Orosz levegő-levegő rakéták

1976-ban mind a MiG-31-es, mind az R-33-as eléggé előrehaladott fejlesztési állapotban voltak, és amiatt majdnem feladták az amerikaiak a B-1A Lancer projektjét ...
A B-1A típusjel csak a B-1B után lett visszamenőleg alkalmazva.
A B-1-es programot amúgy rá egy évre, 1977-ben fagyasztotta be Carter, a MIC legnagyobb megrökönyödésére.
Hogy már akkor is mennyire a farok csóválta a kutyát, jól mutatja az a tény, hogy a törlés után is javában folyt a tesztprogram a Rockwell "saját" költségére, egészen 1981-ig, amikor is Reagan ünnepélyesen is elindította a B-1B programot. Amihez mégtöbb adófizetői pénzt rántottak be, merthát az új program új típusjele új fejlesztési költségeket "követelt" meg.
Holott Carter csak azért állította le a Lancer programot, mert a MiG-31-es és Sz-300-as korában az egész úgy volt hülyeség, ahogy.
250 darab Mach 2-es high altitude penetrator hadászati nehézbombázó szigorúan szabadesésű B83-as 1.2Mt-s bombafegyverzettel már a hetvenes évek közepén is értelmetlen volt, nemhogy a tervezett 1981-83-as rendszerbeállítás idején..

Carter a stealth bomber miatt törölte a programot, de a Rockwell és a GE már sokat ölt bele, ahogy szőr mentén a többi gyártó is és a recessziótól szenvedő 70-es évek végi USA-ban ilyen csúnya nyírbálások után hamar átpártolnak a támogatók ahhoz az 1980-as elnökjelölthöz, aki több játékot ígér.

(Amúgy a B-1B, hogy mennyire hajánál fogva előrántott csakazértis ügylet volt, azt jól példázza az is, hogy műszakilag sosem volt egy beérett típus, pedig még most is hadrendben van. Jó példa erre a hajtóműve, ami kezdetben szétrepült darabokra, majd egy komolyabb áttervezés után már inkább csak kigyullad.
Így, jelen időben.
Vagy a legelső, 1987-es katasztrófa, ahol azért zuhant le egy példány, mert kismagasságú, nagy szubszonikus tempójú gyakorló repülésnél elcsapott a szárny belépőéle egy nagytestű madarat és megsérült a belépőélnél(!) elhelyezett hidraulika cső. Nagy dolog, mondhatnák, csakhogy az egész gép hidraulikája "elvérzett", így a gép lezuhant. Érdekesség, hogy hatan ültek a gépben és ebből hárman haltak meg. A két jump seat-en ülő megfigyelőnek esélye se volt túlélni, míg az egyik katapultáló szintén meghalt. A sztori mutatja, hogy kezdetben a nagy magasságra méretezett konstrukció esetében a kis magasságú kihívásokat nem nagyon vették kellően figyelembe.
De azért a pénzt elköltötték).
 
Valamelyik topikban olvastam hírt az R-33 továbbfejlesztett változatáról (R-33SzM?), de nem találom. Ha valaki tudja, betenné ide?
 
Az R-33-as az fullosan félaktív lokátoros irányítású volt
Bocs, de ez nem igaz. Az R-33Sz-nek volt inerciális vezérlése is. Elég volt befogni a célt, és az felé indítani. Csak a pályája utolsó szakaszában világította meg neki a célt egy 31-es. (Orosz állítás szerint nem is feltétlenül annak kellett, ami indította, de ezt azért én fenntartással kezelem.) Ez a képessége a 31-es RP-31 Zaszlony elektronikus sugár eltérítésű doppler radarjával kombinálva a maga idejében egyedülálló volt.
 
