a fenti megoldás mitől lenne jobb?
ETC, vagyis Elektro-Kémiai Gyújtás a dolog neve, és lényegében arról van szó, hogy a hagyományos kémiai hajítóanyag-begyújtás helyett egy "plazmatüskét" használnak.
A hagyományos hajítótöltetnél több probléma is van egy ideje. Az egyik, hogy a hajítótöltet hőmérséklete befolyásolja az égés sebességét, így -10°C mellett nagyon másként viselkedik, mint +40°C-on. Ez azt jelenti, hogy más lesz a torkolati sebessége is a lövedéknek és ezzel pedig a fegyver gyakorlati pontossága változik. Erre az az alapvető megoldás, hogy van egy táblázat (vagy a ballisztikai számítógépnek megadott adat), ami megmondja, hogy adott hőmérsékletnél mennyivel kell merre módosítani a lőadatokat.
A németek a DM63-nál ezt részben kezelték ETC nélkül:
Az ETC másik előnye az, hogy abból fakadóan, hogy a hajítótöltet begyújtását jobban lehet vele kontrollálni, egyben jobban lehet a csőnyomást és a torkolati sebességet is befolyásolni, ami végeredményben nagyobb torkolati energiát jelent. Az amerikai XM291 ágyú 120mm-es űrmérettel is a kiadott adatok alapján 17MJ torkolati energiát ért el ETC-vel. Viszonyítás képen a 120mm-es L/55 Rheinmetall lövegnél olyan 13MJ körüli értéket tudnak elérni.
Az ETC-vel az a probléma, hogy bonyolultabb technológia, új fajta lőszer kell hozzá, stb. Ettől függetlenül esélyes, hogy az új 130mm-es L/51 Rheinmetall löveg ilyen megoldásokkal tud ~20MJ körüli értéket, legalábbis ha a cég brosúrájának hiszünk.
Itt kanyarodjunk vissza a T-14-hez. A probléma az ugye, hogy az oroszok előtt is két út áll, az egyik, hogy feljebb lépnek kaliberben (152mm), amelynél viszont más problémákkal szembesülnek (kevesebb lőszert tud egy-egy harckocsi elvinni), vagy maradnak 125mm-en, de áttérnek ők is az ETC-re.