A mai nap folyamán elhagyták Tolmacsevót a Szu-57 gépek
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ezt a videót már megosztottam még decemberben...A Szu-57 modernizálása a Szu-57M változatra
A 02-es Ahtyubinszkba tesztelésre, az 52-es ismeretlen helyre , talán valamelyik harci alakulathoz a déli katonai körzetben. Meglátjuk...A mai nap folyamán elhagyták Tolmacsevót a Szu-57 gépek
Meglátogatja az ukrán határt?A 02-es Ahtyubinszkba tesztelésre, az 52-es ismeretlen helyre , talán valamelyik harci alakulathoz a déli katonai körzetben. Meglátjuk...
Voltak nem hivatalos hírek még tavaly, hogy Belbek lesz a fogadó reptér.Meglátogatja az ukrán határt?
Miért csinálnak belőle rögtön M verziót?Ezt a videót már megosztottam még decemberben...
Rögtön? Eltelt 12 év a gép első felszállása óta. Azóta sok új rendszert fejlesztettek ki , amit a Szu-57M-be fognak integrálni 2025 -től.Miért csinálnak belőle rögtön M verziót?
Akkor meg miért nem csak azt gyártják már most? Minden Szu-57-es vadiúj gép, még a sorozat elején vannak, azt tesznek bele, amit csak akarnak.Rögtön? Eltelt 12 év a gép első felszállása óta. Azóta sok új rendszert fejlesztettek ki , amit a Szu-57M-be fognak integrálni 2025 -től.
Már 100x le volt írva, ne kelljen újra és újra visszatérni rá. Az új gép megkapja az új hajtómüvet is. Az új hajtómüvel, rendszerekkel(avionika) a gépet tesztelni kell és kb 2025-ben kerülhet szériagyártásba a komplett Szu-57M.Akkor meg miért nem csak azt gyártják már most? Minden Szu-57-es vadiúj gép, még a sorozat elején vannak, azt tesznek bele, amit csak akarnak.
Az a helyzet, hogy az oroszok fejlesztési-gyártási filozófiája évtizedek óta így épül fel.Már 100x le volt írva, ne kelljen újra és újra visszatérni rá. Az új gép megkapja az új hajtómüvet is. Az új hajtómüvel, rendszerekkel(avionika) a gépet tesztelni kell és kb 2025-ben kerülhet szériagyártásba a komplett Szu-57M.
De azért a 1000+ db MiG-29 9.12/9.13 egészen durva mennyiség az M előtt, amit elmosott a Szu bukása és dettó 500+ Szu-27 készült. Ezzel szemben a MiG-23M-nél még szó nem volt ekkora "átmenetiségről".Az a helyzet, hogy az oroszok fejlesztési-gyártási filozófiája évtizedek óta így épül fel.
Amit az orosz művel, az önmagában nem forráshiányos, de az amerikaihoz képest mindenképpen az. Nemes egyszerűséggel a fejlesztési-gyártási folyamatba eleve be van kalkulálva, hogy a nullszéria és az első száriák fokozatosan 75-80%-os készültséggel kerülnek átadásra, általában helyettesítő, már korábbi projektekhez kifejleszett alrendszerekkel. Eleve be van tervezve az "M" verzió, azért, mert a fejlesztés szempontjából kritikus elemek elkészülte nem csak, hogy több időt igényel, de mindenképpen összefügg a gyártást beindító konfigurációval menet közben összegyűlő tapasztalatok kiértékelésével is.
Ráadásul a könyvelés szempontjából is jobb a kép.
Például a Szu-57-es a Szu-35-ös némileg módosított hajtóművével egyrészt egy már bizonyított technikt kap, ami olcsóbb is, továbbá tapasztalatot is biztosít, amit a menet közben fejlesztett 30-as gyártmányhoz fel tudnak használni.
Az amerikai ezeket mind a gyártás felfutása előtt már eléri, ami drágább, de cserébe ők a gyártás ütemét korlátozzák, amíg minden hibára fény nem kerül.
Amikor Veresegyházon a mobil gázturbinás erőművi soron dolgoztam támogató mérnökként, akkor az egy az egyben olyan volt, mint például a Tu-160-as gyártása. Még a prototípust raktuk össze, amikor már legalább három széria példányon is dolgoztunk.
