Egy olyan horderejű program jövőjét, mint a PAK-FA, az olajár pillanatnyi beszakadása alapján nem lehet azonnal megjósolni. Sőt másét se. Ahogy azt se, hogy az olaj ára pillanatnyilag szakad-e be. vagy tartós lesz a változás. Ennyire ne akarjunk már utólag okoskodni.
Egy védelmi fejlesztés továbbá nem piaci alapon megy, tehát ott az elnöki nyilatkozatoknak is az aktuálpolitikához kell igazodniuk és természetesen az erőt kell sugározniuk. Egy orosz elnök soha nem fogja a PAK-FA programot lesajnáló jelzőkkel illetni, ahogy soha, senki se állította, hogy az F-35-ös gép fejlesztésénél el fog szaladni a költségvetés és ráadásul komoly csúszások lesznek a programban, Ezek mindig utólag derülnek ki. Semmi se lett volna az JSF-ből, ha előre tudták volna azt a költségtúllépést, ami végül realizálódott.
Amúgy egyetlen tizedmásodpercig se higyje senki, hogy az USA védelmi szektorában nagyobb nyiltság és őszinteség van, mint az oroszoknál.
Csak sok USAfan (legyen már egy ilyen jelző is) megeszi a bőséges semmit. Felesleges.
Kíváncsi vagyok, hányan dolgoznak közületek 20-30 millió dolláros darabárú csúcstechnológiát gyártó amerikai tulajdonú cégnél és hányan dolgoztok ebből a gyártásban úgy, hogy napi szinten kell együtt dolgoznotok amerikai kollégákkal, amerikai dizájnnal és dokumentációval... sokatoknak tátva maradna a szája, hogy mi is a valóság.
Az, hogy tényszerűen az F-35-ös szemmel láthatóan előrrébb tart, mint a pár prototípus stádiumban vegetáló PAK-FA, az annak tudható be, hogy a JSF program költségvetése közel annyi, mint a teljes orosz védemi büdzsé.
De maradjunk a költségvetésénél. A nagyzoló Putyin nagyzoló bejelentése 2010-ben volt, a szankciók 2014 utántól jöttek. Szép kis baleset lett volna, ha 2010-ben még nem nagyzol a Putyin.
Emlékszünk még a Szu-27M-re? 1983-ban indult a program T-10M néven, 1988-ban repült először a gép, 1991-ben szétesett a Szovjetúnió, 1995-ben kezdték meg az alacsony ütemű sorozatgyártást ami a fantasztikus 3(három!) darab után le is állt 1998-ban. Igen, abban az évben, mikor jött az orosz államcsőd. A T-10M program végül hivatalosan 2003-ban múlt ki, abban az évben, mikor elindult a Szu-35BM program. Ami 2008-ban, öt évvel később már működő repülőgépet eredményezett.
Amit meg most már rendesen sorozatban gyártanak és képességeit tekintve magasan felülmúlja az egykori Szu-35-öst.
Most, a Szu-57-es programot ugyanaz a pénzügyi mélyrepülés súlytja, mint anno a Szu-35-öst 1998-ban az államcsőd idején, csak annyival enyhébb a helyzet, hogy most nincs államcsőd. Nem is arról van szó, hogy elkaszálták volna a Szu-57-est, csak mostanra látszik, hogy molnibalage által kifogásol józan értékítéelt végül beért. Most már nincs eufória, most már látni, hogy ebből a pénzből egyelőre alacsony ütemű fejlesztés hozható ki.
De senki se mondta meg előre 2003-ban, hogy mekkora fellendülés lesz az orosz gazdaságban. Az egypilléres orosz gazdaságban.
Most córesz van, most kicsit józanabbnak kell lenni, de annyit már minden HTKA olvasó tudhat, hogy "soha ne mond, hogy soha".
Simán elképzelhető, hogy 5-6 év múlva egy Szu-57M, vagy SzM, netán BM, M2, illetve simán csak Sz majd magasan felülmúlja azt, amit ma Szu-57-esként ismerünk és azt majd az akkor aktuális gazdaságpolitikai időjárás nagy számban gyárthatóvá is fogja tenni.
