MiG-29 / MiG-35 Fulcrum (Mikojan-Gurjevics)

Én meg azt unom hogy ilyen hülyeségeket beszélsz!!! 2010ben vonták ki, hol volt már akkor a SZU??? Mindenhonnan kivonták??? Lengyelek, Szlovákok, Bulgárok és még egy rakat ország repüli a mai napig!! És igen is bazd+ egy ilyen értékes eszközt igy leépülni hagyni erösen kimeríti a hagyag kezelés fogalmát.. mit lehetett volna csinálni?? Pl azt mondani az oroszoknak hogy visszadjuk egytöl egyig, és adjanak érte valamit. Pl. Mi17est, Sz300at, bármit amire nagyobb szükségünk lett volna. Biztos hogy meg lehetett volna egyezni, de mondjuk ki MINDENKI SZART RÁ NAGY IVBEN amikor még olyan állapotban voltak senki nem tett érte semmit!!! Szoval hagyjuk ezt a ez van nem volt mit tenni baromságot!!! Mostmár kapálloznak, de szétrohadt ocskavas senkinek nem kell már!!!!


Egyébként pedig a lengyelek némi modernizálás mellett tartják rendszerben, az F-16-os MELLETT! Mikor volt nálunk pénz két teljesen eltérő műszaki hátterű típus rendszerben tartására? A bolgárok és a szlovákok tényleg repülik (még), de nézd már meg, hogy mit kínlódnak vele! Komolyan azt hiszed ők jártak jobban? 10-20%-os üzemképességi mutató mellett?
Aztán csak NATO tagok vagyunk (ez tény, nem öröm - legalábbis nekem), ahol jobban tapsikoltak a Griffeknek, mint a keleti technikának. A világ - különösen nem a politika - nem rózsaszín álmok szerint működik, hanem kőkemény érdekek harca szerint.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed
Én meg azt unom hogy ilyen hülyeségeket beszélsz!!! 2010ben vonták ki, hol volt már akkor a SZU??? Mindenhonnan kivonták??? Lengyelek, Szlovákok, Bulgárok és még egy rakat ország repüli a mai napig!! És igen is bazd+ egy ilyen értékes eszközt igy leépülni hagyni erösen kimeríti a hagyag kezelés fogalmát.. mit lehetett volna csinálni?? Pl azt mondani az oroszoknak hogy visszadjuk egytöl egyig, és adjanak érte valamit. Pl. Mi17est, Sz300at, bármit amire nagyobb szükségünk lett volna. Biztos hogy meg lehetett volna egyezni, de mondjuk ki MINDENKI SZART RÁ NAGY IVBEN amikor még olyan állapotban voltak senki nem tett érte semmit!!! Szoval hagyjuk ezt a ez van nem volt mit tenni baromságot!!! Mostmár kapálloznak, de szétrohadt ocskavas senkinek nem kell már!!!!

A gépek egy része használhatatlanul deformált, sérült. Ára volt annak, hogy ennyi trófeát szereztek pilótáink a külföldi repülőnapokon... Csak erről kevés szó esik, mindenki csak a MiGek hihetetlen manővereire emlékszik.
A másik része pedig a csillaghangárnak köszönhetően rohadt szét.
Mindkét esetben elő kellene állítani a felelősöket, és sok más technika elherdálása miatt is...
A gépek jelenlegi állapotukban maximum múzeumi kiállítótárgynak jók. Ami használható volt, hajtóművek, pótalkatrészek, azokat már eladták.
 
Ami használható volt, hajtóművek, pótalkatrészek, azokat már eladták.
Mivel a meghirdetett csomagban még ott voltak a hajtóművek is külön, gyanítom a leállításkor ládában "megtalált" 33 darab RD-33-as még azóta se lett eladva.
Amúgy részben a hajtóművek hiánya vezetett a leállításukhoz, ami már csak azért is volt érdekes, mert a hiányzó hajtóművek ezalatt Isaszegen dekkoltak.
 
