A hazug jelző az általam említett kontextusban értelmezhetetlen.
Tudod kit szokás hazugnak nevezni?
A rosszgyereket, aki leverte a vázát, de másra keni.
Amiről én beszélek, az a dezinformáció.
A két kifejezésnek súlybeli eltérése van.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Tudod kit szokás hazugnak nevezni?
A rosszgyereket, aki leverte a vázát, de másra keni.
Amiről én beszélek, az a dezinformáció.
A két kifejezésnek súlybeli eltérése van.
Itt jobban megfigyelhető az új zavarókonténer, ami a korábbihoz képest új orrrészt, szemre oválisabb keresztmetszetű testet és felül hűtőlevegő beömlőket kapott:
Egy kis olvasnivaló a hétvégére:
Egy-egy katonai repülőgép szolgálatata során rengeteg repülőtéren megfordulhat, pláne igaz volt a korábbi kétpólusú világrend szuperhatalmainak gépeire. Ha már felmerült a kazah gépek kivonása a MiG-29-es topicban, a következőkben ismerkedjünk meg egy szovjet/orosz/kazah Szu-27-es repülőgép változatos életútjával.
Fotó: Lengyelországban, lengyel katona tisztek látogatása a szovjet repülőtéren
Hősünk 1987. nyarán gördült le, alapváltozatú Szu-27-esként a Szovjet Távol-Kelet, Amúr-menti Komszomolszk városában működő üzem gyártósoráról. Itt akkoriban exportra gyártottak Szu-22-es felderítő bombázókat, valamint együléses Szu-27-esek készültek, elsősorban a Szovjet Honi Légvédelem számára, de kisebb mennyiségben adtak át a Szovjet Frontlégierőnek is. Hősünkre is ez utóbbi feladat várt, így 1987 augusztus végén nekivágott a fél világot átszelő áttelepülésének Lengyelország felé.
Lengyelországban, a Szovjet 4. Légihadsereg állományába került. A szovjet Frontlégierő Szu-27-eseinek tervezett feladata a légihadsereg közel 240 darab Szu-24-es frontbombázójának kísérése volt a NATO erővel szemben egy Harmadik Világháború esetén. 1987. augusztusától, piros 04-es oldalszámmal a 159. Gárda Vadászrepülő ezred állományába került, majd alig két év múlva átkerült a szomszédos 582. Vadászrepülő ezredhez.
Az átadása, egy a Szovjet Frontlégierőt érintő jelentős leépítés részét képezte. Ez alapján a repülő ezredek gépállományát drasztikusan csökkentették. A korábban 40-44 együlésessel rendelkező ezredek gépállományát, átlag 30 gépesre csökkentették. Míg a régebbi MiG-21/23 típusokat kiselejtezték, addig az újabb MiG-29/Szu-27-esek esetében lehetőség adódott a felszabaduló gépekből újabb ezredeket átképezni. Így került át hősünk a Lengyelországban települő szovjet vadászrepülő hadosztály másik ezredébe, ahol a régi MiG-21SzMT-ket váltotta.
Új típusra átképzés után a Szovjet Frontlégierő minden vadász és vadászbombázó alakulata, egy magas szintű harci képzést biztosító központba települt át délre a szovjet Türkmén tagköztársaságba, amit nyugaton az orosz TupGun-nak hívnak. A szenzációhajhász cikkekkel ellentétben itt elsősorban nem a manőverező légiharcot, hanem az akkor éppen modernek tartott harcászati elveket sajátította el az ezred a gyakorlatban, saját gépein a központba áttelepülve.
1991-re töltötték fel teljesen a lengyelországi szovjet hadosztály két ezredét Szu-27-essel (72 db), míg a harmadik ezred ekkor MiG-23MLD/UB típust használt. Hősünk feladata változatlanul a légihadsereg Szu-24-esinek kísérése lett volna.
