Belekezdenék akkor egy sorozatba, ami a MiG-23-as Közel-Keleti alkalmazásának történetét tárgyalja.
A források a végén lesznek felsorolva.
Mottó: “... hűségük illékony mint a futóhomok.”
1971 Márciusában, Anwar el-Sadat Egyiptomi elnök Moszkvába látogatott, hogy a lehető legújabb légvédelmi technikát megvásárolja és így légiereje eredményesen tudjon szembe szállni az Izraeliekkel.
Szeptemberben a szovjetek jelezték, hogy hajlandóak 20db MiG-23-ast eladni Egyiptom részére, ám azok a jövő év közepéig sem érkeztek meg, miközben javában zajlott Izraellel az anyagcsata.
1972 Július 16-án a dühös elnök felszólította az országban szolgáló szovjet 970 tanácsadót, hogy két héten belül hagyják el Egyiptom területét.
A szovjet késlekedés valódi oka a MiG-23-as újdonságában keresendő.
Két kisebb sorozat után, csak a 70-es évek elején indult a MiG-23-as család első nagy sorozatának a tömeggyártása, mindjárt két helyen, és hat al-változatban.
Moszkvában a Znamja Truda gyárban (MAPO) készültek:
1972-től a MiG-23M vadászgép, 23-11M-es gyártmány, 1978-ig a szovjet légierő részére, 1353 példányban.
1973-tól a MiG-23BN vadászbombázó, 32-24-es gyártmány 1985-ig 624 példányban, két export változatban, 32-24A a Varsói szerződés részére, 32-24B a harmadik világ részére.
1974-től a MiG-23MSz vadászgép, 23-13-as gyártmány, 1978-ig a harmadik világ részére, 179 példányban.
Irkutszkban az IAPO-nál:
1970-től a MiG-23UB gyakorlógép, szovjet és exportváltozata készült, 1985-ig, 1008 példányban.
1973-tól a MiG-27 (gyermekkori nevén MiG-23BM) vadászbombázó, 32-25-ös gyártmány 1977-ig, 360 példányban.
Az első nagy sorozat típusai
A fenti táblázatból látható, hogy a Varsói Szerződés légvédelme számára a hetvenes évek végéig nem is maradt lehetőség a vadász változatú MiG-23-as beszerzésére.
MiG-23M, 23-11M gyártmány
A
MiG-23M vadászgép (23-11M gyártmány) Szapfir-23D analóg impulzus lokátorával vadászrepülő célokat nagy magasságban 30..40km, földháttérben 10..20km távolságból tudott felderíteni, 40db analóg zajszűrőjének pillanatnyi beszabályozottságának függvényében.
TP-23-as hőpellengátorával a vadász méretű légi célokat 23km távolságból volt képes követésbe fogni, ekkor a lokátor használata elkerülhető volt.
Célravezetését a földi Automatikus Vezetési Rendszer (AVR) biztosította digitális telekód (Lazur) csatornán, a pilótának ehhez nem volt szüksége a rádiózásra.
Fegyverzetét egy egész irányított fegyvercsalád alkotta.
Látótávolságon túli légi célok leküzdésére szolgált a 25km maximális hatótávolságú R-23-as rakéta, ami 5g túlterheléssel manőverező célok leküzdését biztosította.
Közepes hatótávolságon az R-13M rakéta 13km-en belül volt képes szintén 5g-vel manőverező légi célok megsemmisítésére.
A 8km-en belül hatásos R-60 kisrakéta 8g-vel manőverező légi célok ellen is garantálta a találatot.
Földi célok elleni H-23-as rakétát a pilóta a Delta-NM konténer segítségével rádió távirányította, a botkormányon található négyállású kapcsoló segítségével. Megfelelő mennyiségű gyakorlás után a fegyverrendszer CEP értéke 6m körüli volt, a 250kg-os harci rész kumulatív sugara 280mm acélpáncélt üthetett át, illetve repeszei 40..50m-en belül pusztítottak.
Két törzs alatti pilonján négy féle (RN-25, RN-28, RN-40, RN-42) taktikai atomtöltetet volt képes célba juttatni.
A fentieken felül hagyományos bombák, és nem irányított rakéták alkották a gép fegyverzetét.
A típust kizárólag a szovjet frontlégierő üzemeltette.
Nos a fenti gép helyett a 3. világba a
MiG-23MSz 23-13-as gyártmány került exportra, ami csak külalakjában hasonlított a fenti típusra.
Értelem szerűen az export gép, nukleáris képességgel nem rendelkezett.
MiG-21-esből származó Szapfir-21 lokátora a vadászrepülő célokat nagy magasságban 23km távolságból tudott felderíteni, földháttérben nem volt alkalmazható.
