Van benne pár tárgyi tévedés:
"Az értesülések szerint a pilóták, így a csapatot vezető Tkacsenko ezredes is a fülke ergonómiájára, az elégtelen műszerezettségre (ez főleg a navigációs és a kommunikációs rendszereket érintette, hiszen éppen azért kapták meg a Szu-27M-eket, mert azokat harcra alkalmatlannak nyilvánították) és a borzasztó hadrafoghatósági arányokra panaszkodtak - a tucatnyi gépből néha alig 2-3 volt repülőképes. Nem meglepő, hogy inkább a gépek hajtóműveit szerelték át a régi Szu-27P-kbe, némi fúrás-faragás árán…"
Fals. Semmit se kellett "fúrni-faragni".
Az átadott öt darab Szu-27M-ben ugyanolyan AL-31F-ek voltak, mint a Szu-27P gépekben, az ugyanis csak terv volt, hogy ha sikerül rendszeresíteni a típust, akkor a hajtóműfejlesztés majd idővel "utoléri" a gépet és az is igazodni fog a növelt teljesítmény igényekhez.
"...Az Irkutszki repülőgépgyárban épített, vadonatúj Szu-30SzM-ekből az első négyet (30-33 oldalszámmal) még 2016 októberében átvehette a csapat, majd november 29-én Kubinkán landolt a következő négyes (34-37) is. A két generáció között ég és föld volt a különbség: elég csak a modern, műholdas navigációt, a légi utántöltési képességet, a mozgó térképet vagy a széles látószögű, szem előtti kijelzőt (HUD) említeni, de a megnövelt tolóerejű és sokkal megbízhatóbb AL-41-es hajtóművek is jól jönnek majd a Vitézeknek..."
Nincs ilyen, hogy AL-41-es hajtómű. Volt kb húsz éve olyan, hogy AL-41F, ez a MiG 1.44-ben volt és egyenként vagy 18 tonnányi tolóerőre volt képes, meg van olyan, hogy AL-41F-1Sz, ez van a Szu-35Sz-ben és valamivel több, mint 14 tonnányi tolóerő jellemzi.
A Szu-30SzM-ben egyelőre az AL-31FP van beépítve, ezek tolóereje csak épphogy nagyobb, mint egy régi Szu-27-esé, 12.5 tonna helyett valamivel kevesebb, mint 13 tonna a fékpadi tolóerő, de legalább TVC-s és FADEC vezérelt.