Amint a Szu-27-es hadosztály teljesen átfegyvereződött Lengyelországban, már ki volták is azokat. A hadosztály 1991 és 1992 között visszaköltözött Oroszországba és új feladatott kapott. Oroszország számára nagy problémát okozott, hogy a Szovjetunió bukása után korábbi határai több száz kilométerrel költöztek keletebbre. Ott kellett új hadseregeket felállítani, ahol korábban ilyen katonai szervezetek nem települtek. A Közép-Európából visszavont ex. szovjet alakulatok ehhez elvileg jól jöttek, de sem infrastruktúra, sem pénz nem volt a az új szervezetek valódi felállítására.
Leningrád, új/régi nevén Szentpétervár központtal hoztak létre egy új orosz légihadsereget, melynek vadászrepülő erejét a Lengyelországból kivont ex. szovjet Szu-27-es hadosztály adta. Így hősünk újra költözött 1992-ben Szmolensz város repülőterére. Itt hatalmas Iljusin Il-72-es négy hajtóműves teherszállító repülőgépek állomásoztak. Így mikor az önmagukban is jelentős méretű Szu-27-esek megérkeztek, a repülőtér alkalmatlanná vált a két típus egyidejű kiszolgálására. A zsúfoltság a személyzet és családjaik elhelyezésére is vonatkozott.
Hősünk itt sem töltött sok időt. Időközben a „a föld másik végén” az Orosz Távol-keleten települő egyetlen MiG-29-ese ezreddel nem volt elégedett a helyi légihadsereg vezetése. A Távol-Keleten ekkoriban ez volt az egyetlen MiG-29-es típussal repülő alakulat, míg a többi vadászrepülő ezred Szu-27-est alkalmazott. A két típus hatótávolsága közti eltérést nem tudta „megemészteni” a légihadsereg vezetése, és kérvényezte a MiG-29-esek lecserélését a kilencvenes évek közepén.
A cserét Moszkvában jóváhagyták és a MiG-29-eseket Oroszország jóval sűrűbb repülőtér hálózattal rendelkező kelet európai részébe telepítették – ahova egyébként is tervezték azokat eredetileg. Míg egy ezrednyi Szu-27-est helyettük a Távol-Keletre telepítettek. Hősünk belekerült ebbe a cserébe és 1996-ban Szmolenszkből, az orosz Távol-Kelet Orlovka települése mellett repülőtérre költözött át a kínai határ mellé. Itt már sok repülési lehetőség nem adódott számára az orosz gazdaság romos állapota miatt. A tíz éves gép, ekkor járt még csak 500 repült óra körül, aminek nagy részét még Lengyelországban repülték „bele” a sárkányába.
Az „állóvizet” a még korábban, 1995-ben Oroszország és Kazahsztán között született államközi egyezmény zavarta fel, amiben Oroszország vállalta, hogy a Kazahsztán területéről kivont nukleáris fegyverzetek és azok hordozóit – köztük az akkor átlag tíz éves Tu-95MSz hadászati bombázók - ellenszolgáltatásként harci gépeket ad át Kazahsztánnak. E megállapodások értelmében Oroszország vállalta, hogy 1997 végéig 73 harci repülőgépet:
(* Egyébként a valóságban nem 1997-ig, hanem 2001-ig tartott a Szu-27-esek leszállítása. És nem 38, hanem csak 26 darabot adtak át, amelyek közül négy korai, használhatatlan „szétrepült” gép volt. Valamint az összes átadott Szu-27-es átlépte már a naptári élettartamát és sohasem volt ipari nagyjavításon.)
Kazahsztán jelentős mennyiségű, több mint száz korai Szu-24-es frontbombázót és MiG-27-es típusokat örökölt a Szovjetuniótól. De vadászgépekhez csak módjával jutott, így a fiatal államnak égetően szüksége volt ilyen típusra. Ezért kerültek nagy becsbe az Oroszország által leszállított, a térségben korszerű és nem utolsó sorban hatalmas hatósugarú Szu-27-esek. Köztünk a hősünk, aki ekkoriban a kék 26-os oldalszámot viselt és a kazah MiG-27-esekkel vegyesen adott készenlétet közel húsz éven keresztül!
Megbecsülésüket az is bizonyítja, hogy a kétezres évek végén, ipari nagyjavításra küldték őket Fehéroroszországban, ahonnan érdekes sötét kék terepszínnel tértek haza. Hősünk a 2009-es nagyjavítás után a sárga 02-es oldalszámot kapta.
