Chengdu J-7IIH sztori, első rész:
Néhány bekezdés erejéig, vizsgáljuk meg, hogy milyen MiG-21-es vadászgép változatott szerzett be a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje a nyocvanas évek közepétől, miután a brit fedélzeti rendszerekkel korszerűsített Chengdu J-7IIA sorozatgyártását gazdasági okokból visszamondták. Természetesen az igény egy korszerűbb fegyverrendszerre, a J-7IIA rendelés 1981-es felmondása után is megmaradt. Sőt, a lassan elkezdődő gazdasági reformok mentén, sürgősebb volt, mint valaha, hogy egy a világ többi részének fejlesztéseivel a versenyt felvenni képes vadászrepülőgépet rendszeresíthessenek, amiből nem szükséges a Shenyang J-6 MiG-19-es, több ezres darabszámához hasonló mennyiséget beszerezniük.
Fotó: Alap változatú, a nyolcvanas évek első felében gyártott J-7II változat. A hátrafelé nyíló kabintető és hozzá módosított régi szovjet alapú SzK ülést, valamint a bal oldalra beépített plusz gépágyút leszámítva, nem különbözik az ötvenes évek végén fejlesztett szovjet MiG-21F-13-astól.
Ekkoriban, Izrael nyolcvanas évek elejei fölényes légigyőzelmei felkeltették a kínai fél figyelmét. 1982-ben megindultak puhatolózások mindkét fél részéről, a gazdasági lehetőségekről. A konkrét tárgyalások természetesen titokban folytak, hogy az egyébként kínai fegyvereket dollárért vásárló arab országok érzékenységét ne sértsék. Az 1983-as sikeres izraeli-kínai tárgyalások végeredménye, az új Python-3-as légiharcrakéta gyártási jogának átadásáról és az épp gyártásban lévő kínai Chengdu J-7II vadászrepülőgépekre integrálásáról szólt!
Az akkori nemzetközi diplomáciai helyzet korlátai miatt, Kína és Izrael nem létesített diplomáciai kapcsolatokat. A Közel-Kelet többi arab országával fennálló jó kapcsolatok fenntartása érdekében Kínának diplomáciai távolságok kellet tartania Izraeltől. Ezért Kína és Izrael haditechnikai együttműködése mindig „magán” és „nem kormányzati” státuszú volt. Vagyis a kínai technikusok nem mehetnek közvetlenül Izraelbe, és az izraeli szakértők csak magánjellegű látogatásokat, előadásokat, kirándulásokat tehettek Kínába. Bár ez némi kellemetlenséggel járt, a két fél együttműködése zökkenőmentesen haladt.
Fotó: Izraeli eredetű Python-3 légiharcrakéta, mint kínai PL-8-as a GJ3-D álltalános fegyvertartón függesztve, egy Chengdu J-7IIH vadászrepülőgépen.
1983-tól a China Southern Aviation Power Machinery Co., Ltd. (331-es számú gépgyár) készült fel az izraeli Python-3 eredetű légiharcrakéta gyártására, PL-8 Thunderbolt-8-as néven. Izrael a rakétákhoz alkatrészeket, illetve a gyártósori berendezéseket szállított. A technológia átadása 1989-ben fejeződött be, a gyár a kilencvenes évek elejétől volt képes, az akkor már bő tíz éves Thunderbolt-8-as légiharc rakéta típus tömeges gyártására.
Hogy ennek óriási jelentőségét megértsük, látnunk kell, hogy ekkoriban a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje, hiába vállalt be 1985-ben egy egyoldalú 40%-os(!) fegyverzettcsökkentést, alakulatainak kétharmada még ekkor is csak olyan MiG-19-eseket használt, amik csak jó időben, gépágyúval tudták légicéljaikat leküzdeni. A Kínában ez idő tájt csak pár százas nagységrendben hadrendben álló J-7I/II MiG-21-esek, is csak az ötvenes évekből itt marad, ex szovjet R-3Sz légiharcrakétákat hordozhatták, amik gyakorlatilag alkalmatlanok voltak manőverező, vagy zavarást végző célok leküzdésére.
Fotó: A legnagyobb harcértékű új J-7IIH vadászrepülőgépeket a stratégiai pontokra telepítették. Bal oldalon például a 42. Repülő Hadosztály gépe a kínai-vietnámi határt őrizte, míg jobbra a 14. hadosztály a nancsangi térséget védte.