a hiányzó hajtóművek ezalatt Isaszegen dekkoltak
Ez nagyon kemény! :eek:
Persze csak azoknak igazán, akik nem ismerik a honvédségünk közelmúltját.
Volt egy sztori anno, hogy kiprivatizálták a harckocsi javító üzemet jelképes 1 Ft-ért, csak véletlenül az üzem területén voltak az M zárolt harckocsimotorok is. Majd mit ad Isten, az MH javításkor teljes áron visszavásárolta a saját motorjait.
Ha ez igaz volt (simán el tudom képzelni), akkor engem már semmi nem tud meglepni.:(
 
Pl azt mondani az oroszoknak hogy visszadjuk egytöl egyig, és adjanak érte valamit. Pl. Mi17est, Sz300at, bármit amire nagyobb szükségünk lett volna.
Felsoroltad pont azt a 2 terméket, amit reálisan el tudtak adni a világpiacon. A 2000-es években minden egyes dollárra szükségük volt, mi a péklapátért adtak volna nekünk a legértékesebb exporttermékeikből használt 29-esekért cserébe (szerintem nekik is volt elég saját, ha jól emlékszem Allesmor írt róla, hogyan koptak ki náluk a 29-esek)
 
  • Tetszik
Reactions: hurci10 and zsolti
Felsoroltad pont azt a 2 terméket, amit reálisan el tudtak adni a világpiacon. A 2000-es években minden egyes dollárra szükségük volt, mi a péklapátért adtak volna nekünk a legértékesebb exporttermékeikből használt 29-esekért cserébe (szerintem nekik is volt elég saját, ha jól emlékszem Allesmor írt róla, hogyan koptak ki náluk a 29-esek)
Így igaz. Mi konkrétan Sz-300 at kértünk volna az adósság fejébe, ők meg azt mondták hogy lófaszt, 29-es van meg BTR-80.

No persze Sz-300 at is kaphattunk volna, mondták hogy van eladó ha nagyon kell, csak dollárért, nem adósságelengedésért.

Én valahogy így emlékszem...
 
Igen, meg talán akkor kaptuk azt a nagy halom Lada Nívát is.
Jézus, emlékszem valami igen nagyokos újságcikkre, hogy minek nekünk ilyen repülő (29-es) mert ez a nagy gép nem tud megfordulni az ország légterében!
Erre én is :D.
Valami kretén írta, ez nekem is megmaradt :D!
 
  • Tetszik
Reactions: borisz
Az Sz-300-as esetében a tengerentúlról súgtak. Egyrészt nálunk is megvolt a menet közben elakadt Sz-300-as rendszeresítés programja még a nyolcvanas évekből, emiatt a Lérak lobby is az Sz-300-asok mellett kardoskodott. A pilóták a használt belga-holland F-16-osokban reménykedtek.
A NATO szintén örült volna az Sz-300-asnak, bár ekkor még semmi sem volt világos számukra velünk kapcsolatban. Kezdetben különösen az USA volt bizalmatlan velünk kapcsolatban, főleg a délszláv válsághoz való közelségünk és geopolitikai-történelmi érintettségünk okán. Terv volt már Magyarország NATO integrációjára, de a szokásos USA-bizalmatlanség miatt a jenkik azért jobban örültek volna annak, ha az ex-NDK készletéből szerezhettek volna ilyen rakétákat elemzésre. De erre nem volt már lehetőség.
A szovjetek azonban végül nem szállították le az NDK-nak az Sz-300-ast, míg 1993-ban már résen voltak az oroszok és eszük ágában se volt eladni az időközben számukra megbízhatatlanná vált magyaroknak a rendszert.

1993 nyarára akármit is akarhattunk volna, az leszűkült a következőkre:
MiG-29-esek,
BTR-80A-k,
metróépítés,
Lada Niva.