"A modernizált MiG-31B elfogó változathoz, amelynek gyártása 1990-ben kezdődött, a rakéta továbbfejlesztett módosítását fejlesztették ki - az R-33Sz aktív lokátoros irányítással. 1989 és 1996 között sorozatban gyártották. A MiG-31M akár 6db R-33Sz-t is hordozhatott és egyidejűleg akár 6 célpontot is támadhatott. Exportra R-33E jelzéssel kínálják."
http://www.testpilot.ru/russia/vympel/r/33/
K-33 - 410 gyártmány
DSC08539.jpg

Itt egy jó leírás.
https://rg.ru/2021/05/06/nash-otvet-feniksu-raketu-r-33-priniali-na-vooruzhenie-40-let-nazad.html
"A nagy hatótávolságú rakéta (kezdetben a K-33 vagy „410-es termék”) fejlesztése a Szovjetunióban kezdődött az 1960-as évek végén az elfogók új generációjához - a jövőbeli MiG-31 vadászgépekhez. Már 1973-ban megtörténtek az első rakétaindítások: még mindig a speciálisan erre a célra átalakított MiG-25P-10-en. És az egész komplexum állami tesztjei - a nagy teljesítményű Zaszlon radarral és új rakétákkal felszerelt MiG-31-et 1979 tavaszán kezdték meg, és két éven belül sikeresen befejezték az R-33E-vel. A rakéták a vadászgép törzse alatt, páronként, egymás után, félig süllyesztett helyzetben helyezkednek el a légellenállás csökkentése érdekében. Az indítást AKU-33 kidobó berendezésekkel hajtják végre. Ahogy a „Szovjet levegő-levegő rakéták” című könyv szerzői írják, ez az elrendezés befolyásolta az R-33 tervezését. A fejlett szárny használatának lehetetlensége miatt hosszúkás gerincek formájában készült, és a felső kormánypár összehajt, amikor a rakéta a felfüggesztésen van. Mivel a rakétákat sorba rendezték, a testet hosszában kompaktra tették, de az átmérőjét növelni kellett. A P-33 maximális repülési hatótávja 160 kilométer volt. Ezt egy kétlépcsős irányítórendszerrel érték el: inerciális az első szakaszban és félaktív radar, miután a célpontot egy all-angle homing head (GOS) rögzítette. A célpont kilövés előtti mozgásáról információ érkezett a hordozótól, és a keresőtől az irányítás megkezdődött a számított ponton. Ez volt egyébként az egyik fő különbség a Phoenix-hez képest, amely egy teljesen aktív és ezért drágább keresőt használt. A „Zaszlon” lehetővé tette, hogy mind a négy rakétát egyszerre négy különböző célpontra irányítsák. Az R-33 küldetése a légvédelmi rendszer rétegein kis magasságban áttörő cirkálórakéták és repülőgépek elfogása. Ezért a tervezők különös figyelmet fordítottak a célpontok felismerésére a talaj hátterében és erős interferencia körülményei között. Az így kapott R-33 hatótávolsága lenyűgöző: 25-50 méter és 26-28 kilométer közötti magasságban repülő célpontokat képes eltalálni akár 3,5 Mach sebességgel. Ugyanakkor négy egyszerre kilőtt rakéta ugyanazon „Zazslon”-nak köszönhetően a teljes kijelölt magassági tartományban támadhatott objektumokat. Az R-33-as rakéták olyan sikeresnek és fejlettnek bizonyultak, hogy számos fejlesztés után még mindig az orosz légierőnél szolgálnak."
https://missilery.info/missile/r33
Raketa_vozduh-vozduh_ustanovka_na_MiG-31_Vladislav_Belogrud_RIA_1000.jpg
 
"A modernizált MiG-31B elfogó változathoz, amelynek gyártása 1990-ben kezdődött, a rakéta továbbfejlesztett módosítását fejlesztették ki - az R-33Sz aktív lokátoros irányítással. 1989 és 1996 között sorozatban gyártották. A MiG-31M akár 6db R-33Sz-t is hordozhatott és egyidejűleg akár 6 célpontot is támadhatott. Exportra R-33E jelzéssel kínálják."
http://www.testpilot.ru/russia/vympel/r/33/
K-33 - 410 gyártmány
DSC08539.jpg

