Szu-57 / Su-57 Felon / PAK-FA (T-50) / FGFA (Szuhoj, Oroszország)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

boki

Well-Known Member
2012. május 18.
48 505
84 713
113
A mai nap folyamán elhagyták Tolmacsevót a Szu-57 gépek

300374.jpg
 

joker

Well-Known Member
2012. szeptember 16.
20 782
31 554
113
Rögtön? Eltelt 12 év a gép első felszállása óta. Azóta sok új rendszert fejlesztettek ki , amit a Szu-57M-be fognak integrálni 2025 -től.
Akkor meg miért nem csak azt gyártják már most? Minden Szu-57-es vadiúj gép, még a sorozat elején vannak, azt tesznek bele, amit csak akarnak.
 
  • Tetszik
Reactions: cirqle

boki

Well-Known Member
2012. május 18.
48 505
84 713
113
Akkor meg miért nem csak azt gyártják már most? Minden Szu-57-es vadiúj gép, még a sorozat elején vannak, azt tesznek bele, amit csak akarnak.
Már 100x le volt írva, ne kelljen újra és újra visszatérni rá. Az új gép megkapja az új hajtómüvet is. Az új hajtómüvel, rendszerekkel(avionika) a gépet tesztelni kell és kb 2025-ben kerülhet szériagyártásba a komplett Szu-57M.
 
  • Tetszik
Reactions: ghostrider

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 687
65 873
113
Már 100x le volt írva, ne kelljen újra és újra visszatérni rá. Az új gép megkapja az új hajtómüvet is. Az új hajtómüvel, rendszerekkel(avionika) a gépet tesztelni kell és kb 2025-ben kerülhet szériagyártásba a komplett Szu-57M.
Az a helyzet, hogy az oroszok fejlesztési-gyártási filozófiája évtizedek óta így épül fel.
Amit az orosz művel, az önmagában nem forráshiányos, de az amerikaihoz képest mindenképpen az. Nemes egyszerűséggel a fejlesztési-gyártási folyamatba eleve be van kalkulálva, hogy a nullszéria és az első száriák fokozatosan 75-80%-os készültséggel kerülnek átadásra, általában helyettesítő, már korábbi projektekhez kifejleszett alrendszerekkel. Eleve be van tervezve az "M" verzió, azért, mert a fejlesztés szempontjából kritikus elemek elkészülte nem csak, hogy több időt igényel, de mindenképpen összefügg a gyártást beindító konfigurációval menet közben összegyűlő tapasztalatok kiértékelésével is.
Ráadásul a könyvelés szempontjából is jobb a kép.
Például a Szu-57-es a Szu-35-ös némileg módosított hajtóművével egyrészt egy már bizonyított technikt kap, ami olcsóbb is, továbbá tapasztalatot is biztosít, amit a menet közben fejlesztett 30-as gyártmányhoz fel tudnak használni.
Az amerikai ezeket mind a gyártás felfutása előtt már eléri, ami drágább, de cserébe ők a gyártás ütemét korlátozzák, amíg minden hibára fény nem kerül.

Amikor Veresegyházon a mobil gázturbinás erőművi soron dolgoztam támogató mérnökként, akkor az egy az egyben olyan volt, mint például a Tu-160-as gyártása. Még a prototípust raktuk össze, amikor már legalább három széria példányon is dolgoztunk.
Ehhez nyilván napi kapcsolatban voltunk az amerikai tervezőkkel, akiknek minden nap lejelentettük, hogy a terveik mennyire fedik a valóságot, hol kell módosítani. Közben párhuzamosan, folyamatosan minősítettük a beszállítókat, terveztük velük is a gyártásfelfutást, elbíráltuk, befogadtuk az ő módosításaikat is. Hiszen nem minden részlet volt rendesen kidolgozva, ezért ezeket lényegében a beszállítók vitték át a gyakorlatba.
Ezzel párhuzamosan kellett a gyártás észrevételeit is oda-vissza egyeztetni a tervezéssel és a beszállítók tervezőivel is.
És mindezt úgy, hogy közben a szériába is be kellett mindent építeni.
Ilyenkor van az, hogy a határidőt is tartva mesterséges lassításokat viszünk be a prototípus és az előszéria előállításába, de úgy, hogy helyet kell találni arra, hogy ezt hol fogjuk majd ledolgozni, hogy a véghatáridőt ez ne érintse.
Ezért aztán eleve a különféle block-okat már előre vázoltuk, hogy melyik példánytól kezdve fogunk technológiát módosítani. És azt is, hogy ezen módosításokat például a vevőnél is végre fogjuk hajtani a már átadott korai szériás példányokon, vagy sem.

