Nem igazán kerültek szovjet hadifogságba (Szibéria, stb.), mármint belőlük, az átállókból lett a Ideiglenes Nemzetgyűlés hadserege. Az pedig, hogy a hadsereg domináns többsége, 90-95%-a hazaáruló lett az bizony tény, mert nem követték a kormányzójukat. Hogy csinál ki a tiszt valakit egy ötvenszeres legénységi állománnyal szemben? Hát miért nem lőtték agyon a tiszteket, amikor azok nem követték a Kormányzót? Ezek ilyen egyszerű kérdések, amikre a válasz az, hogy: mert nem akarták. Én, ha azt látnám egy ilyen szituációban, hogy az alkotmányos rend semmibevételét az ellenséghez (megszálló volt szövetséges) átállással (az állam törvényes vezetőjének parancsát megtagadva) megvalósítja az elöljáróm, akkor odamegyek hozzá és lehetőleg az alárendeltek minnél nagyobb számú jelenléte mellett fejbelövöm, elkerülve minden bonyodalmat, ami még esélyt adna neki a hazaárulása kivitelezésére és bízva abban, hogy a határozott fellépésem és az azután a nemzeti szabadság és az alkotmányos rend védelméről szóló egy-két mondatom megteszi a hatását a bajtársaimra is. Ja, kockázat, de nem lehet mindenki szar, rongy ember!
Én vagyok a hátország. Ha én gyáva és határozatlan vagyok, akkor nincs hátország.