Egyébként ezt az ókori görög hoplitás dolgot amúgy kifejteném.
Néztem egy műsort ahol ókori harcosokat hasonlítanak össze. Igazából csak a tesztek miatt szeretem, mert a ballisztikai zselé, a G mérő, a tesztbábú és a disznó (célpont) nem hazudik.
Volt egy rész ahol a Spártaikról volt benne szó. Mindig vannak meghívott vendégek akik bemutatják a "fegyverrendszereket."
Mondták, hogy a csávó az ókori görög harcmodorok nagy szakértője. (nem mellesleg hivatásos katona)
A műsorban vannak ilyen "snittek" ahol látod, hogy gyakorolnak készülnek fel a tesztekre, vagy valamit épp elmagyaráznak. Itt tűnt fel, hogy a hoplitának beöltözött emberünk boxol. Én mindig a lábakat figyelem elsőnek, és végig mértem a mozgását, gyakorlatilag öklözött. Mondták, hogy a Spártai elsődleges fegyvere a pajzsa volt, és bemutatták miért. A folyamat a következő volt:
Beállt ökölvívó alapállásba, a lábain is úgy mozgott, mint egy ökölvívó, és a bal kezében lévő pajzzsal támad mindig először (ha kardja volt), aztán ha jó volt az alkalom jobbal szúrt.
A balkezes pajzzsal egyenes vonalú támadás lényegében egy bal egyenes volt.
A balkezes pajzzsal maga elé balról jobbra történő függőleges ütés a balcsapot volt.
A balkezes pajzzsal való "öklelő mozdulat" a balfelütés volt.
A balkezes pajzzsal vízszintes ütés, derékszögben tartott kézzel pedig a balhorog. A pajzzsal ütött balhorog erejét lemérték egy tesztbábúval. A becsapódás sisakon keresztül is halálos erejű volt! A későbbi mérések alapján a pajzs a szimulációban több halált okozott, mint a pajzs vagy a dárda...
A jobb kezes technikáknál a jobb egyenesre emlékeztető mozdulat az a döfés volt. Ez karddal vagy lándzsával történt, ilyenkor a pajzsot maguk mellé húzták.
A pajzs alól (kerek pajzs, jobb alsó része) való felfele irányuló szúrás az a jobb felütés volt.
A pajzsot kikerülő enyhén ívelt szúrás az a jobbcsapot volt.
A pajzsot jobb oldalról kikerülő szúrás, derékszögű kéztartással a jobbhorog.
Gyakorlatilag kardal-pajzzsal boxolt az emberke. Nagyon érdekes volt nézni. Az egyetlen nagy különbséget abban láttam, hogy ütésnél nem "csavarta meg" a kezét, illetve mindig az volt a fontos, hogy a kard hegyével szúrjon, ne a lapjával, így a kézfeje máshogy állt, mint a pusztakezes harcnál. De a többi stimmelt.
Nagyon megmaradt bennem ez az egész.