Itt egy jó leírás.
https://rg.ru/2021/05/06/nash-otvet-feniksu-raketu-r-33-priniali-na-vooruzhenie-40-let-nazad.html
"A nagy hatótávolságú rakéta (kezdetben a K-33 vagy „410-es termék”) fejlesztése a Szovjetunióban kezdődött az 1960-as évek végén az elfogók új generációjához - a jövőbeli MiG-31 vadászgépekhez. Már 1973-ban megtörténtek az első rakétaindítások: még mindig a speciálisan erre a célra átalakított MiG-25P-10-en. És az egész komplexum állami tesztjei - a nagy teljesítményű Zaszlon radarral és új rakétákkal felszerelt MiG-31-et 1979 tavaszán kezdték meg, és két éven belül sikeresen befejezték az R-33E-vel. A rakéták a vadászgép törzse alatt, páronként, egymás után, félig süllyesztett helyzetben helyezkednek el a légellenállás csökkentése érdekében. Az indítást AKU-33 kidobó berendezésekkel hajtják végre. Ahogy a „Szovjet levegő-levegő rakéták” című könyv szerzői írják, ez az elrendezés befolyásolta az R-33 tervezését. A fejlett szárny használatának lehetetlensége miatt hosszúkás gerincek formájában készült, és a felső kormánypár összehajt, amikor a rakéta a felfüggesztésen van. Mivel a rakétákat sorba rendezték, a testet hosszában kompaktra tették, de az átmérőjét növelni kellett. A P-33 maximális repülési hatótávja 160 kilométer volt. Ezt egy kétlépcsős irányítórendszerrel érték el: inerciális az első szakaszban és félaktív radar, miután a célpontot egy all-angle homing head (GOS) rögzítette. A célpont kilövés előtti mozgásáról információ érkezett a hordozótól, és a keresőtől az irányítás megkezdődött a számított ponton. Ez volt egyébként az egyik fő különbség a Phoenix-hez képest, amely egy teljesen aktív és ezért drágább keresőt használt. A „Zaszlon” lehetővé tette, hogy mind a négy rakétát egyszerre négy különböző célpontra irányítsák. Az R-33 küldetése a légvédelmi rendszer rétegein kis magasságban áttörő cirkálórakéták és repülőgépek elfogása. Ezért a tervezők különös figyelmet fordítottak a célpontok felismerésére a talaj hátterében és erős interferencia körülményei között. Az így kapott R-33 hatótávolsága lenyűgöző: 25-50 méter és 26-28 kilométer közötti magasságban repülő célpontokat képes eltalálni akár 3,5 Mach sebességgel. Ugyanakkor négy egyszerre kilőtt rakéta ugyanazon „Zazslon”-nak köszönhetően a teljes kijelölt magassági tartományban támadhatott objektumokat. Az R-33-as rakéták olyan sikeresnek és fejlettnek bizonyultak, hogy számos fejlesztés után még mindig az orosz légierőnél szolgálnak."
https://missilery.info/missile/r33
Raketa_vozduh-vozduh_ustanovka_na_MiG-31_Vladislav_Belogrud_RIA_1000.jpg



Nem egy karácsonyfa dísz.
Miért érdekes,hogy egyszerre 4 célra is lehetett 4 rakétát indítani?
Van olyan helyzet, hogy 4 bandita úgy meglepheti,hogy egyszerre kell 4 rakétát indítani?
Ez mennyire volt pariban akkoriban a nyugati rakékákkal?
 
Nem egy karácsonyfa dísz.
Miért érdekes,hogy egyszerre 4 célra is lehetett 4 rakétát indítani?
Van olyan helyzet, hogy 4 bandita úgy meglepheti,hogy egyszerre kell 4 rakétát indítani?
Ez mennyire volt pariban akkoriban a nyugati rakékákkal?
Inkább 4 fegyver a valószínűbb 4 cél esetében mint a 4 hordozó repülőgép.
 
  • Tetszik
Reactions: enzo and Negan
Gyakorlatilag a lényeg, hogy 4 célcsatornás a MiG-31/R-33 rendszer komplexum. A repülőgépeknél is akkoriban volt prioritás az 1 célcsatorna helyett a több célcsatorna lehetősége, így tudták elérni a hatalmas harcérték javulást. A CM-k tömeges bevetése ellen ez volt az egyetlen járható út. A fedélzeti passzív fázisvezérelt "Zaszlon" lokátor állomás hatalmas előrelépés volt, az első a világon.
 