Hiába volt küszöbön egy jókora káosz (1993 október: moszkvai Jelcin elleni puccskísérlet, a házelnök Haszbullatov és Ruckoj ezredes vezetésével; decemberben megszüntetnek egy halom elképesztően drága késő-szovjet programot, úgy mint :MiG-29M/K, MiG-31M, Buran/Enyergija, szinte kizárólag MiG projektek és ezen felül a repülőgéphordozók tervei; Abbház-Grúz balhé, Örményország, Hegyi Karabah, mozgolódó csecsen szeparatizmus, stb stb), az oroszok a Szu-27-eseket csak igen drágán, míg az Sz-300-asokat egyátalán nem akarták olyan helyre eladni, amit már nem tartottak megbízhatónak.
Ne feledjük: Meciar Szlovákiája bátran megkaphatta az amúgy nem teljes Sz-300-ast, mivel velük szemben nem volt berzenkedés (a szlovák részen amúgy se voltak szovjetek, ők csak a cseh oldalon állomásoztak), kulturálisan is közelebb voltak hozzájuk. Ők is kaptak 29-est, szó volt a Ka-50-es rendszeresítéséről is. Még a Szu-35-ös is tartott náluk bemutatót.
Nekünk csak a 29-eseket adták át, de fél szívvel. A pár példány kivételével vadonat új madarakat időre leszállították, dollárért úgy-ahogy lenyomták az átképzést, majd léceltek. Ugyanez magyar oldalról: úgy csináltunk, mintha nem is ismernénk az oroszokat, szintén fél szívvel haverkodtunk már csak velük, nagy lett velük szemben a pofánk, az alkatrészekért már mi se akartunk "lehajolni" (ők meg külön már nem törték magukat, hisz nekik se volt, ellenségnek meg minek adjanak).
Nehezményeztük, hogy az oroszoknak "kinyilt a csipájuk", túl vastagon kezdett fogni a ceruzájuk.
Nem ehhez voltunk szokva, hiszen eladdig mi a vadászgépeket "kaptuk".

Félelmetes amúgy, hogy mind a mai napig a facebook csoportokban az öreg múltbarévedő szakmabeliek, nyugállományúak a szovjet technikákra rendre úgy utalnak, hogy a "szovjettől ezt, vagy azt KAPTUK". Baszki, mi vettük ezeket az eszközöket, csak a nagy szocializmusban az Állambácsi nem kötötte a katonák orrára, hogy a dolgozó magyar nép vagyonából mivel fizettünk a technikáért. Szabolcsi almával, Ikarus busszal, vagy épp kő kemény guruló dollárral. Nem is alakult ki tulajdonosi szemlélet, csak a szakmai becsület volt az, ami miatt a magyar szakember üzemben tartotta a technikát. Nem is csoda, hogy a kilencvenes években, a ránk köszöntött nagy kapitalizmusban, miközben a régi gárda sorra hagyta faképnél a Honvédséget, a maradóknál is megütközést keltett, hogy az orosz "pofátlan módon" dollárt kér, ráadásul piaci áron a portékáiért. Inkább nem is rendeltünk már tőlük semmit. Az eredmény ismert.
 
Állítólag valami repülőmérnök nő!

A Népszabadságban, 1993 júliusában, a döntés nyilvánosságra hozatala utáni napokban jelent meg egy ezredes asszony tollából (se előtte, se azóta nem írt semmit az illető, tartok tőle, csak írói álnév volt) a cikk, hogy a MiG-29-est egy hatalmas ország fejlesztette ki hatalmas légterében való őrjáratozásra, hazánkban még csak meg se tud fordulni ez a gép. Egyrészt keverte a MiG-31-essel, másrészt a MiG-31-es is meg tud fordulni az ország légterében. Hirtelen két olyan repülőeszközt tudnék mondani, ami fizikailag képtelen lenne megfordulni az országunk légterében, ez a Space Shuttle Orbiter és a Buran.
De ne feledjük a Kurir-ban megjelent "Fatengelyes Vasmadarak" című hangulatkeltő cikket, szintén a nevezett időszakból, amit ha jól emlékszem Sajtos Zoltán jegyzett.
Abban a szerző leírja, hogy a szovjetek idehaza az általuk rendszeresített variációt szimplán csak így nevezeték (?!?!?!?), a rendszeres(?!?!?!) kigyulladások miatt, mi pedig ennél eggyel korábbi variánst fogunk kapni...
Szóval az egy elég érdekes időszak volt.
 