Kazahsztán – hála ásványkincseinek – nem számol a régi Szovjet gyártmányokkal a végtelenségig. A tízes években Európából szállító helikoptereket és repülőgépeket, míg Oroszországból Mi-35M harci helikoptereket és Szu-30SzM vadászgépeket rendelt. Kazahsztán három szerződést kötött 24 darab Szu-30SzM harci repülőgép megvásárlásáról. A 2014-ben megkötött első szerződés négy Szu-30-asról szólt.
Ahogy érkeztek be az új Szu-30-asok, úgy állították le a régebbi típusokat:
Jelen tervek szerint az új Szu-30-asok védik a régi és az új főváros Almati és Asztana légterét Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerekkel. Míg a régi Szu-27-esek kaszpi-tengeri földgáz kitermelő mezők védelmét biztosítják. Míg a földi csapatok légi támogatását az új Mi-35M harci helikopterek és a szintén nagyjavításra küldött régi Szu-25-ös csatarepülőgépek adják.
Egy-egy katonai repülőgép szolgálatata során rengeteg repülőtéren megfordulhat, pláne igaz volt a korábbi kétpólusú világrend szuperhatalmainak gépeire. Ha már felmerült a kazah gépek kivonása a MiG-29-es topicban, a következőkben ismerkedjünk meg egy szovjet/orosz/kazah Szu-27-es repülőgép változatos életútjával.
Fotó: Lengyelországban, lengyel katona tisztek látogatása a szovjet repülőtéren
Hősünk 1987. nyarán gördült le, alapváltozatú Szu-27-esként a Szovjet Távol-Kelet, Amúr-menti Komszomolszk városában működő üzem gyártósoráról. Itt akkoriban exportra gyártottak Szu-22-es felderítő bombázókat, valamint együléses Szu-27-esek készültek, elsősorban a Szovjet Honi Légvédelem számára, de kisebb mennyiségben adtak át a Szovjet Frontlégierőnek is. Hősünkre is ez utóbbi feladat várt, így 1987 augusztus végén nekivágott a fél világot átszelő áttelepülésének Lengyelország felé.
Lengyelországban, a Szovjet 4. Légihadsereg állományába került. A szovjet Frontlégierő Szu-27-eseinek tervezett feladata a légihadsereg közel 240 darab Szu-24-es frontbombázójának kísérése volt a NATO erővel szemben egy Harmadik Világháború esetén. 1987. augusztusától, piros 04-es oldalszámmal a 159. Gárda Vadászrepülő ezred állományába került, majd alig két év múlva átkerült a szomszédos 582. Vadászrepülő ezredhez.
Az átadása, egy a Szovjet Frontlégierőt érintő jelentős leépítés részét képezte. Ez alapján a repülő ezredek gépállományát drasztikusan csökkentették. A korábban 40-44 együlésessel rendelkező ezredek gépállományát, átlag 30 gépesre csökkentették. Míg a régebbi MiG-21/23 típusokat kiselejtezték, addig az újabb MiG-29/Szu-27-esek esetében lehetőség adódott a felszabaduló gépekből újabb ezredeket átképezni. Így került át hősünk a Lengyelországban települő szovjet vadászrepülő hadosztály másik ezredébe, ahol a régi MiG-21SzMT-ket váltotta.
Új típusra átképzés után a Szovjet Frontlégierő minden vadász és vadászbombázó alakulata, egy magas szintű harci képzést biztosító központba települt át délre a szovjet Türkmén tagköztársaságba, amit nyugaton az orosz TupGun-nak hívnak. A szenzációhajhász cikkekkel ellentétben itt elsősorban nem a manőverező légiharcot, hanem az akkor éppen modernek tartott harcászati elveket sajátította el az ezred a gyakorlatban, saját gépein a központba áttelepülve.
1991-re töltötték fel teljesen a lengyelországi szovjet hadosztály két ezredét Szu-27-essel (72 db), míg a harmadik ezred ekkor MiG-23MLD/UB típust használt. Hősünk feladata változatlanul a légihadsereg Szu-24-esinek kísérése lett volna.
