A B-1A típusjel csak a B-1B után lett visszamenőleg alkalmazva.1976-ban mind a MiG-31-es, mind az R-33-as eléggé előrehaladott fejlesztési állapotban voltak, és amiatt majdnem feladták az amerikaiak a B-1A Lancer projektjét ...
A B-1-es programot amúgy rá egy évre, 1977-ben fagyasztotta be Carter, a MIC legnagyobb megrökönyödésére.
Hogy már akkor is mennyire a farok csóválta a kutyát, jól mutatja az a tény, hogy a törlés után is javában folyt a tesztprogram a Rockwell "saját" költségére, egészen 1981-ig, amikor is Reagan ünnepélyesen is elindította a B-1B programot. Amihez mégtöbb adófizetői pénzt rántottak be, merthát az új program új típusjele új fejlesztési költségeket "követelt" meg.
Holott Carter csak azért állította le a Lancer programot, mert a MiG-31-es és Sz-300-as korában az egész úgy volt hülyeség, ahogy.
250 darab Mach 2-es high altitude penetrator hadászati nehézbombázó szigorúan szabadesésű B83-as 1.2Mt-s bombafegyverzettel már a hetvenes évek közepén is értelmetlen volt, nemhogy a tervezett 1981-83-as rendszerbeállítás idején..
Carter a stealth bomber miatt törölte a programot, de a Rockwell és a GE már sokat ölt bele, ahogy szőr mentén a többi gyártó is és a recessziótól szenvedő 70-es évek végi USA-ban ilyen csúnya nyírbálások után hamar átpártolnak a támogatók ahhoz az 1980-as elnökjelölthöz, aki több játékot ígér.
(Amúgy a B-1B, hogy mennyire hajánál fogva előrántott csakazértis ügylet volt, azt jól példázza az is, hogy műszakilag sosem volt egy beérett típus, pedig még most is hadrendben van. Jó példa erre a hajtóműve, ami kezdetben szétrepült darabokra, majd egy komolyabb áttervezés után már inkább csak kigyullad.
Így, jelen időben.
Vagy a legelső, 1987-es katasztrófa, ahol azért zuhant le egy példány, mert kismagasságú, nagy szubszonikus tempójú gyakorló repülésnél elcsapott a szárny belépőéle egy nagytestű madarat és megsérült a belépőélnél(!) elhelyezett hidraulika cső. Nagy dolog, mondhatnák, csakhogy az egész gép hidraulikája "elvérzett", így a gép lezuhant. Érdekesség, hogy hatan ültek a gépben és ebből hárman haltak meg. A két jump seat-en ülő megfigyelőnek esélye se volt túlélni, míg az egyik katapultáló szintén meghalt. A sztori mutatja, hogy kezdetben a nagy magasságra méretezett konstrukció esetében a kis magasságú kihívásokat nem nagyon vették kellően figyelembe.
De azért a pénzt elköltötték).