Az új Thunderbolt-8-as rakéta bevetéséhez, szükség volt az épp gyártásban lévő Chendu J-7II-es MiG-21-es repülőgép módosítására is. Az új J-7IIH elnevezésű vadászrepülőgép tervezését 1983-ban kezdték meg. A fejlesztéseknek két fő célját fogalmaztak meg:
Szabványosítás:
Az új J-7IIH repülőgép ugyan a Kínai Légierő számára készülő J-7II-es típuson alapult, de megkapott néhány, az F-7M Airguard változathoz tervezett – a szovjet MiG-21MF-ekről másolt – sárkányszerkezeti megoldást, mint a szárnyankénti dupla fegyverfelfüggesztőket *, valamit a módosított futóműveket is. Ezzel a különböző típusváltozatok, gyártási folyamatait igyekeztek egyszerűsíteni. Így a nyolcvanas évek közepétől azonos repülőgép sárkánnyal és szárnyakkal épültek a Kínai Légierő számára gyártott J-7IIH, annak exportváltozata (J-7IIK, J-7IIN), valamint a nyugati rendszerekkel exportra korszerűsített F-7M Airguard repülőgépek.
* a dupla fegyverfelfüggesztőket a kínai J-7IIH változat – a tesztelő alakulatok gépeit leszámítva – sohasem alkalmazta. Az export megrendelők viszont használták!
PL-8 légiharcrakéta típus integrációja:
Az új típushoz tervezték a GJ3-D álltalános fegyvertartót, amivel a PL-2, PL-5, PL-8, sőt szabadon eső bombafegyverzet is függeszthető volt. A probléma ennek és a rá függesztett új Thunderbolt-8-as rakéta súlyának összességéből adódott. A PL-8-as 40%-al nehezebb volt, mint a korai PL-2-es. Ehhez hozzáadódott még az új GJ3-D álltalános fegyvertartót súlya. Ráadásul mindez duplán, hiszen szárnyanként egy-egy volt függesztve. Ez a körülbelül 250 kg plusz súly jelentősen elmozdította a repülőgép tömegközéppontját. Eredetileg az üzemanyagrendszer áttervezésével tervezték a súlypontvándorlást megoldani, de nem jártak sikerrel, így végül ellensúlyt kellet az új J-7-es orrába helyezni.
Fotó: A 35. Repülő Hadosztály J-7IIH vadászrepülőgépei, az akkor még brit fennhatóságú Honkong és Tajvan déli része között félúton települtek
A Chengdu J-7IIH sztori második része holnap érkezik.
Néhány bekezdés erejéig, vizsgáljuk meg, hogy milyen MiG-21-es vadászgép változatott szerzett be a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje a nyocvanas évek közepétől, miután a brit fedélzeti rendszerekkel korszerűsített Chengdu J-7IIA sorozatgyártását gazdasági okokból visszamondták. Természetesen az igény egy korszerűbb fegyverrendszerre, a J-7IIA rendelés 1981-es felmondása után is megmaradt. Sőt, a lassan elkezdődő gazdasági reformok mentén, sürgősebb volt, mint valaha, hogy egy a világ többi részének fejlesztéseivel a versenyt felvenni képes vadászrepülőgépet rendszeresíthessenek, amiből nem szükséges a Shenyang J-6 MiG-19-es, több ezres darabszámához hasonló mennyiséget beszerezniük.
Fotó: Alap változatú, a nyolcvanas évek első felében gyártott J-7II változat. A hátrafelé nyíló kabintető és hozzá módosított régi szovjet alapú SzK ülést, valamint a bal oldalra beépített plusz gépágyút leszámítva, nem különbözik az ötvenes évek végén fejlesztett szovjet MiG-21F-13-astól.
Ekkoriban, Izrael nyolcvanas évek elejei fölényes légigyőzelmei felkeltették a kínai fél figyelmét. 1982-ben megindultak puhatolózások mindkét fél részéről, a gazdasági lehetőségekről. A konkrét tárgyalások természetesen titokban folytak, hogy az egyébként kínai fegyvereket dollárért vásárló arab országok érzékenységét ne sértsék. Az 1983-as sikeres izraeli-kínai tárgyalások végeredménye, az új Python-3-as légiharcrakéta gyártási jogának átadásáról és az épp gyártásban lévő kínai Chengdu J-7II vadászrepülőgépekre integrálásáról szólt!
Az akkori nemzetközi diplomáciai helyzet korlátai miatt, Kína és Izrael nem létesített diplomáciai kapcsolatokat. A Közel-Kelet többi arab országával fennálló jó kapcsolatok fenntartása érdekében Kínának diplomáciai távolságok kellet tartania Izraeltől. Ezért Kína és Izrael haditechnikai együttműködése mindig „magán” és „nem kormányzati” státuszú volt. Vagyis a kínai technikusok nem mehetnek közvetlenül Izraelbe, és az izraeli szakértők csak magánjellegű látogatásokat, előadásokat, kirándulásokat tehettek Kínába. Bár ez némi kellemetlenséggel járt, a két fél együttműködése zökkenőmentesen haladt.