Amint a Szu-27-es hadosztály teljesen átfegyvereződött Lengyelországban, már ki volták is azokat. A hadosztály 1991 és 1992 között visszaköltözött Oroszországba és új feladatott kapott. Oroszország számára nagy problémát okozott, hogy a Szovjetunió bukása után korábbi határai több száz kilométerrel költöztek keletebbre. Ott kellett új hadseregeket felállítani, ahol korábban ilyen katonai szervezetek nem települtek. A Közép-Európából visszavont ex. szovjet alakulatok ehhez elvileg jól jöttek, de sem infrastruktúra, sem pénz nem volt a az új szervezetek valódi felállítására.
Leningrád, új/régi nevén Szentpétervár központtal hoztak létre egy új orosz légihadsereget, melynek vadászrepülő erejét a Lengyelországból kivont ex. szovjet Szu-27-es hadosztály adta. Így hősünk újra költözött 1992-ben Szmolensz város repülőterére. Itt hatalmas Iljusin Il-72-es négy hajtóműves teherszállító repülőgépek állomásoztak. Így mikor az önmagukban is jelentős méretű Szu-27-esek megérkeztek, a repülőtér alkalmatlanná vált a két típus egyidejű kiszolgálására. A zsúfoltság a személyzet és családjaik elhelyezésére is vonatkozott.
Hősünk itt sem töltött sok időt. Időközben a „a föld másik végén” az Orosz Távol-keleten települő egyetlen MiG-29-ese ezreddel nem volt elégedett a helyi légihadsereg vezetése. A Távol-Keleten ekkoriban ez volt az egyetlen MiG-29-es típussal repülő alakulat, míg a többi vadászrepülő ezred Szu-27-est alkalmazott. A két típus hatótávolsága közti eltérést nem tudta „megemészteni” a légihadsereg vezetése, és kérvényezte a MiG-29-esek lecserélését a kilencvenes évek közepén.
A cserét Moszkvában jóváhagyták és a MiG-29-eseket Oroszország jóval sűrűbb repülőtér hálózattal rendelkező kelet európai részébe telepítették – ahova egyébként is tervezték azokat eredetileg. Míg egy ezrednyi Szu-27-est helyettük a Távol-Keletre telepítettek. Hősünk belekerült ebbe a cserébe és 1996-ban Szmolenszkből, az orosz Távol-Kelet Orlovka települése mellett repülőtérre költözött át a kínai határ mellé. Itt már sok repülési lehetőség nem adódott számára az orosz gazdaság romos állapota miatt. A tíz éves gép, ekkor járt még csak 500 repült óra körül, aminek nagy részét még Lengyelországban repülték „bele” a sárkányába.
Az „állóvizet” a még korábban, 1995-ben Oroszország és Kazahsztán között született államközi egyezmény zavarta fel, amiben Oroszország vállalta, hogy a Kazahsztán területéről kivont nukleáris fegyverzetek és azok hordozóit – köztük az akkor átlag tíz éves Tu-95MSz hadászati bombázók - ellenszolgáltatásként harci gépeket ad át Kazahsztánnak. E megállapodások értelmében Oroszország vállalta, hogy 1997 végéig 73 harci repülőgépet:
- 14 db Szu-25/UB támadógépet,
- 21 db MiG-29 9.12 vadászgépet és
- 38 Szu-27/Szu-27UB vadászgépet *
(* Egyébként a valóságban nem 1997-ig, hanem 2001-ig tartott a Szu-27-esek leszállítása. És nem 38, hanem csak 26 darabot adtak át, amelyek közül négy korai, használhatatlan „szétrepült” gép volt. Valamint az összes átadott Szu-27-es átlépte már a naptári élettartamát és sohasem volt ipari nagyjavításon.)
Kazahsztán jelentős mennyiségű, több mint száz korai Szu-24-es frontbombázót és MiG-27-es típusokat örökölt a Szovjetuniótól. De vadászgépekhez csak módjával jutott, így a fiatal államnak égetően szüksége volt ilyen típusra. Ezért kerültek nagy becsbe az Oroszország által leszállított, a térségben korszerű és nem utolsó sorban hatalmas hatósugarú Szu-27-esek. Köztünk a hősünk, aki ekkoriban a kék 26-os oldalszámot viselt és a kazah MiG-27-esekkel vegyesen adott készenlétet közel húsz éven keresztül!
