Gondolom anyád nevelt fel, nem is alakult ki megfelelő apakép benned. Tudod akkoriban nem volt kívánságműsor, ha nem jelentél meg elővezettek. Gyakorlatilag előállítottak, nagyon gyorsan, kb már aznap. Sőt ha jól emlékszem büntető tétel volt már maga a sorozásról távolmaradás is. Magán a sorozáson se adtak felmentést mint ahogy a 2000-es évek környékén divat volt. A kutyát nem érdekelte a lelked, az allergiád, a rövidlátásod, besoroztak. Nagyon kevesen voltak akik "megúszták", de ők gyakorlatilag teljes lenézésben éltek ezért még 10-20 évvel később is. Úgyhogy akár tetszik akár nem téged is besoroztak volna 99%. Onnét meg csak két módon úszhattad volna meg, ha öncsonkítást végzel, vagy ha disszidálsz. Na ez utóbbi nagyon nem volt egyszerű. Nem nagyon kaptál ugyanis útlevelet mivel besoroztak már, ahhoz hogy könnyen külföldere juss gyakorlatilag párttagnak kellett lenned. A zöldön meg életveszélyes volt, lehet el se jutottál volna a határig.
Megérte volna 2 év miatt ez az áldozat?
Blogen: 48 kilóval (50 kg volt emlékeim szerint az alsó súlyhatár) "A" kategóriás egészségügyi kategóriába kerültem 89 '- ben.
Ember! Olyan alkatú, egészségű és adottságú szerencsétleneket bevonultattak, amilyeneket Auscwitzről dokumentumfilmekben láttál, hozzájuk képest én voltam az Ivan Drago... (Úgy is becéztek a laktanyában
)
Mondom, 1989 - ben!
Fél évvel később (?) jött be az, hogy ha homo
kszekszuálisnak vallottad magad, akkor leszereltek.
Volt két srác, aki ezt bevállalta (eljátszották a zuhanyzóban). Eltűrték, hogy 800 ember megvetéssel és/vagy szánakozással nézzen rájuk a laktanyában az eljárás végéig.
Amikor meg összefutottunk valamelyikkel ezután a városban, akkor még ők röhögtek rajtunk, hogy nem mertük eljátszani...
Akkor most ők voltak az igaz hazafiak, akik jó le is gyengítették a haderőt!?
Tudod mit? /Figyelem(!) önfényezés,; de egy egész kiképzőszázad a tanúm./
A 48 kilómmal, teljes menetfelszereléssel, kánikulában a Zalai-dombságban úgy teljesítettem az előre be nem jelentett 30 kilométeres menetgyakorlatot, hogy a századparancsnok mondta az utolsó kilométereken, hogy tőlem nem várja el, hogy végigcsináljam, nyugodtan másszak fel a minket kísérő valamelyik Csepel teherautó platójára - vannak már fenn elegen - strammabb srácok is.
A továbbiakat már csak elmondásból tudom: Az utolsó fél kilométeren ketten bevonszoltak, majd a fegyver leadása után összeestem.
A gyengélkedőn látogattak a századtársaim, illetve a parancsnokaim, amíg a gyengélkedő parancsnoka vissza nem engedett a századhoz.
Az eskü után a századpk.parancsban felolvasta a laktanyában maradók, a kimenőt kapók, s a több napos eltávot kapók neveit.
Az eltávot kapókat az én nevemmel kezdte - pedig nem az én vezetéknevem kezdőbetűjével kezdődött a névsor.
Indoklásként a menetgyakorlaton látott példamutató helytállásomat nevezte meg.
S tudod mit Kedves Blogen?
Mai napig rohadt büszke vagyok erre, s nem Te fogod a fotelből elvenni a sikerélményemet, hanem talán egyszer valamikor dr. Alzheimer...