Fotó: Izraeli eredetű Python-3 légiharcrakéta, mint kínai PL-8-as a GJ3-D álltalános fegyvertartón függesztve, egy Chengdu J-7IIH vadászrepülőgépen.
1983-tól a China Southern Aviation Power Machinery Co., Ltd. (331-es számú gépgyár) készült fel az izraeli Python-3 eredetű légiharcrakéta gyártására, PL-8 Thunderbolt-8-as néven. Izrael a rakétákhoz alkatrészeket, illetve a gyártósori berendezéseket szállított. A technológia átadása 1989-ben fejeződött be, a gyár a kilencvenes évek elejétől volt képes, az akkor már bő tíz éves Thunderbolt-8-as légiharc rakéta típus tömeges gyártására.
Hogy ennek óriási jelentőségét megértsük, látnunk kell, hogy ekkoriban a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje, hiába vállalt be 1985-ben egy egyoldalú 40%-os(!) fegyverzettcsökkentést, alakulatainak kétharmada még ekkor is csak olyan MiG-19-eseket használt, amik csak jó időben, gépágyúval tudták légicéljaikat leküzdeni. A Kínában ez idő tájt csak pár százas nagységrendben hadrendben álló J-7I/II MiG-21-esek, is csak az ötvenes évekből itt marad, ex szovjet R-3Sz légiharcrakétákat hordozhatták, amik gyakorlatilag alkalmatlanok voltak manőverező, vagy zavarást végző célok leküzdésére.
Fotó: A legnagyobb harcértékű új J-7IIH vadászrepülőgépeket a stratégiai pontokra telepítették. Bal oldalon például a 42. Repülő Hadosztály gépe a kínai-vietnámi határt őrizte, míg jobbra a 14. hadosztály a nancsangi térséget védte.
Az új Thunderbolt-8-as rakéta bevetéséhez, szükség volt az épp gyártásban lévő Chendu J-7II-es MiG-21-es repülőgép módosítására is. Az új J-7IIH elnevezésű vadászrepülőgép tervezését 1983-ban kezdték meg. A fejlesztéseknek két fő célját fogalmaztak meg:
- Egyrészt a gyártósoron párhuzamosan készülő F-7B, J-7IIH, F-7M repülőgépeken végzett munkafolyamatok, alkatrészek és főbb szerkezeti elemek szabványosítása.
- Másrészt az új izraeli eredetű PL-8 Thunderbolt-8 légiharcrakéták integrálása a kínai MiG-21-esre.
Szabványosítás:
Az új J-7IIH repülőgép ugyan a Kínai Légierő számára készülő J-7II-es típuson alapult, de megkapott néhány, az F-7M Airguard változathoz tervezett – a szovjet MiG-21MF-ekről másolt – sárkányszerkezeti megoldást, mint a szárnyankénti dupla fegyverfelfüggesztőket *, valamit a módosított futóműveket is. Ezzel a különböző típusváltozatok, gyártási folyamatait igyekeztek egyszerűsíteni. Így a nyolcvanas évek közepétől azonos repülőgép sárkánnyal és szárnyakkal épültek a Kínai Légierő számára gyártott J-7IIH, annak exportváltozata (J-7IIK, J-7IIN), valamint a nyugati rendszerekkel exportra korszerűsített F-7M Airguard repülőgépek.
* a dupla fegyverfelfüggesztőket a kínai J-7IIH változat – a tesztelő alakulatok gépeit leszámítva – sohasem alkalmazta. Az export megrendelők viszont használták!
PL-8 légiharcrakéta típus integrációja:
Az új típushoz tervezték a GJ3-D álltalános fegyvertartót, amivel a PL-2, PL-5, PL-8, sőt szabadon eső bombafegyverzet is függeszthető volt. A probléma ennek és a rá függesztett új Thunderbolt-8-as rakéta súlyának összességéből adódott. A PL-8-as 40%-al nehezebb volt, mint a korai PL-2-es. Ehhez hozzáadódott még az új GJ3-D álltalános fegyvertartót súlya. Ráadásul mindez duplán, hiszen szárnyanként egy-egy volt függesztve. Ez a körülbelül 250 kg plusz súly jelentősen elmozdította a repülőgép tömegközéppontját. Eredetileg az üzemanyagrendszer áttervezésével tervezték a súlypontvándorlást megoldani, de nem jártak sikerrel, így végül ellensúlyt kellet az új J-7-es orrába helyezni.
Fotó: A 35. Repülő Hadosztály J-7IIH vadászrepülőgépei, az akkor még brit fennhatóságú Honkong és Tajvan déli része között félúton települtek
A Chengdu J-7IIH sztori második része holnap érkezik.
)