Megbecsülésüket az is bizonyítja, hogy a kétezres évek végén, ipari nagyjavításra küldték őket Fehéroroszországban, ahonnan érdekes sötét kék terepszínnel tértek haza. Hősünk a 2009-es nagyjavítás után a sárga 02-es oldalszámot kapta.
Kazahsztán – hála ásványkincseinek – nem számol a régi Szovjet gyártmányokkal a végtelenségig. A tízes években Európából szállító helikoptereket és repülőgépeket, míg Oroszországból Mi-35M harci helikoptereket és Szu-30SzM vadászgépeket rendelt. Kazahsztán három szerződést kötött 24 darab Szu-30SzM harci repülőgép megvásárlásáról. A 2014-ben megkötött első szerződés négy Szu-30-asról szólt.
Ahogy érkeztek be az új Szu-30-asok, úgy állították le a régebbi típusokat:
- 1998 körül a MiG-27-est
- 2020-ban a MiG-29-est
- sőt 2021 körül a MiG-31-est is!
Jelen tervek szerint az új Szu-30-asok védik a régi és az új főváros Almati és Asztana légterét Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerekkel. Míg a régi Szu-27-esek kaszpi-tengeri földgáz kitermelő mezők védelmét biztosítják. Míg a földi csapatok légi támogatását az új Mi-35M harci helikopterek és a szintén nagyjavításra küldött régi Szu-25-ös csatarepülőgépek adják.
A cikk maga hiánypótló és kifejezetten nagyon jó, de az elgépeléseket javítani kellene.
Itt van a 04-es egy ezredtársa, az 51-es, 1991-ben, Poznanban a levegőben:
És a földön:
www.reccereports.com
Itt meg a másik lengyelorszagi Szu-27-esről, a 48-asról vannak fotók Prágából, 1991-ből:
Állítólag 91-ben hozzánk is jöttek volna Taszárra, de abban az évben "kergettük ki" őket, huszáros virtussal, így nem kértünk a produkcióból.
És a földön:
Poznań-Lawica Airshow 1991 – Recce Reports
www.reccereports.com
Itt meg a másik lengyelorszagi Szu-27-esről, a 48-asról vannak fotók Prágából, 1991-ből:
Állítólag 91-ben hozzánk is jöttek volna Taszárra, de abban az évben "kergettük ki" őket, huszáros virtussal, így nem kértünk a produkcióból.
Ennek a videónak a végén jobban látni a Szu-27-est:
Minden rosszindulat nélkül kérdezem: miből derül ki, hogy ezek a gépek ugyan azok? Se egy gyári szám nem látszik, se más azonosító. Valami forrást adhatnál, hogy mi is okosodhassunk. Tudom, hogy van olyan orosz oldal - ami a jelenlegi helyzet miatt sajnos csak korlátozottan elérhető - ahol típusonkénti bontásban, gyári szám alapján követhető egy gép útja. (Pl. az airforce.ru/peectp cy27/) Valami ilyet használtál forrásnak?Egy kis olvasnivaló a hétvégére:
Egy-egy katonai repülőgép szolgálatata során rengeteg repülőtéren megfordulhat, pláne igaz volt a korábbi kétpólusú világrend szuperhatalmainak gépeire. Ha már felmerült a kazah gépek kivonása a MiG-29-es topicban, a következőkben ismerkedjünk meg egy szovjet/orosz/kazah Szu-27-es repülőgép változatos életútjával.
Fotó: Lengyelországban, lengyel katona tisztek látogatása a szovjet repülőtéren
Hősünk 1987. nyarán gördült le, alapváltozatú Szu-27-esként a Szovjet Távol-Kelet, Amúr-menti Komszomolszk városában működő üzem gyártósoráról. Itt akkoriban exportra gyártottak Szu-22-es felderítő bombázókat, valamint együléses Szu-27-esek készültek, elsősorban a Szovjet Honi Légvédelem számára, de kisebb mennyiségben adtak át a Szovjet Frontlégierőnek is. Hősünkre is ez utóbbi feladat várt, így 1987 augusztus végén nekivágott a fél világot átszelő áttelepülésének Lengyelország felé.
