Molni:
1. Már többször elismerted, hogy az R-27ER kinametikailag tudja ugyanazt, sőt többet, mint az AIM-120C5-C7. Csak amikor belemelegszel, akkor a saját korábbi állításaid sem számítanak. De abban egyetértünk, hogy a dolog kinematikai része matek + fizika és viszonylag objektív (jó közelítéssel becsülhető, még akkor is ha a pontos adat nem ismert). Tehát rendkívül egyszerű a helyzet. Ha azt állítod, hogy az R-27ER hátrányban van, akkor ezt tételesen vezesd le! Bizonyítsd! A számítás nem bonyolult. Le kell írni, hogy szerinted mennyi a két rakéta esetében a rakéta tömege, ebből a hajtóanyag tömege, a fajlagos impulzus, ebből számítva az összimpulzus. Ebből megvan, hogy meddig gyorsul a rakéta (kettős üzemmódnál hogy mennyi hajtóanyag marad az adott végsebesség elérése után annak hozzávetőleges fenntartására. Majd pedig jöhet a légellenállás, vagy a légellenállások aránya (az átmérők arányából és a szárnyfesztávok arányából számolva) és a kiégés utáni tömeg. Azaz a keresztmetszeti terhelés. Ha azt állítod, hogy egy 160 kg-os rakéta veri a 350 kg-ost hozzá képest monstrumot, akkor ezt támaszd is alá konkrétumokkal.
Mert az ugye kőkemény csúsztatás, hogy nagyobb az átmérő és légellenállás, ha nem teszed hozzá a kiégés utáni tömegek arányát. Nem az átmérő a lényeg a lassulás szempontjából, hanem a keresztmetszeti terhelés. A test keresztmetszeti felületeinek aránya a két rakéta esetén valóban szűk 2,1-szeres, míg a szárnyak fesztávja (levonva a törzsátmérőt) között 1,8-szeres a szorzó. De mennyi is a tömegek aránya? Melyik rakétának van kiégés után nagyobb keresztmetszeti terhelése?
Az orosz alap R-27 is elég nagy sebességre gyorsult. Nagyobbra, mint a Sparrow, vagy az AMRAAM. Tény, hogy az alap R-27 nem tudta sokáig fenntartani a sebességi fölényét, mert a keresztmetszeti terhelése gyengébb volt, mint a Sparrow-é. Igazából az AMRAAM-hoz képest e téren nincs érdemi hátránya, de az AMRAAM hajtóművének utazó üzemmódja miatt az alap R-27 kétségtelen alulmaradt hatótávban. (Na azért nem olyan nagyon sokkal, mert az a pár másodperc utazó meghajtás mindössze néhány km-el nyújtja meg a hatótávolságot.) De az R-27ER úgy született, hogy az R-27 robbanófeje és elektronikája mögé egy közel 100 kg-al nagyobb hajtóművet pakoltak. Nincsenek forrásaid, hogy a R-27ER kettős üzemmódú hajtóművel rendelkezik? Rendben, a nyugati forrásokban erről nem olvastál, de gondolkodni azért csak szabad. A nyugati forrásaidban mekkora égésvégi sebességet adnak meg az R-27ER-re? Ugyanakkorát, mint az R-27R-re? Nem furcsa? A közelítőleg megduplázott hajtóművel nagyobb sebességre kellene gyorsulnia. Vagy a másik lehetőség, hogy hajtóanyag marad a gyorsítási szakasz végén. Akkor pedig kettős üzemmódú a hajtómű még a te forrásaidból következően is.
Szóval az R-27ER-nek a gyorsítási szakasz végén marad tartaléka. De ha nem maradna, akkor is igaz lenne, hogy az elhasznált hajtóanyagot levonva a kiégett tömeg annyival nagyobb, hogy az R-27ER lassulása már bőven kevesebb, mint az amcsi rakétáé. Nagyobb égésvégi sebességről. Ebből hogyan jön ki kisebb hatótáv?
Én a magam részéről számolgattam, de érdeklődéssel várom a te konkrétumokkal és adatokkal (vagy legalább hihető becslésekkel alátámasztott, matematikai és fizikai alapon nyugvó érvelésed). Ne Nobel-díjat ajánlj fel nekem, mert nem érdemlem meg, hanem támaszd alá az állításod! Nagyon büszke vagy arra, hogy mérnök vagy. Mintha nem lenne itt rajta kívül még egy csomó mérnök. Ha mérnök vagy, akkor érvelj is úgy!
Ne gyere nekem azzal, hogy az alumíniumos HTPB gyengébb fajlagos impulzust produkál akkor, ha orosz rakétába töltik, mint amikor amerikaiba! Nemrég még elismerted, hogy a gyér füstű hajtóanyag fajlagos impulzus áldozattal jár (nem nehéz elismerni, hiszen az alumíniumot pont a teljesítmény növelése céljából adják hozzá és az amcsi források is mondják, hogy füst nélkül kevesebbet tol). Most meg azt állítod, hogy: "Nem, az orosz rakéta nem tudja kinematikailag amit a jenki. Pont ezt írom folyamatosan. A fajlagos impulzusa legjobb esetben is csak kb. azonos, de általában rosszabb". Ez azért némi magyarázatra szorul. Nem gondolod?
