A jenkik a TVC-t egy időben arra szerették volna használni, hogy a leszállási úthosszt csökkentsék drámaian, hogy a sérült kifutós repterekről is üzemelessenek. (Azt fejből meg nem modom, hogy sugárfék is volt-e ezen gépek bármelyikén, otthon van anyagom róluk.) Aztán rájöttek, hogy ennek sok értelme nincs. Egyszerűbb pénzt költeni arra, hogy a reptér ne sérüljön meg, na meg a reptér egy kifutónál többől áll... Tök jó, ha sértetlen a kifutó, ha minden más kiszolgáló létesítmény meg le van tartolva vagy egy atomháborúban egy TBM meg lenullázta a repteret...
A NASA Dryden F-15S/MTD program kettős célú volt. TVC és külön canard alkalmazásával (amiről már írtam, hogy tulajdonképpen az F/A-18-as vízszintes vezérsíkja volt) a felszálláshoz szükséges nekifutási úthosszt, míg a speciális reverzzel a leszállást követő kigurulási úthosszt kívánták drámaian csökkenteni.
A felszállási úthossz jelentősen csökkent, bár tény, hogy a tesztekhez használt legelsőként megépült TF-15-ös sárkány minden más F-15-ösnél könnyebb volt és az átalakításokkal is egálban volt egy F-15A (tehát a kétüléses canardos, TVC-s gép egy együléses szériagéppel) modellel.
A leszállási úthossz is drámaian leredukálódott, de itt a drámaiság sokkal szélesebb spektrumban volt értelmezhető. Ugyanis gép titán törzshátsórészét alaposan átalakítva nem csak a szögletes, fel-le mozgatható fúvócsövek bekötési csomópontjait alakították ki, de szintén ide építettek egy speciális zsalurendszert, ami a forszázskamrából a forró égésgázokat a gép hasa alá, lefelé-előre vezette ki. Figyelem! Nyilván nem utánégető üzemmódról beszélünk. Azonban felmerül, hogy miféle zsaluzás az, ami forszázson a kamranyomás meglétekor is normálisan tömít. Nem semmi.
Az eredmény már a rendszer legelső aktiválásakor brutális volt. Az tény, hogy lecsökkent a kifutási úthossz, de a pilóta elmondása szerint az volt az érzése, mintha "egy vulkánon lovagolna" és komoly gondot jelenett a gép pályán tartása.
Itt se a felszállás se a leszállás nem látszik a fenti extrákkal, utánégetés nem megy a nekifutáskor és a reverz se működik.
Az F-15S/MTD átalakításával készült el az F-15ACTIVE (Advanced Control Technology for Integrated Vehicles), ami a 2D TVC csövek és a reverz helyére kapta meg a "pitch/yaw balance beam nozzle", azaz a P/YBBN fúvócsöves F-100PW229-es hajtóműveket, így a gép tolóerő/tömeg aránya a 3D TVC mellé ráadásul kimagaslóan nagy volt.
Itt pedig egy összefoglaló a NASA Dryden nagy állásszögű kutatógépeiről:
F-18HARV (High Alpha Research Vehicle), F-15ACTIVE, X-29, X-31 és egy F-16XL a szuperlamináris szárny programból, aminek semmi köze a High Alpha programhoz, a videóba tévedésből került bele az F-16VISTA-ból (Variable stability In-flight Simulator Test Aircraft) kialakított F-16MATV (Multi-Axis Thrust Vectoring, a GE programja) helyett.
F-16MATV:
Az F-15ACTIVE később részt vett az IFCS (Intelligent Flight Control System) és a LaNCETS (Lift and Nozzle Change Effects on Tail Shock) projektekben is.
2009-ben eltávolították a 3D vektorálós F100PW229-es hajtóműveket és két ősöreg F-100PW100-assal (valószínű amivel 1971-ben még TF-15-ösként az F-15B-k előtt operált) felszerelve az Edwards-on van kiállítva.