Lengyelországban, a Szovjet 4. Légihadsereg állományába került. A szovjet Frontlégierő Szu-27-eseinek tervezett feladata a légihadsereg közel 240 darab Szu-24-es frontbombázójának kísérése volt a NATO erővel szemben egy Harmadik Világháború esetén. 1987. augusztusától, piros 04-es oldalszámmal a 159. Gárda Vadászrepülő ezred állományába került, majd alig két év múlva átkerült a szomszédos 582. Vadászrepülő ezredhez.
Az átadása, egy a Szovjet Frontlégierőt érintő jelentős leépítés részét képezte. Ez alapján a repülő ezredek gépállományát drasztikusan csökkentették. A korábban 40-44 együlésessel rendelkező ezredek gépállományát, átlag 30 gépesre csökkentették. Míg a régebbi MiG-21/23 típusokat kiselejtezték, addig az újabb MiG-29/Szu-27-esek esetében lehetőség adódott a felszabaduló gépekből újabb ezredeket átképezni. Így került át hősünk a Lengyelországban települő szovjet vadászrepülő hadosztály másik ezredébe, ahol a régi MiG-21SzMT-ket váltotta.
Új típusra átképzés után a Szovjet Frontlégierő minden vadász és vadászbombázó alakulata, egy magas szintű harci képzést biztosító központba települt át délre a szovjet Türkmén tagköztársaságba, amit nyugaton az orosz TupGun-nak hívnak. A szenzációhajhász cikkekkel ellentétben itt elsősorban nem a manőverező légiharcot, hanem az akkor éppen modernek tartott harcászati elveket sajátította el az ezred a gyakorlatban, saját gépein a központba áttelepülve.
1991-re töltötték fel teljesen a lengyelországi szovjet hadosztály két ezredét Szu-27-essel (72 db), míg a harmadik ezred ekkor MiG-23MLD/UB típust használt. Hősünk feladata változatlanul a légihadsereg Szu-24-esinek kísérése lett volna.
Amint a Szu-27-es hadosztály teljesen átfegyvereződött Lengyelországban, már ki volták is azokat. A hadosztály 1991 és 1992 között visszaköltözött Oroszországba és új feladatott kapott. Oroszország számára nagy problémát okozott, hogy a Szovjetunió bukása után korábbi határai több száz kilométerrel költöztek keletebbre. Ott kellett új hadseregeket felállítani, ahol korábban ilyen katonai szervezetek nem települtek. A Közép-Európából visszavont ex. szovjet alakulatok ehhez elvileg jól jöttek, de sem infrastruktúra, sem pénz nem volt a az új szervezetek valódi felállítására.
Leningrád, új/régi nevén Szentpétervár központtal hoztak létre egy új orosz légihadsereget, melynek vadászrepülő erejét a Lengyelországból kivont ex. szovjet Szu-27-es hadosztály adta. Így hősünk újra költözött 1992-ben Szmolensz város repülőterére. Itt hatalmas Iljusin Il-72-es négy hajtóműves teherszállító repülőgépek állomásoztak. Így mikor az önmagukban is jelentős méretű Szu-27-esek megérkeztek, a repülőtér alkalmatlanná vált a két típus egyidejű kiszolgálására. A zsúfoltság a személyzet és családjaik elhelyezésére is vonatkozott.
Hősünk itt sem töltött sok időt. Időközben a „a föld másik végén” az Orosz Távol-keleten települő egyetlen MiG-29-ese ezreddel nem volt elégedett a helyi légihadsereg vezetése. A Távol-Keleten ekkoriban ez volt az egyetlen MiG-29-es típussal repülő alakulat, míg a többi vadászrepülő ezred Szu-27-est alkalmazott. A két típus hatótávolsága közti eltérést nem tudta „megemészteni” a légihadsereg vezetése, és kérvényezte a MiG-29-esek lecserélését a kilencvenes évek közepén.
