A PAK-FA pontosan azért van a bukás szélén, mert még a fejlesztéssel is baromira csúsznak, nem hogy az előszéria gyártással egy csapatpróbára. Ezt ugyan burkolt formában de maguk az oroszok is elismerik azzal, hogy kikommunkálták (remélem jól emlékszem) hogy az első 30 db (ami a szememben egyenlő cca azzal amit csapatpróbának nevezhetünk) talán 8 éven belül van tervben a csillagok mai állása szerint. Ennek szerintem 2 oka van
- 1/ Kikommunkálták azt, hogy a 2017-es elmúlt orosz katonai büdzsé az -10% a 2106-oshoz képest, de a 2018-as büdzsé újabb -8% a 2017-hez képest. Ez mit is jelent? Ugye egy katonai költségvetés 3 fő elemből épül fel, úgy mint - működtetési költségek, új technika beszerzések, katonai célu kutatások és fejlesztések - . A jelenleg érvényes elemzések azt mutatják, hogy a világon egyetlen hadsereg költségszerkeztében sem kisebb a működtetési költség részaránya, mint 50% (ez NATO/USA szinten karcolja a 60%-ot is talán). Tehát amennyiben a meglévő orosz haderőt nem hagyják a végsőkig legatyásodni (fizetések, pótalkatrész és lőszer, objektumok működtetési költsége, technikai eszközök működtetési költsége), akkor a büdzsé nagyobb részéhez nem nyúlnak hozzá (változatlan létszámot és struktúrát feltételezve). Így viszont a beszerzési és fejlesztési pénzek nem 10 és 8%-al esnek, hanem akár felére, de jó esetben a 2/3-ukra. Namost ebből sokkal kevesebb új technikára fussa, és lassítani kell a fejlesztéseket is.
- 2/ PAK-FA. Az oroszvédelmi ipar baromi rosz szerkezetben van felépítve. Vannak a fejlesztő, kutató intézetek, és vannak az álami vállalatok, amelyek gyártják majd a kifejlesztett technikát. Mi az érdeke a fejlesztő mérnökirodának? Neki abból van pénze, ha fejleszt, azt az állam elfogadja és adja a dellát. Itt véget ér a tervező iroda munkája. Állami fegyver gyárak. Mi az érdekük? Csak az hogy valamit gyártsanak, mert a gyártásból van lóvéjuk. Azt hogy mit, az nem tartozik a szorosan vett érdekkörükbe, mondjuk azt amit az állam szeretne rendelni. Hogy néz ki mondjuk a Lockheed-Martin hasonló rendszere? Mivel egyazon cégben van a fejlesztés és a gyártás, az igazi pénz, haszon azon van hogy amit kifejlesztett, azt le is fogja gyártani. Tehát már a fejlesztésben is megjelenik az a preferencia, hogy amit fejlesztünk, azt jó lenne legyártani is, mert az igazi haszon ebből lesz sok sok éven keresztül. Ez az orosz rendszerben szétválik, ahogy írtam fentebb. Ezért is van már a szu idők óta, hogy tudnak összerakni valóban jó proto rendszereket, majd amikor gyártásra kerülne a cucc, kiderül hogy mondjuk tervezés, proto készítésekor nem volt preferencia a szériában gyárthatóság, vagy ez csak nagyon alacsony preferenciával jelenik meg. Illetve a gyártó cég beadja a kulcsot, és közli hogy újabb évek kellenek neki, hogy a meglévő dokumentáció és a proto példányok alapján gyártani tudjon.
A PAK-FA ott tart, hogy a fejlesztés messze nincs befejezve, a 30db/x év terv pedig azt mutatja hogy az állami rep.gép gyár messze nem elég felkészült egy új technikai lépcső megugrására (háttériparral egyetemben). S ugye pénz is kevesebb erre a mókára.
T 14 vs T 90. A T 90 megvan az Armatához képest bocsánat, de gombokért. Ráadásul mint fentebb írtam is az Armata nem csak önmagában lényegesen drágább egy T 90-hez képest, hanem mivel csutka új technikáról van szó, pont a széria legelején aránytalanul többet kellene költeni a harctéri és logisztikai támogatásra, alkatrész és javítóbázisok felszerszámozására, a kiképzéshez szükséges eszközök és szimulátorok beszerzésére, uram bocsá állomány kiképzésére. Viszont az előbb pont azt írtam, hogy csökkentek a beszerzésekre költhető összegek, s így csak szigorúan preferencia szerint adják ki azt a haderőnemekre. Ráadásul pont arról polemizáltunk több "szóváltás" kapcsán is, hogy az Armata főleg a torony és fegyverrendszerei még nem készek teljesen fejlesztési szinten. Tehát alacsony darabszám és csapatpróba hogy tudják az új technika mire is képes az azt használók kezében, s milyen esetleges további fejlesztésre szorul.
Bocsánat a nem-rövid válaszért.....
