Na, akkor tessék hideg élelmet bekészíteni.
Szerintem a MiG-29, mint koncepció nem volt rossz. Amikor szükséges lett modernizálni és továbblépni, a hibáit kijavítani, tompítani, akkor nem volt rá lehetőség. Az iroda kiesett a "prixisből", a Szuhoj iroda lett a befutó, oda ment minden segítség, hogy talpon maradjon. Frontvadásznak szánták, nem elfogónak, mint a Szu-27 repülőgépet. Kecskeméten, F-16 ellen vívott közeli légiharcban, ugyanolyan feltételek mellett, állítólag tovább bírta keróval. Valaki, aki többet tud erről, erősítsen meg, vagy mondjon ellent.
Mindenesetre több volt benne, mint amennyit kihoztak.
Háááát...
Az AL-31-ben szerintem bőven megvolt az erő, hogy mozgasson egy F-16-nál nehezebb egyhajtóműves vadászt, hiszen sokkal erősebb volt a F100-PW-100-nál (laza 2 tonnával), maga a hajtómű plusz tömege meg ahhoz képest semmi. Hogy miért kellett a 2xRD-33 miatt egy 11 tonnás "könnyebb" vadász azért az véleményes. A Szu-27-hez képest valóban könnyebb, de véleményen szerint aránytévesztésben éltek.
Fékpadi tólóerő és tömeg:
AL-31F
123 kN max. utánégetéssel
75 kN maximálgázon
tömeg 1570 kg
F100-PW-100
106 kN max. utánégetéssel
65 kN maximálgázon
tömeg 1390 kg
Ebből kijön ez F-16 szerű vadász, ha csak pusztán a teljesítményt nézem. Fel lehetne építeni e köré egy vadászt, ami még lehetne nehezebb is, mint az F-16.
A két hajtómű méret igénye miatt viszont maga a MiG-29 sárkány tömege egész egyszerűen sok lett, legalábbis szerintem. A két RD-33 önmagában 2 tonna felett van picivel és még ezt kell jobban körbe építeni sárkánnyal, mert a hajtóművek mérete meg adott. Az 2xRD-33 vs 1xAL--31 fél tonna eltérés nem tűnik soknak, de ha az F-16 szintjén nézem, ahol üres tömeg 7,3 tonna és abból csak a hajtómű 1,4 azért ott sok az az fél tonna, mert az valamiből el kell venni.
Viszonyításképpen, hogy a jenkik mit csináltak.
Az YF-17 9,5 tonnás volt, amit
@Allesmor Obranna is úgy írt le, hogy az jenki MiG-29 lehetett volna. Viszont ők úgy látták, hogy jó lesz a közös hajtóműves F-16 és elég 1 db, de erősebb hajótmű. F-16A üres tömege 7,3 tonna. A MiG-29 9.12 meg 11 tonna.
Ordító különbség úgy, hogy ebből a MiG-29 a "könnyű" szovjet szemmel a Szu-27-hez képest, ami még a Hornetnél is nehezebb lett pedig nem hordozóról üzemel. Csak amíg az F-16A-ba is belement a 7200 font (3,2 tonna) keró, addig a MiG-29 9.12-be 7700 (3,5 tonna) font fér bele. Azért a gép szerkezeti tömegéhez képest a 29-esnél ez valahogy brutálisan gyenge érték.
F-16A 3,2/7,3 = 0,44
MiG-29 9.12 3,5/11 = 0,31
Nézzük meg a nagytesókat.
F-15A* 5,2/12,5 = 0,41
F-15C * 6,1/12,7 = 0,48
Szu-27(Sz) 9,4/16,3 = 0,57
A hordozós F-18C is 10,5 tonna, mert a deckre téve sajnos hízás van, nem is éri el a 29-es paramétereit aboszlút értékben, de tudtak adni más kárára ebből.
F/A-18C 4,9/10,4 = 0,47
A Szu-27-nél egyértelműen látszik az, hogy az F-15/F-16 párostól azért erősen eltérő koncepciót vett figyelembe. Pótos nélkül legyen sok keró, nehezebb sárkány, de kisebb homlokfelület kedvezőbb légellenállással. A bibi az, hogy azonos alapformával a MiG-29-es iszonyatosan kevés kerót visz relatív értelemben,
nemhogy a Szu-27-hez, de még az F-15A és F-16A pároshoz képest is...
*Az F-15-nél a FM-ek tömegben vett középértékét vettem figyelembe.
A jenkik többé kevésbé megvoltak azzal, hogy közös hajtóműve volt az két USAF csúcsvadásznak, persze egyszerre szoptak rövid igen a P&W sztrájk és F100 egyéb gondjaival, ami inkább az F-15-nél volt komolyabb. Az oroszoknak meg lett két nehezebb vadászuk, amiből a MiG-29-es akkor nem látott Achilles sarkával és minden mással rádobva (Szu kaputt, nincs politikai támogatás sem már, a győztes mindent visz) gyakorlatilag szépen lassan, de elporladt. Arra jó gép lett volna (úgy kb.) hogy NDK-ból felszállva izmozzon kis távon a NATO gépekkel, de más léptéket nézve úgy, hogy tartalék alig volt benne hosszútávon elvérzett. Az F-15/F-16 kerülhetett CFT is, amivel erősen túlózva és szemet forgatva egy Szu-27 szerű gépet hoztak össze. Picit nagyobb üres tömeg, de nem pótos légellenállás és jó sok plusz keró.