A cserét Moszkvában jóváhagyták és a MiG-29-eseket Oroszország jóval sűrűbb repülőtér hálózattal rendelkező kelet európai részébe telepítették – ahova egyébként is tervezték azokat eredetileg. Míg egy ezrednyi Szu-27-est helyettük a Távol-Keletre telepítettek. Hősünk belekerült ebbe a cserébe és 1996-ban Szmolenszkből, az orosz Távol-Kelet Orlovka települése mellett repülőtérre költözött át a kínai határ mellé. Itt már sok repülési lehetőség nem adódott számára az orosz gazdaság romos állapota miatt. A tíz éves gép, ekkor járt még csak 500 repült óra körül, aminek nagy részét még Lengyelországban repülték „bele” a sárkányába.
Az „állóvizet” a még korábban, 1995-ben Oroszország és Kazahsztán között született államközi egyezmény zavarta fel, amiben Oroszország vállalta, hogy a Kazahsztán területéről kivont nukleáris fegyverzetek és azok hordozóit – köztük az akkor átlag tíz éves Tu-95MSz hadászati bombázók - ellenszolgáltatásként harci gépeket ad át Kazahsztánnak. E megállapodások értelmében Oroszország vállalta, hogy 1997 végéig 73 harci repülőgépet:
szállít Kazahsztánnak. Ebbe szállítmányba a kilencvenes évek végén hősünket is beválogatták, így 1999. januárjában ő is megérkezett a kazah Taldikorgan repülőterére.
- 14 db Szu-25/UB támadógépet,
- 21 db MiG-29 9.12 vadászgépet és
- 38 Szu-27/Szu-27UB vadászgépet *
(* Egyébként a valóságban nem 1997-ig, hanem 2001-ig tartott a Szu-27-esek leszállítása. És nem 38, hanem csak 26 darabot adtak át, amelyek közül négy korai, használhatatlan „szétrepült” gép volt. Valamint az összes átadott Szu-27-es átlépte már a naptári élettartamát és sohasem volt ipari nagyjavításon.)
Kazahsztán jelentős mennyiségű, több mint száz korai Szu-24-es frontbombázót és MiG-27-es típusokat örökölt a Szovjetuniótól. De vadászgépekhez csak módjával jutott, így a fiatal államnak égetően szüksége volt ilyen típusra. Ezért kerültek nagy becsbe az Oroszország által leszállított, a térségben korszerű és nem utolsó sorban hatalmas hatósugarú Szu-27-esek. Köztünk a hősünk, aki ekkoriban a kék 26-os oldalszámot viselt és a kazah MiG-27-esekkel vegyesen adott készenlétet közel húsz éven keresztül!
Megbecsülésüket az is bizonyítja, hogy a kétezres évek végén, ipari nagyjavításra küldték őket Fehéroroszországban, ahonnan érdekes sötét kék terepszínnel tértek haza. Hősünk a 2009-es nagyjavítás után a sárga 02-es oldalszámot kapta.
Kazahsztán – hála ásványkincseinek – nem számol a régi Szovjet gyártmányokkal a végtelenségig. A tízes években Európából szállító helikoptereket és repülőgépeket, míg Oroszországból Mi-35M harci helikoptereket és Szu-30SzM vadászgépeket rendelt. Kazahsztán három szerződést kötött 24 darab Szu-30SzM harci repülőgép megvásárlásáról. A 2014-ben megkötött első szerződés négy Szu-30-asról szólt.
Ahogy érkeztek be az új Szu-30-asok, úgy állították le a régebbi típusokat:
Egyedül a Szu-27-es vadászgépeket tervezik továbbra is hadrendben tartani, ezért tárgyalásokat kezdtek a fehérorosz 558-as számú üzemmel, hogy segítse őket a Szu-27-eseik ipari, üzemidő hosszabbító nagyjavításának, Kazahsztánban történő elvégzésében. 2020-ban az első két, kétüléses kazah Szu-27-esen végre is hajtották a javítást, így jó esély van rá, hogy „sárga 02-es” oldalszámú hősünk továbbra is repülni fog még!