A Tu-160-as esetében az, hogy készült a prototípus, de már a sorozaton is dolgoztak, az nem feltétlen az elnehezült, bürokratikus, szovjet "nem tudja a jobbkéz, mit csiná a bal" káosz esete volt.
A világ legnagyobb egyben hegesztett titán centroplánjához éjszaka le kellett kapcsolni Kazanyban az áramszolgltatást a városban, mert akkora volt a vákuumkamra energia igénye.
Ezt nyilvánvalóan a helyi erőműnek és az áramszolgáltatónak kellett előre betervezni a termelésbe és a karbantartásba is, hogy azokon az estéken az áram a Tupoljev gyárba lesz irányítva és nem lesz fennakadás.
Ezért - bár a program startágiai fontossága mellett még szigorúan titkos is volt - előre le kellett egyeztetni, hogy mikor fognak hegeszteni. Ahhoz meg előre le kellett egyeztetni a beszállítókkal, továbbá előre ki kellett dolgozni, hogy hogyan fogják egymás után ütemezni a gyártást.
Teljesen függetlenül attól, hogy a prototípussal mi a helyzet, hogy funkcionál.

Nyilván a Szu-57-esnél is a maga léptékben, de egy minden aspektusában komplex technológiát akarnak összehozni. És ahhoz, hogy semmiképpen se feszüljön be a rendszer, mesterséges lassításokat, illetve technológiai lépcsőket kell már jóelőre beépíteni a folyamatba.
Mert meg lehetne csinálni azt is, amit az amerikai szokott, hogy a sorozatgyártás már a közel végleges konfigurációval indul meg, de alacsony ütemmel, de ez jóval rizikósabb, tehát jóval drágább.
Az amerikai repülőipar erre a rizikó vállalásra van méretezve, ezért ott ez rutinnal működik (bár látunk hibákat, lásd az F-35A első száriájának esete), de világszinten ez fajlagosan jóval drágább.
Ugyanakkor, a vevő már a kezdetektől fogva egy (legtöbbbször) működő konfigurációt kap, míg az oroszoknál mindig be kell várni az első "M" példányt.
Ilyen lett volna a MiG-29M is.
 
M

molnibalage

Guest
Az a helyzet, hogy az oroszok fejlesztési-gyártási filozófiája évtizedek óta így épül fel.
Amit az orosz művel, az önmagában nem forráshiányos, de az amerikaihoz képest mindenképpen az. Nemes egyszerűséggel a fejlesztési-gyártási folyamatba eleve be van kalkulálva, hogy a nullszéria és az első száriák fokozatosan 75-80%-os készültséggel kerülnek átadásra, általában helyettesítő, már korábbi projektekhez kifejleszett alrendszerekkel. Eleve be van tervezve az "M" verzió, azért, mert a fejlesztés szempontjából kritikus elemek elkészülte nem csak, hogy több időt igényel, de mindenképpen összefügg a gyártást beindító konfigurációval menet közben összegyűlő tapasztalatok kiértékelésével is.
Ráadásul a könyvelés szempontjából is jobb a kép.
Például a Szu-57-es a Szu-35-ös némileg módosított hajtóművével egyrészt egy már bizonyított technikt kap, ami olcsóbb is, továbbá tapasztalatot is biztosít, amit a menet közben fejlesztett 30-as gyártmányhoz fel tudnak használni.
Az amerikai ezeket mind a gyártás felfutása előtt már eléri, ami drágább, de cserébe ők a gyártás ütemét korlátozzák, amíg minden hibára fény nem kerül.