Hőpellengátor szintén nem került beépítésre.
Egyedüli irányított fegyverként a még 1960-ban gyártásba vett, amerikai AIM-9B Sidewinder másolat R-3Sz rakéta került exportra, ami 7.6km-en belül volt képes maximálisan 2g-vel manőverező légi célok (gyakorlatilag egyenesen repülő bombázók) megsemmisítésére.
R-3Sz légiharc rakéta
MiG-23BN 32-24-es gyártmány
A
MiG-23BN vadászbombázó (32-24A gyártmány) lefelé jobb kilátást biztosító lecsapott orrába a Fon lézertávmérő került.
Irányított fegyverzetét a földi célok elleni H-23-as rakéta alkotta, mely Delta-N berendezése a gépbe beépítésre került.
Szintén beépítésre került az SzPSz-141 aktív zavarórendszer, mely képességeiben megelőzte nyugati kortársait. (Ellentétben a Szu-22-es gépcsaláddal, mely csak konténeres változatban hordozta az SzPSz-141-est.)
Két törzs alatti pilonján négy féle (RN-25, RN-28, RN-40, RN-42) taktikai atomtöltetet volt képes célba juttatni.
A fentieken felül hagyományos bombák, és nem irányított rakéták alkották a gép fegyverzetét.
A típus a Varsói Szerződés légierőihez került.
Nos a fenti gép helyett a 3. világba a
MiG-23BN 23-24B-as gyártmány került exportra, ami szinte csak külalakjában hasonlított a fenti típusra.
Értelem szerűen az export gép, nukleáris képességgel nem rendelkezett.
Nem került beépítésre sem az SzPSz-141 aktív zavaró, sem a Delta-N rakéta távirányító rendszer, így a gép nem rendelkezett a H-23-as irányított rakéta által nyújtott képességgel sem.
Szíria
Az 1973-as jóm kippúri háború után, 1974 áprilisában érkezett az első 16db MiG-23MSz, és 4db MiG-23UB Szíriába, a 66-os és a 67-es század állományába, a as-Se’en légibázisra, Damaszkusztól 90km-re észak-keletre.
Májusban újabb 13db MiG-23BN érkezett, amivel megalakult a 17. vadászbombázó ezred.
Az év végéig 13 gépet vesztettek különböző balesetekben, és négy szovjet oktató is odaveszett.
A helyzet annyira rossz volt, hogy a szovjet kiképzők levelet írtak Moszkvába:
„csak úgy tudjuk őket segíteni, ha szimplán csak mi repülünk helyettük”
1975 áprilisában kitört a Libanoni polgárháború, a Keresztyén milíciák, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSz), és a Libanoni kormányhadsereg között.
A fenti polgárháborúba beavatkozott Izrael is, hogy területétől északra egy puffer zónát hozzon létre.
1976 márciusában a Libanoni elnök a Szíriai hadsereg beavatkozását kérte, amit az Arab Liga is támogatott.
Moszkva, aki a PFSz oldalán állt a konfliktusban, élesen ellenezte a szír beavatkozást, majd amikor az megtörtént, teljes fegyverembargót hirdetett Szíriával szemben.
A MiG-23-asok így jórészt nem voltak bevethető állapotban, ráadásul június 14-én egy palesztin származású pilóta Irakba dezertált MiG-23MSz gépével.
Egyiptom
Csak 1974 második felében érkezett 8db MiG-23MSz, 8db MiG-23BN, és 4db MiG-23UB Kairó Nyugat repterére, a 47-es század állományába.
Négygépes kötelékben való felszállás közben (két géppár közvetlen egymás után) súlyos baleset történt.
Nekifutás közben a második géppár kettes számú gépének hajtóműve kigyulladt.
A torony utasította a pilótát a katapultálásra:
„kettes, katapultálj, ég a géped!”
Az utasítás hatására az első géppár második pilótája azonnal katapultált, ezután gépébe belerohant a második géppár mindkét gépe.
Az egyedüliként sikeresen felszállt vezér gép leszállás közben tört össze, mivel a kifutó még a roncsokkal volt tele.
Eközben Szaúdi anyagi támogatással Egyiptom Mirage vadászgépeket szerzett be Franciaországtól, így 1976-ban a MiG-23-asok üzemeltetését leállították.
1978-ban 2db MiG-23BN, 2db MiG-23MSz, és 2db MiG-23UB gépet eladtak Kínának, majd rövidesen a maradékot az Egyesült Államok részére értékesítették.
Ex-Egyiptomi MiG-23MSz Kínában
Ex-Egyiptomi MiG-23MSz az Egyesült Államokban
Holnap reggel következik Irak, Líbia, és Algéria...
