Ugyan, hagyjuk mar ezt. A magyar ipart - ami egyebkent a Monarchian belul joval nagyobb volt, mint a cseheke, hiaba hiszik sokan az ellenkezojet - gyakorlatilag modszeresen szetvertek, eloszor Trianonnal, azutan a ruszkik-komcsik, majd a rendszervaltas utan eloszor az Antallek, majd Hornek, utobbiak az agrariummal egyetemben, pedig azt a teeszesites, majd 1956 utan beken hagytak a komcsik es vilagszinvonalu agrarfejleszteseket dolgokat produkaltak.
A OMM valahol Olaszország környékén járt fejlettségben, ebből mi a mezőgazdaságot és a hozzá tartozó könnyűipart valamint ezek miatt a gépipar egy részét adtuk. Az 1800-as évek végén kezdődő ipari felfutásnak is az volt az egyik kiváltója, hogy hirtelen lett értelme a máshol már évtizedek óta használt technikákat átvenni. Az egésznek egyszerűen az volt az oka, hogy az OMM közös piac lett, bevezették a Monarchián kívüli termékekre a védővámokat, bevezetésre került mindenhol az egységes aranykorona és a Monarchia komoly nehéziparral, de rossz földrajzi adottságokkal rendelkező területeiről hatalmas igény támadt a magyar mezőgazdasági termékek iránt. Másrészről a magyar arisztokrácia/bankárok/iparosok rettenetesen durva kedvezményeket sírtak ki az államtól. Ilyenek voltak például a nagyon kedvező kamattal nyújtott állami hitelek, állami területek ingyenes átadása gyárlétesítésekhez, akár 20 évnyi adómentesség, külföldről vámmentesen beszerzett gépek a gyárakba, vagy az állam vállalásai arra, hogy termékeket fognak vásárolni a létrejövő gyáraktól. Az 1890-es, 1900-as években rengeteg csőd szélén táncoló gyár volt, amelyeket az állam segített ki.
1904-ben a K.u.K. 27,5 millió korona értékben adott le rendelést az iparnak, ebből Magyarországnak mindössze egy 8,8 millió koronás rész jutott.
1908, már 103,8 millió korona, de a mi részünk még mindég csak 37,1 millió korona.
A szockó alatt az agráriumban meg egyetlen komoly fejlesztés -bár a csoda szerintem jobb szó rá- ment itt végbe, az pedig a háztáji volt.