrázolt rajzukból ítélve a nyilak általában körülbelül 75 centiméter hosszúak (30 hüvelyk). Természetesen ez csak közelítés lehet, mivel a nyilak hossza íjászonként eltérő lehet. A nyilak anyaga a feltételezések szerint fa vagy nád volt. A töredékeken hárs-, mogyoró- és nyírfát használtak (idézi Dr. Szollosy Gábor az 5. MIK-ben), és bár konkrét bizonyíték nincs, a szájhagyományok nádnyilakról beszélnek, amelyeket esetleg fával vagy csonttal erősítettek meg. A fletching meglehetősen hosszú lett volna, mint a hasonló ázsiai íjak, és van egy hagyomány, amely szerint a hunok sastollat használtak a fletchinghez.- Dr. Szollosy ugyanebben a cikkben a neves kutató, Károly Cs. munkájára hivatkozik. Sebestyén a magyar nyílhegyeket szárasnak írja le, és általában a levél alakú nyílhegyek meglehetősen nagyok voltak. Egy tipikus magyar nyílhegy a szárral együtt 55-110 mm hosszú (2,1-4,29 hüvelyk) és 20-40 mm (0,78-1,56 hüvelyk) széles. Egy nyílhegy súlya 20-30 gramm, vagyis 0,72 és 1,08 uncia között volt.
Ez az összetett íj nem hiába volt a fő magyar fegyver. Egy lengyelországi rekord 300 méteres lövést jelez (Padányi), a kutatók pedig 70 font körüli átlagos vonósúlyt jeleznek.
Bocsáss meg ám ez egy semmi. Azért mert nem is összetett íjjak! A végeik (szarvak) hol vannak? Hol van az a hármas tagoltságuk ami a mieinkre jellemző? Ne ezeket használd hanem a Magyar Összetett Íjat.
Itt is, megdönthetetlen dolgokat tudszArany olvadáspontja 500-fokkal alatta van a vasénak és igen, pont emiatt könnyen megmunkálható és katonai szempontból értéktelen. Adalékként ajánlom a tatárjárást átnézni, ugyanis a mongolok tojtak az aranyra, ezüstre, de minden vasat összeszedtek, pedig több, mint háromszáz évvel később volt. Nyilván leadni a méhbe nem?
Árpád népének fém vértjeit nemcsak írások, rajzok (pl. Sankt Gallen) de orosz ásatások is igazolták. Abba bele sem megyek, h kik az avarok - megvárom Neparáczkiék publikációját.
Az íjbillentéshez sok sikert kívánok (max 30 fontos gyerekíjakkal látványos móka); főleg, amikor a harci íj amúgy is megtépi a hátizmod...tedd csak hozzá ezt is. Plusz orosz rulettnek is mókás: kicsavarodik e az íjszarv és rugja szét magát, vagy sem.
Azt elmondhatnád, hogy milyen előnye van...mert mire elindítod a mozdulatot, a nyílvessző már messze jár.
Harmadjára is megkérdem, hátha:
muti, Te hogyan csinálod és mi a végzettséged? Félek megint jogosan jut eszembe Dunning-Kruger páros.
Persze, mert elvérzett, vagy elüszkösödött a seb.
Szerintem nem véletlen féltek a szkíta, magyar íjaktól annyira! Nem teljesen ilyenek voltak a mi íjaink!
A japán íjon kívűl mindegyik húrzsámolyos. Ami egy magasabb színvonalat, plusz tulajdonságot ad az íjnak. Nem lehet összehasonlítani a honfoglalók íjaival. Ezek fejlettebbek. Sok száz év van köztükSzerintem nem véletlen féltek a szkíta, magyar íjaktól annyira! Nem teljesen ilyenek voltak a mi íjaink!
S nem véletlen a legenda sem, hogy űztük a szarvast! Kellett a húsa étkezés s izom valamihez!
Szerintem másképpen működött az egész íj! S a lő távja is több volt! A törököknél írásos anyag maradt 500m-es lövésről is, igaz lóhátról! Na de akkor is!
- Szerintem ezek az íjjak török íjjak! A mieinkben volt egy kis rafinéria!
Mutattam jó pár képet amin Szkíta íj látható! Kisebbek! Nézd meg ezt a Japán íjat! Ne neves!