Az Sz-300-as esetében a tengerentúlról súgtak. Egyrészt nálunk is megvolt a menet közben elakadt Sz-300-as rendszeresítés programja még a nyolcvanas évekből, emiatt a Lérak lobby is az Sz-300-asok mellett kardoskodott. A pilóták a használt belga-holland F-16-osokban reménykedtek.
A NATO szintén örült volna az Sz-300-asnak, bár ekkor még semmi sem volt világos számukra velünk kapcsolatban. Kezdetben különösen az USA volt bizalmatlan velünk kapcsolatban, főleg a délszláv válsághoz való közelségünk és geopolitikai-történelmi érintettségünk okán. Terv volt már Magyarország NATO integrációjára, de a szokásos USA-bizalmatlanség miatt a jenkik azért jobban örültek volna annak, ha az ex-NDK készletéből szerezhettek volna ilyen rakétákat elemzésre. De erre nem volt már lehetőség.
A szovjetek azonban végül nem szállították le az NDK-nak az Sz-300-ast, míg 1993-ban már résen voltak az oroszok és eszük ágában se volt eladni az időközben számukra megbízhatatlanná vált magyaroknak a rendszert.

1993 nyarára akármit is akarhattunk volna, az leszűkült a következőkre:
MiG-29-esek,
BTR-80A-k,
metróépítés,
Lada Niva.

Hiába volt küszöbön egy jókora káosz (1993 október: moszkvai Jelcin elleni puccskísérlet, a házelnök Haszbullatov és Ruckoj ezredes vezetésével; decemberben megszüntetnek egy halom elképesztően drága késő-szovjet programot, úgy mint :MiG-29M/K, MiG-31M, Buran/Enyergija, szinte kizárólag MiG projektek és ezen felül a repülőgéphordozók tervei; Abbház-Grúz balhé, Örményország, Hegyi Karabah, mozgolódó csecsen szeparatizmus, stb stb), az oroszok a Szu-27-eseket csak igen drágán, míg az Sz-300-asokat egyátalán nem akarták olyan helyre eladni, amit már nem tartottak megbízhatónak.
Ne feledjük: Meciar Szlovákiája bátran megkaphatta az amúgy nem teljes Sz-300-ast, mivel velük szemben nem volt berzenkedés (a szlovák részen amúgy se voltak szovjetek, ők csak a cseh oldalon állomásoztak), kulturálisan is közelebb voltak hozzájuk. Ők is kaptak 29-est, szó volt a Ka-50-es rendszeresítéséről is. Még a Szu-35-ös is tartott náluk bemutatót.
Nekünk csak a 29-eseket adták át, de fél szívvel. A pár példány kivételével vadonat új madarakat időre leszállították, dollárért úgy-ahogy lenyomták az átképzést, majd léceltek. Ugyanez magyar oldalról: úgy csináltunk, mintha nem is ismernénk az oroszokat, szintén fél szívvel haverkodtunk már csak velük, nagy lett velük szemben a pofánk, az alkatrészekért már mi se akartunk "lehajolni" (ők meg külön már nem törték magukat, hisz nekik se volt, ellenségnek meg minek adjanak).
Nehezményeztük, hogy az oroszoknak "kinyilt a csipájuk", túl vastagon kezdett fogni a ceruzájuk.
Nem ehhez voltunk szokva, hiszen eladdig mi a vadászgépeket "kaptuk".

Félelmetes amúgy, hogy mind a mai napig a facebook csoportokban az öreg múltbarévedő szakmabeliek, nyugállományúak a szovjet technikákra rendre úgy utalnak, hogy a "szovjettől ezt, vagy azt KAPTUK". Baszki, mi vettük ezeket az eszközöket, csak a nagy szocializmusban az Állambácsi nem kötötte a katonák orrára, hogy a dolgozó magyar nép vagyonából mivel fizettünk a technikáért. Szabolcsi almával, Ikarus busszal, vagy épp kő kemény guruló dollárral. Nem is alakult ki tulajdonosi szemlélet, csak a szakmai becsület volt az, ami miatt a magyar szakember üzemben tartotta a technikát. Nem is csoda, hogy a kilencvenes években, a ránk köszöntött nagy kapitalizmusban, miközben a régi gárda sorra hagyta faképnél a Honvédséget, a maradóknál is megütközést keltett, hogy az orosz "pofátlan módon" dollárt kér, ráadásul piaci áron a portékáiért. Inkább nem is rendeltünk már tőlük semmit. Az eredmény ismert.


