A honfoglalók Volga és Ural vidékéről hozott genetikája folyamatosan keveredett...
2023-01-04
A
honfoglalók genetikai anyaga egyre jobban keveredett a Kárpát-medencébe érkezés után, de már az Etelközi csontminták is vegyes csoportot alkotó népességről adnak képet – mondja a
tudás.hu-nak Szeifert Bea, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének tudományos munkatársa, aki legutóbb
a dunántúli hatalmi központok közelében élő népesség genetikai mintáit elemezte.
Szeifert Bea
Van-e archeogenetikai igazolása annak a régészeti megállapításnak, hogy a kora-honfoglaláskori temetőkben a sírmellékletek alapján elkülöníthető egy elit, az elit kísérete, valamint a köznép?
Újabban a genetikai adatok értelmezésénél már nem követjük ezt a besorolást, s a legutóbbi tudományos közleményünkben sem eszerint vizsgálódtunk. Korábban csak két társadalmi csoportot különböztettek meg a genetikai cikkekben: elitet és köznépet. Majd jött a finomított három csoport, de hadd jegyezzem meg, hogy sok sebből véreznek ezek, az egyébként régészeti kategóriák…
Amelyek egyúttal társadalomtudományiak is, hiszen a jelen kor tudománya a modern társadalomtudomány felől közelített az ezer évvel ezelőtti társadalomhoz, s a mai, mégoly tudományos megállapításokat és besorolásokat vetítette vissza…
Mivel azonban a sírmellékletek alapján nem minden esetben lehetett jól elkülöníteni az egyes csoportokat, Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa 2013-ban írt egy tanulmányt, amihez kapcsolódóan 2020-ban Révész László a Nemzeti Múzeum főmunkatársa és a Szegedi Egyetem professzora írt egy kiegészítést, s ezek szerint sokkal több csoportot lehet meghatározni a Kárpát-medence IX.-XII. században eltemetett népességében. Mi, archeogenetikusok, ezt a besorolást próbáljuk követni. Ennek nagyon röviden azt a lényege, hogy a temetők mérete, használati ideje a meghatározó tényező. A mi tanulmányunk volt az első, amely a genetikai adatok értékelésekor elszakadt a korábbi kategorizálástól és a Kovács László által meghatározott rendszert követtük. Így aztán az ugyancsak eszerint dolgozó régész kollégáink segítenek annak a meghatározásában, hogy az adott temető melyik kategóriába sorolható.
Vallanak a temetők
Melyek ezek a csoportok?
Részletes felsorolás helyett csak a két, illetve három legfontosabbat említeném a X. század népességtörténetének vizsgálata szempontjából: a négyest és az ötöst. A négyes: a tizedik századi kis létszámú temetők, gazdag melléklettel, korábban ezt tartották az elitek temetőinek (az úgynevezett szállási temetők). Az ötös kategória pedig az úgynevezett falusi, nagy létszámú temetők, szegényesebb mellékletekkel.
A harmadik kategóriáról még nem beszélt…
Ez a genetikai vizsgálatok szempontjából szintén fontos, a hatos kategória, amelynek temetőit a X. században nyitották meg és folyamatosan temetkeztek beléjük a XI.-XII. század folyamán. A genetikai adatok rámutattak, hogy a különböző temetőcsoportokat használó csoportok különböztek egymástól. Az idő előrehaladtával egyfajta átmenetet látunk. Jelenleg intézetünkben a Dunántúl VI-XII. századi népességeit is vizsgáljuk, az avar kortól kezdve az Árpád-korig tartó időszakig. A vizsgált lelőhelyek a IX-XII. századi hatalmi központok körül sorakoznak: Zalavár, Visegrád, Székesfehérvár.
Vagyis hosszabb folytonosságot lehet vizsgálni, nem pedig egy tíz-húsz éves korszakot.
Valóban. Hiszen már az avar korból vannak vizsgálati eredményeink és így mind kevesebb és időben mind rövidebb a felderítetlen, homályos, vagy sötét időszak. A hatalmi központok népességének vizsgálata révén szeretnénk megismerni a Dunántúl népességének genetikai összetételét, illetve kíváncsiak vagyunk arra is, hogyan hatott a Kárpát-medence genetikai állományára a honfoglaló népesség megérkezése. Hadd tegyem hozzá, hogy ugyan a most említett eredmények a lehető legkorszerűbbek, mégis akár a közeli, vagy a távolabbi jövőben napvilágot láthatnak új közlemények, amelyek, ha nem is írják át a teljes anyagot, de új megvilágításba helyezhetik azt.
Ezért szoktam ajánlani kutató szakértő nyilatkozóimnak azt az őszinte és igaz kitételt, hogy: „a tudomány mai állása szerint” (ami nem mentség, hanem valóság). Maga a kutatott anyag megközelítése és feldolgozása is változik az újabb és újabb eredmények folytán. Mert például legjobb tudomásom szerint a korai kalandozás-kori sírleletek (900-920) változnak a későbbi évtizedekben, a nevezetes augsburgi fiaskót (955) követően elmaradó nyugati portyák megszűnésével pedig eltűnnek a gazdag sírleletek.
Arra, hogy mi jelenthette a fordulópontot, érthető módon nincsenek genetikai bizonyítékaink, jelenlegi kutatásaink egyike viszont a honfoglalók első generációját veszi célba: megpróbáljuk alapos vizsgálat alá venni azt a réteget, amelynek tagjai nem a Kárpát-medencében születtek, de már itt temették el őket.