- 1998 körül a MiG-27-est
- 2020-ban a MiG-29-est
- sőt 2021 körül a MiG-31-est is!
Jelen tervek szerint az új Szu-30-asok védik a régi és az új főváros Almati és Asztana légterét Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerekkel. Míg a régi Szu-27-esek kaszpi-tengeri földgáz kitermelő mezők védelmét biztosítják. Míg a földi csapatok légi támogatását az új Mi-35M harci helikopterek és a szintén nagyjavításra küldött régi Szu-25-ös csatarepülőgépek adják.
20516 - bár ez itt a "magazin" jellegű cikk szempontjából nem releváns. Lehetett volna rengeteg konkrét adatot leírni, de így is hosszú és száraz lett, ezért próbáltam térképekkel feldobni. Mivel a fórum motor csak öt képet engedélyez egy hozzászóláshoz, így a repülőgépről készült képek, kis méretben kerültek a térképre.
Igen, onnan. Ezt és sok minden mást már régen lementettem, így kevésbé érintenek a megszűnő oldalak. Ráadásul a saját katalógus rendszeremben tudom az adatokat kikeresni.
"20516 Su-27 No. 04 (07.27.1987), 159 IAP, elfogadva 1987.09.03., 1989-ben átkerült 582 IAP-ba, 44?-t kapott, 1992.05.-től 871 IAP-ig, később 26.17.-t kapott, -tól .1996 - 404 IAP, 1999. 01. 18. áthelyezve a Kazah Légierő 604 AvB-jébe (1999. 11. 01. járat), később 02-es számot kapott, 2009-ben átment a KR 558 ARZ = 2016. 06. -on – repülés közben"
Egy-két forrást nem tudok adni. Nem mások cikkeit fordítom ide, hanem saját kutatásokat teszek közzé. Ezek viszont az elmúlt húsz év adatgyűjtéseiből állnak össze, az ex. szovjet repülőtechnikát használó afrikai/ázsiai légierőkről. Régen volt sok olyan oldal, ahol a térségben szolgáló katonák osztották meg a történeteiket, de sajnos ezek lassan megszűnnek. Virágkorukat 2005 és 2014 között élték. A térség repülőtereiről például itt vannak remek visszaemlékezések, ami még működik: http://aviaengeneer.ru/istoriya-aviatcii-taldy-kurgana
A fő források: visszaemlékezések, szériaszámok, fotók és a visszakereshető műholdfotók - párosítása. Például:
Aztán érdemes felvenni a kapcsolatott, más "szent őrülekkel" is:
https://kloch4.livejournal.com/37178.html
A nyugati adatok, pl a stockholmi SIPRI Arms Transfers Database, a tapasztalataim alapján teljesen pontatlanok. Ezért, a valóban az adott térségben (Ázsia/Afrika) szolgálók adatait rendszerezem, kategorizálom. Kellően nagy adathalmazzal dolgozok, melyekből kiszűrhetőek a fals nyugati infók - a városi legendák, és érdekességekkel lehet bővíteni az írást. Tehát nem most keresem ki, hanem az elmúlt bő húsz év adatgyűjtéseit/interjúit összegeztem a HTKA olvasó számára! Ahogy a többi itteni írásomban is.
Oroszok Az Igazság Oldalán
⚠️Az indiai védelmi minisztérium további készleteket vásárolhat Oroszországtól a Szu-30MKI gyártásához Az indiai védelmi minisztérium további készleteket vásárolhat Oroszországtól a Szu-30MKI repülőgépek engedélyköteles gyártásához. A felek tárgyalásokat folytatnak a szállításukról szóló...
t.me
Újabb adag Szu-35Sz (idén az ötödik alkalom):
A szu-35 után most szu30sm2 gépeket is adtak át
Középen a gép, amit mi csak "Nagyvasnak" hívtunk idehaza...
Hát igen.
Hát igen.
cirqle
A nagy Szuhojokon most már az eddigi kettő helyett négy UMPK-s FABot is látunk majd - ugyanis nem fejezték be az integrációt az oroszok, és gondok voltak a bombatartók tápellátásával. Ami viszont rossz hír az ukránoknak.