Amikor Veresegyházon a mobil gázturbinás erőművi soron dolgoztam támogató mérnökként, akkor az egy az egyben olyan volt, mint például a Tu-160-as gyártása. Még a prototípust raktuk össze, amikor már legalább három széria példányon is dolgoztunk.
Ehhez nyilván napi kapcsolatban voltunk az amerikai tervezőkkel, akiknek minden nap lejelentettük, hogy a terveik mennyire fedik a valóságot, hol kell módosítani. Közben párhuzamosan, folyamatosan minősítettük a beszállítókat, terveztük velük is a gyártásfelfutást, elbíráltuk, befogadtuk az ő módosításaikat is. Hiszen nem minden részlet volt rendesen kidolgozva, ezért ezeket lényegében a beszállítók vitték át a gyakorlatba.
Ezzel párhuzamosan kellett a gyártás észrevételeit is oda-vissza egyeztetni a tervezéssel és a beszállítók tervezőivel is.
És mindezt úgy, hogy közben a szériába is be kellett mindent építeni.
Ilyenkor van az, hogy a határidőt is tartva mesterséges lassításokat viszünk be a prototípus és az előszéria előállításába, de úgy, hogy helyet kell találni arra, hogy ezt hol fogjuk majd ledolgozni, hogy a véghatáridőt ez ne érintse.
Ezért aztán eleve a különféle block-okat már előre vázoltuk, hogy melyik példánytól kezdve fogunk technológiát módosítani. És azt is, hogy ezen módosításokat például a vevőnél is végre fogjuk hajtani a már átadott korai szériás példányokon, vagy sem.

A Tu-160-as esetében az, hogy készült a prototípus, de már a sorozaton is dolgoztak, az nem feltétlen az elnehezült, bürokratikus, szovjet "nem tudja a jobbkéz, mit csiná a bal" káosz esete volt.
A világ legnagyobb egyben hegesztett titán centroplánjához éjszaka le kellett kapcsolni Kazanyban az áramszolgltatást a városban, mert akkora volt a vákuumkamra energia igénye.
Ezt nyilvánvalóan a helyi erőműnek és az áramszolgáltatónak kellett előre betervezni a termelésbe és a karbantartásba is, hogy azokon az estéken az áram a Tupoljev gyárba lesz irányítva és nem lesz fennakadás.
Ezért - bár a program startágiai fontossága mellett még szigorúan titkos is volt - előre le kellett egyeztetni, hogy mikor fognak hegeszteni. Ahhoz meg előre le kellett egyeztetni a beszállítókkal, továbbá előre ki kellett dolgozni, hogy hogyan fogják egymás után ütemezni a gyártást.
Teljesen függetlenül attól, hogy a prototípussal mi a helyzet, hogy funkcionál.

Nyilván a Szu-57-esnél is a maga léptékben, de egy minden aspektusában komplex technológiát akarnak összehozni. És ahhoz, hogy semmiképpen se feszüljön be a rendszer, mesterséges lassításokat, illetve technológiai lépcsőket kell már jóelőre beépíteni a folyamatba.
Mert meg lehetne csinálni azt is, amit az amerikai szokott, hogy a sorozatgyártás már a közel végleges konfigurációval indul meg, de alacsony ütemmel, de ez jóval rizikósabb, tehát jóval drágább.
Az amerikai repülőipar erre a rizikó vállalásra van méretezve, ezért ott ez rutinnal működik (bár látunk hibákat, lásd az F-35A első száriájának esete), de világszinten ez fajlagosan jóval drágább.
Ugyanakkor, a vevő már a kezdetektől fogva egy (legtöbbbször) működő konfigurációt kap, míg az oroszoknál mindig be kell várni az első "M" példányt.
Ilyen lett volna a MiG-29M is.
De azért a 1000+ db MiG-29 9.12/9.13 egészen durva mennyiség az M előtt, amit elmosott a Szu bukása és dettó 500+ Szu-27 készült. Ezzel szemben a MiG-23M-nél még szó nem volt ekkora "átmenetiségről".
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 687
65 873
113
De azért a 1000+ db MiG-29 9.12/9.13 egészen durva mennyiség az M előtt, amit elmosott a Szu bukása és dettó 500+ Szu-27 készült. Ezzel szemben a MiG-23M-nél még szó nem volt ekkora "átmenetiségről".
Így vált a 80-as évekbeli szovjet gazdasági realitás kiváló látleletévé még a MiG-29-es története is.
 