Ehhez nyilván napi kapcsolatban voltunk az amerikai tervezőkkel, akiknek minden nap lejelentettük, hogy a terveik mennyire fedik a valóságot, hol kell módosítani. Közben párhuzamosan, folyamatosan minősítettük a beszállítókat, terveztük velük is a gyártásfelfutást, elbíráltuk, befogadtuk az ő módosításaikat is. Hiszen nem minden részlet volt rendesen kidolgozva, ezért ezeket lényegében a beszállítók vitték át a gyakorlatba.
Ezzel párhuzamosan kellett a gyártás észrevételeit is oda-vissza egyeztetni a tervezéssel és a beszállítók tervezőivel is.
És mindezt úgy, hogy közben a szériába is be kellett mindent építeni.
Ilyenkor van az, hogy a határidőt is tartva mesterséges lassításokat viszünk be a prototípus és az előszéria előállításába, de úgy, hogy helyet kell találni arra, hogy ezt hol fogjuk majd ledolgozni, hogy a véghatáridőt ez ne érintse.
Ezért aztán eleve a különféle block-okat már előre vázoltuk, hogy melyik példánytól kezdve fogunk technológiát módosítani. És azt is, hogy ezen módosításokat például a vevőnél is végre fogjuk hajtani a már átadott korai szériás példányokon, vagy sem.
A Tu-160-as esetében az, hogy készült a prototípus, de már a sorozaton is dolgoztak, az nem feltétlen az elnehezült, bürokratikus, szovjet "nem tudja a jobbkéz, mit csiná a bal" káosz esete volt.
A világ legnagyobb egyben hegesztett titán centroplánjához éjszaka le kellett kapcsolni Kazanyban az áramszolgltatást a városban, mert akkora volt a vákuumkamra energia igénye.
Ezt nyilvánvalóan a helyi erőműnek és az áramszolgáltatónak kellett előre betervezni a termelésbe és a karbantartásba is, hogy azokon az estéken az áram a Tupoljev gyárba lesz irányítva és nem lesz fennakadás.
Ezért - bár a program startágiai fontossága mellett még szigorúan titkos is volt - előre le kellett egyeztetni, hogy mikor fognak hegeszteni. Ahhoz meg előre le kellett egyeztetni a beszállítókkal, továbbá előre ki kellett dolgozni, hogy hogyan fogják egymás után ütemezni a gyártást.
Teljesen függetlenül attól, hogy a prototípussal mi a helyzet, hogy funkcionál.
Nyilván a Szu-57-esnél is a maga léptékben, de egy minden aspektusában komplex technológiát akarnak összehozni. És ahhoz, hogy semmiképpen se feszüljön be a rendszer, mesterséges lassításokat, illetve technológiai lépcsőket kell már jóelőre beépíteni a folyamatba.
Mert meg lehetne csinálni azt is, amit az amerikai szokott, hogy a sorozatgyártás már a közel végleges konfigurációval indul meg, de alacsony ütemmel, de ez jóval rizikósabb, tehát jóval drágább.
Az amerikai repülőipar erre a rizikó vállalásra van méretezve, ezért ott ez rutinnal működik (bár látunk hibákat, lásd az F-35A első száriájának esete), de világszinten ez fajlagosan jóval drágább.
Ugyanakkor, a vevő már a kezdetektől fogva egy (legtöbbbször) működő konfigurációt kap, míg az oroszoknál mindig be kell várni az első "M" példányt.
Ilyen lett volna a MiG-29M is.
Így vált a 80-as évekbeli szovjet gazdasági realitás kiváló látleletévé még a MiG-29-es története is.De azért a 1000+ db MiG-29 9.12/9.13 egészen durva mennyiség az M előtt, amit elmosott a Szu bukása és dettó 500+ Szu-27 készült. Ezzel szemben a MiG-23M-nél még szó nem volt ekkora "átmenetiségről".
.Így vált a 80-as évekbeli szovjet gazdasági realitás kiváló látleletévé még a MiG-29-es története is.
Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés..
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
Igen. Pedig ambícióból sosem volt hiány.Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
Csak a margóra..
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
Marhaság, a videó igen röviden erről is szól, de majd egy másik videóban bőven lesz több is.Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
.A MiG-23MLD mellett konkrétan nálam felmerült a kérdés, hogy hova kellett erőltetni a "félkész" 29-es gépeket.