Annyi adalék még az őstörténethez, hogy László Gyula vs. MTA érdekes csörtéket vívott. MTA jött a visszacsapó íj hátrányaival, hogy esős időben nem müxik. Erre László Gyula bebizonyította indirekt (ha így lett volna ősszel elsöpör minket az ellen) és direkt (épített nem egyet korhű technikával) módon, hogy bukta.
Aztán MTA szerint megvert 100 ezer foglalta el a Kárpát medencét; L.Gy.: nincs korabeli forrás vereségről (holott előtte és utána is vannak más jellegű adatok), és a nyelvünk sem tűnt el (ha lett volna eltérő nagyszámú idegen népesség, akkor már nem lenne magyar nyelv).
Végül a finnugorista vesszőfutás (de akkor sem rokonok a hunok, egyebek)... emlékszem még Czeizel Endre "kutatására"...amit azóta a statisztikai mintavétel hibájaként tanítanak; Pest megyéből vett mintákat vetett össze honfoglaló sírokkal és arra jutott, hogy semmi ázsiai marker nemigen van, bezzeg európai. Nos, csak a második világháború után Budapesten 400 ezer abortusz volt a vörös katonák miatt. Előtte a város majd fele német leszármazott. A 2006-os év környékén egy másik genetikus (egy hölgy, a nevét nem tudom már) keresett olyan falvakat, ahol elzárt és viszonylag kevés behatástól mentes magyar populáció van (Erdély, meg Baranya-Tolna megye) és merőben más eredményre jutott (0,25-0,38 as korreláció, ami erős) a honfoglaláskori sírok génállományával. Ezt ismételte meg a szegedi egyetem tanára, más markerekre és kimondottan a hunokkal való összevetésre kihegyezve. Tetszik, vagy sem a hunok rokonaink.
Az egyik kedvenc könyvem egyébként egy nem szakmabeli, de logikusan gondolkodó -talán fogorvos- illető nevéhez fűződik: Érdy Miklós: A magyarság keleti eredete és Hun kapcsolata. A fenti genetikai vizsgálatok nélkül, hihetetlenül leleményes módszerekkel tesz feltevéseket. Például vette a fáradtságot és Kínába kiutazott (ahol a hunoknak van múzeuma, romvárosa, egyebek). Az ottani, rokonainknak tulajdonított (kínai régészek által) népekhez is ellátogatott. Volt ahol csak egy gyermekdal dallama vágott egybe, hol egy egy szó egyezőségre lelt. Megvizsgálta például a fekete és fehér hunok elterjedési területeit, illetve összehasonlította a magyarság néprajzával (például azzal, hogy hol volt a fehér zsinóros népviselet és hol a fekete ünneplő elterjedve). Lehet vannak tévedései, de kiváló mű (már a forráskutatás is komolyabb, mint sógorom nagydoktorija történelemből).
Sajna nem találom a fényképet (amiről a festmény készült), de elég beszédesek a vonások szerintem így is:
Én örülök, hogy ázsiai "horda" ivadékának tartanak és annak is örülök, hogy már 1579-ben a székely oklevéltárban nyoma van a családomnak. Más meg a különböző keveredések miatt nem tudja hova is csapódjon. Ettől még nem haragszom senkire, csak a felszínes tudás, (vagy téves) tudni vélés okoz derültséget. Speciel jókat röhögünk az MTA-s prof-habil, stb.-n, akik körmük szakadta utánig védték a mesét...aztán mégis visszakozz