Egy mérnök hogy írhat le olyat, hogy "a (orosz) szilárd hajtóanyagú hajtómű nem annyira hatékony úgy, hogy a spec. imp. egy részét nem áldozzák fel a csökkentett vagy gyakorlatilag füstmentesség oltárán."? Mi az, ami egy szilárd hajtóanyagú rakéta motor faék egyszerűségű szerkezetében hatékony tud lenni? Egy csőbe belepréselik a hajtóanyagot. Abban ki van alakítva egy megfelelően kiképzett üreg, ami kiégés sebességét szabályozza és a végén van egy fúvóka. Mi az, ami ebben az amerikaiaknál hatékonyabb lehetne, mint az oroszoknál? Az üreg alakja csak a tolóerőt és a kiégés idejét befolyásolja, az összimpulzust nem. Fúvókát az oroszok is tudnak gyártani. Egyedül a hajtóanyag lehetne "hatékonyabb", de arról eben a hozzászólásodban még elismerted, hogy az amcsiké a gyengébb, mert feláldozták a füstmentesség oltárán. Akkor most mi nem hatékony az orosz hajtóműben?
Írod, hogy az első AMRAAM rakéták nem tudtak többet hatótávban, mint az utolsó Sparrow rakéták. Bizony ez így van. Az első AMRAAM rakéták esetében a WPU-6B motorba préselt hajtóanyag és a rakéta tömegének aránya alig pár százalékkal volt nagyobb, mint a Sparrow Mk58 motorjánál. Viszont a gyér füst miatt a fajlagos impulzus kicsit alacsonyabb lett. Így ugyanakkora sebességre gyorsult a két rakéta. Az AMRAAM utazó üzemmódjának működési ideje sem jelentett érdemi előnyt a Sparrow utazó üzemmódjához képest. A kiégett AMRAAM keresztmetszeti terhelése rosszabb volt, mint a Sparrow-é. Konkrétan a kiégés után a Sparrow tömege 60 %-kal volt nagyobb, míg a keresztmetszeti felülete csak 30 %-kal. Ez után az amcsik fejlesztgettek egy sort. Lekicsinyítették az elektronikát és cserébe növelték a motor méretét. Na de menyivel? A WPU-16/B mindössze 6 %-kal nagyobb, mint a WPU-6/B. Ez alig valamivel magasabb égésvégi sebességet eredményezne. Az általam ismert források nem is adnak meg magasabb sebességet a C5 változattól kezdve. Cserébe viszont picit csökkent a kiégés utáni tömeg, azaz hajszálnyival jobban lassul a rakéta. Emiatt a hatótávolság növekedése elhanyagolható lenne. Persze a szárnyakat is rövidebbre vették, ami javít a légellenálláson. De ez is csak százalékokat jelent. Attól még, hogy a marketing adatok érdekében kap egy maximális hatótávolsághoz feltételezett, teljesen életszerűtlenül, a rakéta teljes repülési ideje alatt csúcssebességgel, nagy magasságon szembe repülő célra optimalizált üzemmódot a rakéta és így bemondják, hogy 75-ről 105 km-re nőtt a hatótáv. Ettől még a fizika véletlenül sem támaszt alá 40 %-os növekedést. A gyakorlatban, ésszerű harchelyzetekben a C5 és későbbi változatok alig tudnak valamivel többet, mint a korábbiak. Mint ahogy a korai AMRAAM változatoknak sem volt meg a 75km/50 km előnye a Sparrow rakétákkal szemben. Mi az ami igazán nőtt? A nagyotmondás. Egy irreális feltételezéshez igazított üzemmód és mindjárt sokkal nagyobb adatot lehet bemondani. De mindannyian tudjuk, hogy ezeknek a maximális hatótáv adatoknak köze nincs a valósághoz. (Természetesen az orosz rakéták esetén sem). Ugyanaz a helyzet, mint a fogyasztási és kibocsátási tesztekhez optimalizált autómotor vezérlési beállításokkal. Azzal a beállítással a forgalomban soha sem fog futni az autó.
Tehát mit csináltak az amcsik? Ténylegesen reszeltek egy kicsit a valós hatótávolságon. Kicsit növelték a hajtóművet. Kicsit csökkentették a szárnyfesztávot. + csináltak új üzemmódot és bemondtak egy sokkal nagyobb adatot a korábbi változathoz bemondott eleve is irreálisan nagy adat után.
Ezzel szemben mit csináltak az oroszok? Lecserélték az R-27 hajtóművét egy dupla akkora über-mega-giga-bazi nagy darabra. Az alap R-27R lemaradása hatótáv terén eleve nem volt túl nagy. Ezzel a megalomániás hajtóművel pedig bizony veri az amcsi rakétát.
De ha ezt másként gondolod, kérlek bizonyítsd! Adatokkal, számítással. Ahogy egy mérnökhöz illene.