Erre egy like kevés! Ilyen jó meglátásokkal, pontosan összefoglalva még nem láttam! Tényleg ez volt!
 
Az Sz-300-as esetében a tengerentúlról súgtak. Egyrészt nálunk is megvolt a menet közben elakadt Sz-300-as rendszeresítés programja még a nyolcvanas évekből, emiatt a Lérak lobby is az Sz-300-asok mellett kardoskodott. A pilóták a használt belga-holland F-16-osokban reménykedtek.
A NATO szintén örült volna az Sz-300-asnak, bár ekkor még semmi sem volt világos számukra velünk kapcsolatban. Kezdetben különösen az USA volt bizalmatlan velünk kapcsolatban, főleg a délszláv válsághoz való közelségünk és geopolitikai-történelmi érintettségünk okán. Terv volt már Magyarország NATO integrációjára, de a szokásos USA-bizalmatlanség miatt a jenkik azért jobban örültek volna annak, ha az ex-NDK készletéből szerezhettek volna ilyen rakétákat elemzésre. De erre nem volt már lehetőség.
A szovjetek azonban végül nem szállították le az NDK-nak az Sz-300-ast, míg 1993-ban már résen voltak az oroszok és eszük ágában se volt eladni az időközben számukra megbízhatatlanná vált magyaroknak a rendszert.

1993 nyarára akármit is akarhattunk volna, az leszűkült a következőkre:
MiG-29-esek,
BTR-80A-k,
metróépítés,
Lada Niva.

Hiába volt küszöbön egy jókora káosz (1993 október: moszkvai Jelcin elleni puccskísérlet, a házelnök Haszbullatov és Ruckoj ezredes vezetésével; decemberben megszüntetnek egy halom elképesztően drága késő-szovjet programot, úgy mint :MiG-29M/K, MiG-31M, Buran/Enyergija, szinte kizárólag MiG projektek és ezen felül a repülőgéphordozók tervei; Abbház-Grúz balhé, Örményország, Hegyi Karabah, mozgolódó csecsen szeparatizmus, stb stb), az oroszok a Szu-27-eseket csak igen drágán, míg az Sz-300-asokat egyátalán nem akarták olyan helyre eladni, amit már nem tartottak megbízhatónak.
Ne feledjük: Meciar Szlovákiája bátran megkaphatta az amúgy nem teljes Sz-300-ast, mivel velük szemben nem volt berzenkedés (a szlovák részen amúgy se voltak szovjetek, ők csak a cseh oldalon állomásoztak), kulturálisan is közelebb voltak hozzájuk. Ők is kaptak 29-est, szó volt a Ka-50-es rendszeresítéséről is. Még a Szu-35-ös is tartott náluk bemutatót.
Nekünk csak a 29-eseket adták át, de fél szívvel. A pár példány kivételével vadonat új madarakat időre leszállították, dollárért úgy-ahogy lenyomták az átképzést, majd léceltek. Ugyanez magyar oldalról: úgy csináltunk, mintha nem is ismernénk az oroszokat, szintén fél szívvel haverkodtunk már csak velük, nagy lett velük szemben a pofánk, az alkatrészekért már mi se akartunk "lehajolni" (ők meg külön már nem törték magukat, hisz nekik se volt, ellenségnek meg minek adjanak).
Nehezményeztük, hogy az oroszoknak "kinyilt a csipájuk", túl vastagon kezdett fogni a ceruzájuk.
Nem ehhez voltunk szokva, hiszen eladdig mi a vadászgépeket "kaptuk".

