Szu-27 / Szu-30 / Szu-33 / Szu-35 Flanker (Szuhoj)

MMPP Szaljut jól látom, hogy végül része lett a MMPP Szaljut United Engine Corporation., ahogy 2016-ban megjósolta Allesmor?
 
.
.
A Mig-31 is egy jo kerdes, öreg gep a BM tuning ellenere is. Mondjuk ez a Kinhzal project egy kisebb reszuknek ad eselyt a tovabbelesre, de amugy szerintem a Szu-34 atvehetne a szerepköret mint hosszutavu örjaratozo gep ket ulessel.

Nem hiszem, hogy bírná azt a tempót.
 
Csak most veszem észre, hogy a J-10 kimaradt.

Hát mert a legcsekélyebb jel sem mutatkozott arra, hogy mást is képesek lennének kifejleszteni és rendszeresíteni, mint amit a hidegháborúban kifejlesztettek. A múlt terveit reszelgetik mind a mai napig. Ok, van már Szu-57.
.
.
De ha megnezzuk, az amerikaiak se mutattak sok teljesen ujat. F-15, F-16, F-18 valtozatai, Abrams tank, Arleigh Burke osztaly, AMRAAM raketa, Trident ICBM, stb. Az F-22 es F-35 se uj, csak sokaig tartott a fejlesztesuk, ezert tunnek ujnak.
 
Csak most veszem észre, hogy a J-10 kimaradt.
Mert azt nem exportálják senkinek, ergo nem elérhető. Nem választható.
.
.
De ha megnezzuk, az amerikaiak se mutattak sok teljesen ujat. F-15, F-16, F-18 valtozatai, Abrams tank, Arleigh Burke osztaly, AMRAAM raketa, Trident ICBM, stb. Az F-22 es F-35 se uj, csak sokaig tartott a fejlesztesuk, ezert tunnek ujnak.
Ez nem igaz. Az F-35 a hidegháború végén nyomokban sem létezett. A Super Hornet legalább annyira új gép, mint a Szu-35Sz sőt, annál sokkal több.
Bár ez most nem vágom, hogy hogyan jön ide.

(A Virgina osztály meg teljesen új hidegháború utáni tengó osztály.)
 
  • Tetszik
Reactions: Nagy Csaba
Akkor tévedtem. Ezek elkerülték a figyelmem. Én eddig úgy tudtam, hogy a JF-17 pont emiatt készült, hogy J-10 maradjon belül.
A JF-17 elsősorban Pakisztánnak készült, másodsorban exportra. Illetve csak részben konkurensek házon belül, a J-10 azért egy potensebb, közepes gép.
 
Mert azt nem exportálják senkinek, ergo nem elérhető. Nem választható.

Ez nem igaz. Az F-35 a hidegháború végén nyomokban sem létezett. A Super Hornet legalább annyira új gép, mint a Szu-35Sz sőt, annál sokkal több.
Bár ez most nem vágom, hogy hogyan jön ide.

(A Virgina osztály meg teljesen új hidegháború utáni tengó osztály.)
.
.
Csak hogy felmerult, hogy az oroszok nem tudnak tovabb lepni a szovjet idök, 80-as evek tervein es azt fejlesztgetik. Erre volt valasz, hogy ez kb vilagjelenseg, lasd amerikai peldak. Az, hogy Virginia osztaly, az a szabalyt erösitö kisszamu kivetel egyike, de ilyet az oroszoknal is lehet talalni.
A Super Hornet az F-18 tovabbfejlesztese, F-18E, tehat ez is hideghaborus alapokra epul.
.
Az F-35 jobb kerdes, gondolkoztam is hogy beirjam, de az F-35B-t eredmenyezö fejlesztes eredete a Lockheed ASTOVL programja, ami 1983-ban indult.
 
Mert azt nem exportálják senkinek, ergo nem elérhető. Nem választható.
Asszem ott a saját hajtómű hiánya lehetett a gond, a JF-17-nél ezt valahogy áthidalták.
Viszont ha még egyhajtóműves gépeknél tartunk, a J-7-est 2012-ben még exportálták. Azóta nem jött újabb igény, de gyanítom, hogy ha valakinek még kéne, gyártanának még neki.
 
Végülis mindent vissza lehet vezetni akár a Wright fivérekig is :)
.
.
Ennel közelebbi a rokonsag azert, es az F-35B-hez hasonloan mar ez is US-UK koprodukcio volt, 83 es 91 között, a DARPA es a Lockheed Skunk Works hattermunkajaval. Amikor ez kifutott, es 92-ben a folytatast szerveztek egy atdolgozott ASTOVL project formajaban, akkor lepett be a kepbe az USMC is egy hagyomanyosan fel-leszallo valtozat igenyevel, es onnantol CALF neven ment a dolog tovabb.
.
ASTOVL rajz 1988-as Flight International ujsagcikkben:

462-22866699e4189ee954ea0f33916edfa9.jpg



F-35B:

F-35B_UK-new-order_Navy-1_edit.jpg
 
253182.jpg


Ez csak egy szokásosan keményen megtépett Szu-35Sz fotó, ráadásul nem is a legújabb.
De ami most a lényeg, az a vízszintes vezérsík kialakítása.
Azt tudjuk, hogy az összes új Szu-27 leszármazott kapott valamiféle titán "patkolást" a vezérsíkra, hol csak alul, hol felül is, hogy a szárnyról meginduló rakéták lángja ne tegyen benne kárt. Sőt, az egyik nullszéria Szu-34-esnél egy korai teszt során a sorozatban oldott ZAB-500-as gyújtótartályok egyike neki is csapódott a felületnek, szerencsére nem ez utóbbi húzta a rövidebbet.

Itt azonban másról van szó.
Volt amiatt konkrét gépvesztés is (711-es Szu-37, majd átnevezés után Szu-35-ös), hogy a sorozatos brutális túlterhelésű manővereket követően az amúgy mindössze 7 éves (!) gép vezérsíkja egyszerűen letört. A gép lezuhant, a pilóta katapultált.
A Szu-35Sz-nél minden egyben van ahhoz, hogy ez gyakorivá válhasson, hiszen erősebb hajtóművei vannak, mint az összes többi verziónak és még van vektorálás is.
Nade itt nem titán rátétlemezelés van, hanem a vezérsík felületének első, több mint a fele titánból van, amit be se festenek. A titán könnyűfém ugyan, de gyanítom, hogy a kegyetlenül megerősített hajtóműgondolákkal együttvéve ez is közre játszik abban, hogy a jókora tömegű Irbisz radar miatt amúgy lecsökkenő instabilitást úgy kompenzálják, hogy ne kelljen a Szu-30SzM-nél, vagy a korábbi Szu-35-ösnél látott kacsaszárnyakat alkalmazni.
Röviden, így tudták hátul tartani a súlypontot.

És mit látunk még?
Hogy a nem titán felület már behullámosodik, mikor a titán még meg se rezdül.