Az új orosz nagyrakéta (Sarmat) is folyékony hajtóanyagú lesz. Azt ugye senki sem gondolja, hogy 2015-ben oroszföldön nem tudnak olyan rakétahajtóművet és üzemanyagot előállítani, ami segítségével valóban huzamos ideig (akár több hónapon keresztül) is feltöltött állapotban tartható a fegyver. Több tucat ilyen rakéta telepítésekor pedig simán megoldható a feltöltés-leeresztés állapot lépcsős ütemezése, azaz képes leszel akár folyamatosan bevethető állapotban tartani tetszőleges mennyiségű rakétát, de ha kell, akkor akár a teljes mennyiséget is.
<i>Ilyen méretű és képességű fegyverből nem kell több száz, pár tucat telepítése is elegendő. Ha a telepítés helye jó mélyen bent lesz oroszföld belsejében (márpedig tuti, az ország határokhoz „közelebb” pont jó a mobil ICBM), akkor a telepítendő rakétavédelem első lépcsője ellen is védett lesz a rendszer, azaz a rakétát emelkedő fázisban nem érik el.
A visszatérő egységek pedig kitérő és megtévesztő manőverekre is képesek lesznek, ami a végfázishoz közel (az ellenfél ABM rendszerének legbelsőbb, egyúttal utolsó lépcsőjével szemben) már kényelmesen hiperszonikus sebességet jelent, miközben velük szemben a honi ABM rendszer utolsó lépcsője áll, utána már csak a miatyánk (vagy allahuakbar, kinek hogy tetszik) marad.
Az elmúlt évtizedben hadrendbe állított új orosz nukleáris rakéták világszinten is No1 szint, gondolom ezt nem kell túlmagyarázni, de szívesen meghallgatom, bárki szakértését, aki szerint 2015-ben a Trident-II D5 vagy a Minuteman-III jelenti az emberiség SLBM/ICBM technológiájának netovábbját, a többiek meg valahol megrekedtek a ködös múltban.</i>
Egyébként meg a haditechnikában (is) mindenki abban a legjobb, amit csúcsra járatva fejleszt.
Ebből a szempontból tök mindegy, hogy például aktív radaros vagy félaktív lokátoros az adott légiharc rakéta (+ hordozóeszköz + repülőgép radar + háttér elektronika – Látjátok, figyelek és fejlődök!), a saját nemében nyilván mindegyik a legfejlettebb, leginkább kifinomultabb technológia lesz a világon. Az orosz AESA radar nyilván távol van még az amerikaiak legfejlettebb AESA rendszeréhez képest, de a saját PESA rendszereik és a hozzá tartozó fegyverzetekben toppok – nyilván, mivel az ipari és technológiai lehetőségeik ennek a fejlesztését és csiszolását tették lehetővé.
Az igazi kérdés ilyen esetekben az, hogy adott technikai lehetőségekhez mérten milyen eljárásokkal és kunsztokkal tudják az ellenfél eltérő képességű és ebből eredően eltérő harceljárású eszközeit semlegesíteni.
Erre utaltam tegnap is, hogy megfelelő rádióelektronikai tevékenységgel kombinálva az R-27 félaktív rendszerrel felszerelt gépek képesek lehetnek kiegyenlíteni a harchelyzetet AMRAAM BVR rendszerekkel felszerelt gépek ellen – ha a bevetés és harceljárás metodikája jól van felépítve, beleértve a zavarást, megtévesztést és földi vagy műholdas egyéb támogatásokat.
Az, hogy Oroszország milyen képességekkel és lehetőségekkel rendelkezik valójában, mi sem mutatja jobban, mint ami a nagyvilágban történik. Eleve az, hogy képes több szinten és területen is hatékonyan szembeszállni illetve ellenállni az egész Nyugati világnak, az bizony nem a véletlen műve és ebbe a haderő és a katonai technológia kőkeményen dobogós szegmens.
Csak azért nem kérek elnézést az OFF-ért, mert volt benne R-27 is!