Nem egy karácsonyfa dísz.
Miért érdekes,hogy egyszerre 4 célra is lehetett 4 rakétát indítani?
Van olyan helyzet, hogy 4 bandita úgy meglepheti,hogy egyszerre kell 4 rakétát indítani?
Ez mennyire volt pariban akkoriban a nyugati rakékákkal?
CMek ellen volt fontos.
F14 volt ilyen képességű.90es evekben az AMRAAM és a Mica mar lehetove tette kisebb gepeknek is a szimultan cellekuzdest,de csak kisebb tavra
 
"A modernizált MiG-31B elfogó változathoz, amelynek gyártása 1990-ben kezdődött, a rakéta továbbfejlesztett módosítását fejlesztették ki - az R-33Sz aktív lokátoros irányítással. 1989 és 1996 között sorozatban gyártották. A MiG-31M akár 6db R-33Sz-t is hordozhatott és egyidejűleg akár 6 célpontot is támadhatott. Exportra R-33E jelzéssel kínálják."
http://www.testpilot.ru/russia/vympel/r/33/
K-33 - 410 gyártmány
DSC08539.jpg

Itt egy jó leírás.
https://rg.ru/2021/05/06/nash-otvet-feniksu-raketu-r-33-priniali-na-vooruzhenie-40-let-nazad.html
"A nagy hatótávolságú rakéta (kezdetben a K-33 vagy „410-es termék”) fejlesztése a Szovjetunióban kezdődött az 1960-as évek végén az elfogók új generációjához - a jövőbeli MiG-31 vadászgépekhez. Már 1973-ban megtörténtek az első rakétaindítások: még mindig a speciálisan erre a célra átalakított MiG-25P-10-en. És az egész komplexum állami tesztjei - a nagy teljesítményű Zaszlon radarral és új rakétákkal felszerelt MiG-31-et 1979 tavaszán kezdték meg, és két éven belül sikeresen befejezték az R-33E-vel. A rakéták a vadászgép törzse alatt, páronként, egymás után, félig süllyesztett helyzetben helyezkednek el a légellenállás csökkentése érdekében. Az indítást AKU-33 kidobó berendezésekkel hajtják végre. Ahogy a „Szovjet levegő-levegő rakéták” című könyv szerzői írják, ez az elrendezés befolyásolta az R-33 tervezését. A fejlett szárny használatának lehetetlensége miatt hosszúkás gerincek formájában készült, és a felső kormánypár összehajt, amikor a rakéta a felfüggesztésen van. Mivel a rakétákat sorba rendezték, a testet hosszában kompaktra tették, de az átmérőjét növelni kellett. A P-33 maximális repülési hatótávja 160 kilométer volt. Ezt egy kétlépcsős irányítórendszerrel érték el: inerciális az első szakaszban és félaktív radar, miután a célpontot egy all-angle homing head (GOS) rögzítette. A célpont kilövés előtti mozgásáról információ érkezett a hordozótól, és a keresőtől az irányítás megkezdődött a számított ponton. Ez volt egyébként az egyik fő különbség a Phoenix-hez képest, amely egy teljesen aktív és ezért drágább keresőt használt. A „Zaszlon” lehetővé tette, hogy mind a négy rakétát egyszerre négy különböző célpontra irányítsák. Az R-33 küldetése a légvédelmi rendszer rétegein kis magasságban áttörő cirkálórakéták és repülőgépek elfogása. Ezért a tervezők különös figyelmet fordítottak a célpontok felismerésére a talaj hátterében és erős interferencia körülményei között. Az így kapott R-33 hatótávolsága lenyűgöző: 25-50 méter és 26-28 kilométer közötti magasságban repülő célpontokat képes eltalálni akár 3,5 Mach sebességgel. Ugyanakkor négy egyszerre kilőtt rakéta ugyanazon „Zazslon”-nak köszönhetően a teljes kijelölt magassági tartományban támadhatott objektumokat. Az R-33-as rakéták olyan sikeresnek és fejlettnek bizonyultak, hogy számos fejlesztés után még mindig az orosz légierőnél szolgálnak."
https://missilery.info/missile/r33
Raketa_vozduh-vozduh_ustanovka_na_MiG-31_Vladislav_Belogrud_RIA_1000.jpg
Érdekes, hogy ez volt a "410-es gyártmány", míg az R-37, illetve R-37M gyártmánykódja a 610, illetve 610M. És következetesek a számozás terén, mert már dolgoznak a 810-es gyártmányon is.