Capslock27

Well-Known Member
2017. október 30.
2 611
6 079
113
Így vált a 80-as évekbeli szovjet gazdasági realitás kiváló látleletévé még a MiG-29-es története is.
.
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
 

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
16 678
14 632
113
.
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
 
  • Tetszik
Reactions: bel and LMzek 2.0

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 687
65 873
113
Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
Igen. Pedig ambícióból sosem volt hiány.
Ahogy a Szu-27-es lett volna az első teljesen glass-cockpit gép a világon, ha… (de nem lett és így az elsőség megmaradt az 1981-től hadrendbe álló F/A-18A-nak), úgy lett volna a világ első sisakcélzóval szerelt gépe a MiG-23-as is.
Az amerikaiakkal egy időben tesztelték ők is a sisakcélzót, de az végül majd csak a MiG-29-esen jelenik meg, 1983 után.
A MiG-23-ason meg sose.
Ahogy a Szu-27-es se lett végül glass-cockpitos, csak majd az SzM átépítésekkel, 2003 után.
Húsz évvel később.
A Szu-35-öst tekintve meg 30 évvel később.
 
M

molnibalage

Guest
.
.
Valószinűleg az is okozza, a félkész A majd máris érkező M változat ritmust, hogy az oroszok állandóan lemaradásban vannak, és állandóan "választ kell adni" valami amerikai fejlesztésre. Amikor az izraeli F-16-osok szétverték az arabokat 1982-ben, vagy amikor 81-ben lebombázták az iraki reaktort, akkor a szovjeteknek hirtelen nagyon égető lett a MiG-21/23 szinten túllépni. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikai nyomás tolta fel a gyártósorra az erősen primitiv elektronikájú MiG-29-et, gondolom, úgy voltak vele, még az is jobb, mint a MiG-23 szinten maradni. Lehet, az exportpiacukat védendő is kellett valami újat felmutatni 82 után.
.
Szerintem anno a MiG-23 kapcsán is ez volt a helyzet, ott a Mirage-III és a Phantom jelentette a nyomást, hogy a Mig-17/19/21 kevés.
.
Most megint ugyanez, nagy a nyomás az oroszokon, az USA már 20 éve repked 5 gen gépekkel, az izraeliek megint irányt mutatnak a használatukkal, az oroszoknak megint nincs hasonló fajsúlyú válasza erre, csak készülget valami, igy megint ott járunk, hogy egy fél Szu-57 is jobb, mint a semmi
Csak a margóra.
1981-ben, ha lett volna számottevő MiG-23MF csak ott és fel is szállnak, akkor a támadás sanszosan meghíúsul vagy min. komoly veszteséget okoztak volna.
A VSz-ben ekkor már volt MF.
Pedig a MiG-23asnak nem a repülő tulajdonságaival volt baj. Pont azt kellett volna fejleszteni, ami úgy maradt. Az elektronikát, a megbízhatóságot, és a fogyasztást. Persze azt nem tudták. Maradt a pótcselekvés.
Az is a kivonásra érte el a tervezett teljesítményét.
Marhaság, a videó igen röviden erről is szól, de majd egy másik videóban bőven lesz több is.
A MiG-23MLD mellett konkrétan nálam felmerült a kérdés, hogy hova kellett erőltetni a "félkész" 29-es gépeket.
Persze ott is voltak a technikai okokon túlmutató dolgok.
A MiG-23M, ML és MLD lépcsőfokot pótcselekvésnek hívni elég vicces.
De hát tőled mi nem az...
 

Capslock27

Well-Known Member
2017. október 30.
2 611
6 079
113
A MiG-23MLD mellett konkrétan nálam felmerült a kérdés, hogy hova kellett erőltetni a "félkész" 29-es gépeket.
.
.
Jól tudom, hogy a MiG-23MLD korszerűsitésbe 1982-ben, tehát az izraeli háborús tapasztalatok alapján kezdtek? Itt esetleg felmerülhet a kérdés, nem tudom, ti hogy látjátok, de nem lett volna jobb a 23MLD-be tett időt és energiát inkább a 29-es fejlesztésének gyorsabb, komplettebb befejezésére forditani?
Szóval a kérdésed szerintem forditva is feltehető....!