Most elmondok néhány szomorú dolgot, hogy pl. Mo.-on hogyan is ment a felszerelések, főleg a ruhák raktározása. Elöljáróban csak annyit, hogy állítólag Sztálinnak volt egy mondása. Minden hadtápost öt évente agyon kell lőni, mert vagy annyira balfasz, hogy nem lopott semmit, vagy annyit lopott már, hogy megérdemli.
A MN-nél anno a sorkatonáknak 3 készlet gyakorló öltözék volt raktáron. A helyőrségben, ahol először szolgáltam a civilek folyton, szinte új gyakorlókban jártak. Ezzel azért nem foglakozott senki, mert a bakáknak is volt két készlet kiadva. A ruházati boltban is volt bőven, a hivatásosoknak sem volt problémája ezzel. 1990 után a parancsnok megtiltotta a hivatásos állománynak, hogy a légvédelmi rakéta bázison gyakorlóban legyen bárki, mivel a ruházati boltban 1 évben csak 1 gyakorló ruházatot lehetett venni, hiába volt akármennyi pénz a ruházati könyvben. Csak akkor lehetett gyakorlót felvenni, amikor szolgálatban volt, vagy összeszoktató gyakorlaton. A sorkatonák 3 készlete először 2-re, majd 1-re csökkent. Vajon hová került a sok gyakorló ruha?
Volt olyan eset, amikor szolgálatba lépéskor a kapus szolgálatba lépő katona gyakorló nadrágja olyan rövid volt, hogy nem ért le a "surranójáig". Utasítottam, hogy cseréltesse ki, de azzal jött vissza, hogy nincs csere nadrág. Ekkor már a MH "haderőfejlesztése" (leépítése) volt napirenden.
Amikor a Rendőrségnél voltam kiemelt fegyverzeti főelőadó, akkor hozzám tartoztak a speciális bevetési egységek és a külföldi kontingensek is. A fegyverek, lövedékálló sisakok és mellények, éjjellátók és célzó berendezések kivételével szinte saját maguknak szereztek be minden felszerelést, nem keveset áldozva rá.
Az egyik barátom mesélte, hogy az egyik ismerőse kommandós volt és jó pénzért vállalt külföldön "munkákat". A családja alig találkozott vele. Amikor haza jött, tele volt pénzel, szinte meg volt mindenük. Nyugodtan élhettek volna, ennek ellenére mégsem érezte jól magát itthon a családjával, a vére hajtotta, az adrenalinra volt szüksége, hogy új "munkát" vállaljon. Már régen nem a pénzért csinálta, hanem a veszély kellett neki.