Ugye meg se közelíti a mieinket! Nézzünk egy másikat, Manchurian
Jobb ám nem az igazi! Nagyon nagy még mindig! Hosszú nyíl kel bele, ami a nyílban lövéskor rezgést kelt! Azaz hullámzik a vessző! Mivel rugalmas az is!
Azaz minél hosszabb a vessző annál rosszabb a találati arány is!
Menjünk tovább! Kínai íj.
Még mindig hosszú! Mekkora az íj tartó tok! Mekkora tegez kell az nyílvesszőnek? Hogyan fog ezekkel a nagy felszereléssel mozogni a harcos! Következő egy Mongol íj.
- Mennyivel kisebb, rövidebb! Ha megfeszíted: milyen erőt tudsz létrehozni az íj hossz s a hátrahajlással? Azt a háromszöget figyeld amit a húr létrehoz! Az adja meg a nyílvessző hosszát, meg a kezed, azerőt pedig a hátrahajlás mértéke! Hasonlítgasd össze az íjakat. Az angol íjat fől sem tettem, 100m-nl kifúj.
- Ám van még bőven ami a magyar íjat magyarrá teszi! Látod egy (semmirevaló sztyeppei, nomád íj) is gondolkodásra készteti az embereket! S még se találják a fortéját s nyitját egy íjnak!
Pedig itt fen van, én tettem fel a szkíta íjat!
Amit te húrzsámolynak mondasz az csak egy húr rezgéscsillapító! A mi íjainkon is megvolt!
Nem, az húrzsámoly. Nézz utána a mongol és mandzsú húrzsámolyos íjnak. Miért, mikor kezdték használni
Egyébként kifejezetten jó képek. Lám-lám, hogy lőnek az íjászok rajta. Sztyeppei módon. A vessző jobb oldalt, hüvelykujjal feszít (gyűrűvel/bőr ujjvédő,). A mandzsu tipikus (a japán is) mutató ujj előre (ez nem fontos, lehet behajlítva is, csak laza legyen). Ez azért kell, hogy az íj kifordítása vagy előrebuktatás könnyü legyen. A mandzsu íj különösen erős és nehéz. A feljegyzések szerint akár 150 fontos is volt. Íme a példa, hogy a buktatás/ fordítás itt is működik., bár egyes forumtársak szerint csak 30 fontos íjjal lehet megcsinálni.Szerintem nem véletlen féltek a szkíta, magyar íjaktól annyira! Nem teljesen ilyenek voltak a mi íjaink!
S nem véletlen a legenda sem, hogy űztük a szarvast! Kellett a húsa étkezés s izom valamihez!
Szerintem másképpen működött az egész íj! S a lő távja is több volt! A törököknél írásos anyag maradt 500m-es lövésről is, igaz lóhátról! Na de akkor is!
- Szerintem ezek az íjjak török íjjak! A mieinkben volt egy kis rafinéria!
Mutattam jó pár képet amin Szkíta íj látható! Kisebbek! Nézd meg ezt a Japán íjat! Ne neves!
Ugye meg se közelíti a mieinket! Nézzünk egy másikat, Manchurian
Jobb ám nem az igazi! Nagyon nagy még mindig! Hosszú nyíl kel bele, ami a nyílban lövéskor rezgést kelt! Azaz hullámzik a vessző! Mivel rugalmas az is!
Azaz minél hosszabb a vessző annál rosszabb a találati arány is!
Menjünk tovább! Kínai íj.
Még mindig hosszú! Mekkora az íj tartó tok! Mekkora tegez kell az nyílvesszőnek? Hogyan fog ezekkel a nagy felszereléssel mozogni a harcos! Következő egy Mongol íj.
- Mennyivel kisebb, rövidebb! Ha megfeszíted: milyen erőt tudsz létrehozni az íj hossz s a hátrahajlással? Azt a háromszöget figyeld amit a húr létrehoz! Az adja meg a nyílvessző hosszát, meg a kezed, azerőt pedig a hátrahajlás mértéke! Hasonlítgasd össze az íjakat. Az angol íjat fől sem tettem, 100m-nl kifúj.
- Ám van még bőven ami a magyar íjat magyarrá teszi! Látod egy (semmirevaló sztyeppei, nomád íj) is gondolkodásra készteti az embereket! S még se találják a fortéját s nyitját egy íjnak!
Pedig itt fen van, én tettem fel a szkíta íjat!