Félelmetes amúgy, hogy mind a mai napig a facebook csoportokban az öreg múltbarévedő szakmabeliek, nyugállományúak a szovjet technikákra rendre úgy utalnak, hogy a "szovjettől ezt, vagy azt KAPTUK". Baszki, mi vettük ezeket az eszközöket, csak a nagy szocializmusban az Állambácsi nem kötötte a katonák orrára, hogy a dolgozó magyar nép vagyonából mivel fizettünk a technikáért. Szabolcsi almával, Ikarus busszal, vagy épp kő kemény guruló dollárral. Nem is alakult ki tulajdonosi szemlélet, csak a szakmai becsület volt az, ami miatt a magyar szakember üzemben tartotta a technikát. Nem is csoda, hogy a kilencvenes években, a ránk köszöntött nagy kapitalizmusban, miközben a régi gárda sorra hagyta faképnél a Honvédséget, a maradóknál is megütközést keltett, hogy az orosz "pofátlan módon" dollárt kér, ráadásul piaci áron a portékáiért. Inkább nem is rendeltünk már tőlük semmit. Az eredmény ismert.

A fentiekre pár korrekció erre...
 
Álomvilág!
Miből gondolod, hogy bárkivel bármiről meg lehetett volna egyezni? Némi konkrétum? Hülyék lettek volna visszavenni, és bármit adni érte! Miért tették volna? Szívjóságból?
A kivonás értelmességén lehet vitatkozni, nem erről írtam. De a kivont gépek senkinek nem kellettek, mindenkinek csak nyűg volt a nyakán. Pláne nekünk! Az ugye megvan, hogy a leállított vadászgépeknél nem úgy működik a dolog, mint amikor letakarod télre ponyvával a családi autót! Őrizni, rendszeresen konzerválni kell, az meg nincs ingyen! Ha ezt tették volna - de nem volt miből - akkor meg arról menne a szájtépés, hogy mekkora pénzkidobás a kivont technikára költeni, amikor a hadrendben álló üzemeltetésére sincs pénz.
És leszel szíves a nemi aktusra felszólítást mellőzni velem szemben, mert nem őriztem veled kecskét Barátom!
Megint jó magyar szokás szerint megmagyaráztad hogy mit nem lehet(ett) megcsinálni és azt is hogyan nem lehet(ett)....Megpróbálta valaki eladni őket ameddig értek valamit?? NEM. Hagyták megrohadni?? IGEN. A kecskét meghagyom neked.... barim :)
 
Megint jó magyar szokás szerint megmagyaráztad hogy mit nem lehet(ett) megcsinálni és azt is hogyan nem lehet(ett)....Megpróbálta valaki eladni őket ameddig értek valamit?? NEM. Hagyták megrohadni?? IGEN. A kecskét meghagyom neked.... barim :)


Ez nem igaz! Megpróbálták. Van ismerősöm, aki "jókor volt jó helyen", ha érted, hogy mire gondolok. Nos ő mesélte annak idején 2012-13 táján, hogy a lengyeleket érdekelte volna 1 EUR szimbolikus áron, de nem adtuk. (Ez lehet, így utólag, hogy hiba volt, de akkor még jobb üzletben reménykedtek.) Volt szó arról is, amit Te vizionáltál az oroszokkal kapcsolatban, csak nem voltak benne partnerek a másik oldalról. Sőt Vietnám (vagy Korea, ebben már nem vagyok biztos) is képbe került üzletfélként. Csak ezek a próbálkozások kútba estek.
Az hogy Nagyságodat erről nem informálták, az nem azt jelenti, hogy nem volt ilyen szándék.
És igen, van úgy, hogy a sikertelenségre csak magyarázat van, ugyanis csodát tenni csak Jézus tudott!
 
Megint jó magyar szokás szerint megmagyaráztad hogy mit nem lehet(ett) megcsinálni és azt is hogyan nem lehet(ett)....Megpróbálta valaki eladni őket ameddig értek valamit?? NEM. Hagyták megrohadni?? IGEN. A kecskét meghagyom neked.... barim :)
Már akkor se értek semmit, amikor még repültek. Legfeljebb elajándékozni lehetett volna.
 
"One of the Polish MiG-29 Fulcrums made an emergency landing at the 22nd AB in Malbork around noon on Feb. 15, 2019. The incident has been confirmed by Marek Pawlak, spokesman for the Polish MoD. Onet.pl, quoted Pawlak who stated that the pilot experienced cockpit decompression and then, using the jet's emergency oxygen system, landed at the Malbork airbase."