<blockquote rel="molnibalage"><blockquote rel="blaze">
Nem azért van késésben mert lassú a jelfeldolgozó proci hanem mert azt integrálási időintervallumon belül gyűjti az adatot. Azért lassú mert megfelelő mennyiségű adat kell a kiértékeléshez, és annak a gyorsasága nem rajtad múlik. Hogy ez a késleltetés mekkora, azt nem tudhatjuk, de simán lehet pár másodperc.
Igen. Ráadásul mikor 30-40 forrás van, azért ott már a számítási teljesítmény sem kicsi. A mai F-16C CIIP gépeken kb. 486-ps PC szintű számítástechnikai kapacitás van asszem.
</blockquote>
Ez a számítási sebesség komoly? Akkor is nagyon meglepődtem amikor a Mig-29 SMT-nél írtak arról, h konkrétan 486-os procikat használtak. Ez régen volt, de már akkor is bőven elavult volt a 486.
Azt nem gondoltam volna, h a mai nyugati gépeken is ebbe a nagyságrendbe esik a teljesítmény.
És akkor még egy dolgot nagyon nem értek, miért probléma ezt a teljesítményt hozni az orosz gépeken, hiszen mindig hallani róla, h ezen a területen van lemaradás, pedig azt gondolnám, h egy jól árnyékolt polgári processzor is megteszi, ráadásul olyan olcsó, h probléma esetére sokszorosan lehetne biztosítani, ha az egyik kiesik akkor belép a helyére egy másik.</blockquote>
Jaj...
Sajnos elég sok a rossz beidegződés a processzorokkal kapcsolatban. Az, hogy valami 486 (na és akkor melyik "486" a sok közül?) szinten van, nem sokat árul el, főleg, ha nem a konvencionális értelemben vett számítógéphasználatról beszélünk.
Mit értünk egyáltatán szint alatt? Az órajelet? A cache méretét? Az utasításkészletet? Tranzisztorok számát?
Egyáltalán konkrétan intel 80486-ról beszélhetük, vagy annak valamely klónjáról?
Ez így teljesen meghatározhatatlan.
Bár fogalmam sincs arról, hogy az egyes harci gépekben, legyen a vadász, vagy távolsági bombázó milyen processzorokat használnak, arra mérget vennék, hogy az nem egy "sima" asztali processzor, hanem valamilyen speciális célhardver. A számítási feladatok profiljának megfelelő utasításkészlettel, stabil meghajtással.
Lehet, hogy pl az órajel hasonlít egy 486 szintű processzorra (bár itt is nagy a szórás, mert 33-100MHz-ig skálázódott a család, sőt az aritmetikai coprocesszor nélküli SX változat még gyengébb is volt mint egy csúcs 386-os), de az adatfeldolgozás sebességét koránt sem csak ez az egy tulajdonság határozza meg.
Ha csupán egy szűk feladatkörre határozok meg egy hardvert, nem pedig általános célra, akkor az abban elhelyezett utasításkészlet és maga az architektúra célszerű kialakítása olyan komoly számítási kapacitást eredményez hasonló órajel mellett, hogy az nagyságrendileg nem összevethető egy "háztartási" 486-os processzorral.
Az, hogy az oroszok konkrétan 80486-os procikat használhattak bármelyik gépükben, nem hiszem, hogy több volt, mint a mikroelektronikai iparuk sajátos helyzetéből fakadó kényszer (és itt most szépen fogalmaztam...)
Mikor azt kérdezed, hogy miért probléma az oroszoknak hozni a megfelelő teljesítményt, hát pontosan ezért. Vagy mert nem tudtak előállítani olyan jól eltalált célhardvert, mint az ellenfelek, vagy mert olyan hardvert használtak/nak ami nem egészen erre való, és kissé "erőszakot" kell tenni rajta szoftveresen, ami viszont cserébe zabálja a számítási teljesítményt.