F-15C** CFT 10,5/14 = 0,75 (aztarohadt...)
F-16CJ *** CFT 4,6/9,2 = 0,5 (nagyot hízott az F-16C, mert üresen is 9,1 tonna a CJ).
**
http://www.alternatewars.com/SAC/F-15C_Eagle_SAC_-_February_1992.pdf
http://www.alternatewars.com/SAC/F-15C_Eagle_(CFT)_SAC_-_February_1992.pdf
***
F-16CJ supplement szerint 1528 font/CFT. Ez 800 kg/m3 sűrűséggel összesen 3056 font ---> 1384 kg --->1730 L = 450 US gal.
Csak érdekes módon gyak, minden netes forrás szerinted téveszmét ír, hogy EGY db CFT tárol 450 gallont. Wikitől kezdve mindenhol ez van. Rejtély. Én a FM-nek hiszek...
Úgy hívták, hogy 9.15. Ez volt a javított aerodinamikájú FbW-s MiG-29M. 1988-ban repült először, 92-ben mutatkozott be Farnboroughban, 1993 decemberében húzták ke a vécén a többi MiG projekttel együtt (MiG-29K, MiG-31M, Buran). A MiG-29M volt az a gép, aminek eredetileg a MiG-29-est álmodták, a MiG-29K jobb volt a Szu-27K-nál, a MiG-31M pedig úgy volt mennyiségben és minőségben egyaránt másfélszer nagyobb harcértékű, mint az alap MiG-31-es, hogy megnövekedett tömege ellenére könnyebb volt repülni is. Az FbW és a módosított szárny és LERX miatt.
Amit ma MiG-35-ként mutogatnak, az az 1988-as MiG-29M sárkány továbbgondolása.
Ez az eredetileg álmodták dolog sokszor visszatér. Mert az Osza is olyan volt, hogy álmodtak majdnem Tor szintű valamit, amiből az Osza-AKM is lett egy 15+ éves birkózás.
A MiG-29M protóként összejöhetett volna, de hogy szérigépként a szovjet ipar tudta volna-e, az azért egy meredekebb történet. De ezek a kommentek mutatják mindazt, amire rápörögtem, az evolúció fontosságát, a fokozatos építkezést, hogy ne kelljen már újra feltalálni a kereket, még ha első picit szögletesre sikerült itt-ott a kerék. De lehet rajta reszelni.
.
A MiG politikai alapon is került háttérbe, de ne felejtsük, anno előtérbe is politikai alapon került. A II.Vh-ban nem tudtak fontos tipust gyártani, viszont a világháború megnyerésében fontos szerepet játszó Jakovlev és Lavocskin kárára kezdték őket favorizálni a sugárhajtású gépek megjelenésekor, szerintem eleinte kicsit érdemtelenül is. Megjegyzem, a MiG a legjobb időszakában sem tudott igazán világverő gépeket gyártani, mindenhol kimagyarázni kell, hogy jó, volt a Korea, de ott...., meg jó, volt Vietnam, de ott pedig időnként már majdnem...., és az arab-izrael, na ott meg nagyon nem úgy volt, meg hülyearabok.... Nem igazán volt olyan kis vagy nagy haború, amit a MiG erőből hozott.
A MiG-15 a maga szovjet minőségével a siker valódi esélyével szállt szembe az F-86-tal képzett pilótával. Yeager is repült vele. Respektálta paramétereit.
A MiG-21 azonos korszakban eső változatai repülési teljesítményben pusztán az alapvető "mozgékonyságot" nézve vezethetőség nélkül elérte a nyugati gépekét (akár jenki, akár francia), de a történet a 4. generáció táján kezdett elúszni már. A '60-as évekbeli VSz légierő a NATO-hoz mérve azért erősen lábremegtetős volt a légi harc képességeket nézve a mennyiség miatt. A rakéták mindkét oldalon szarok voltak, gépágyús harcban meg a mennyiség igencsak fontos volt és ott azért még elvoltak a MiG-21-esek is.
A Mig-31-et én egy Szu-34-en alapuló vadászgéppel váltanám ki nagy hatótávú őrjáratozásokra.
Hm....
Vannak ellene és mellette érvek is. Bár sanszosan szökőévenként lenne rá szükség, de PVO szerepkörben néha hasznos lehet, hogy számottevő ideig képes M2.0 táján száguldani magasan akár 4 db nagy rakétával is. A Szu-34-et erre semmilyen mértékben nem tervezték és teszi alkalmassá sárkánya, de még gyorsulása is erősen kérdéses lehet. Kb. a Szu-27(Sz) tolóerejével bír és üresen laza 6 tonnával nehezebb, ha jól emlékszem.
Szándékot erre semmit nem látok és a brand megtartása mellett a 31-esek maradnak. Ez a MiG utolsó bástyája és ez bizony erős bástya. Ezen felül, ha valaha lesz multirole változat, akkor SEAD és BM hajigálás terén a MiG-31 sokkal alkalmasabb. Neki whatever kategória felmászni 15 km-re és M2.0-vel indítani ezzel brutális HMZ-t adva. A Szu-34-esnél ezt tudtommal a legcsekélyebb mértékben sem vették figyelembe.