Az egyetlen darab Tu-22M4-es.
Igazából ez is csak egy M3-as volt, csak a kopoltyúkat módosították, hogy a nagyobb levegőigényű NK-32-es hajtóműveknek megfelelő legyen a beömlő+szívócsatorna rendszer.
Végül a legköltségesebb módosítást, a komplett törzshátsórész átépítését nem végezték el, így a nagyobb átmérőjű NK-32-esek soha nem kerültek beépítésre. Maradtak az NK-25-ösök.
Jól látszik, hogy a kilenc-kilenc helyett oldalanként 12-12 zsalut tartalmazó törzspanelnél volt a változtatás.
A gép 1991-92-ben repült, a Szovjetúnió szétesésének éveiben.
Amikor a mostani Tu-22M3M prototípusán láttam, hogy a kopoltyúkhoz nem nyúltak, nem lepődtem meg, hogy a jó öreg NK-25-ösök jellegzetes, rövid fúvócsöveit fogom a gépen meglátni.
Mivel az M3M program a meglévő gépek átépítéséről szól, így egyértelmű, hogy a beígért NK-32-2-esek nem fognak végül beépítésre kerülni.
Így is lett.
A titán hajtóműgondola “szétbombázása”, a vadonat új NK-32-2-esek beszerzése és a kopoltyúk számának felbővítése sokkal drágább lenne, mint az ezeréves NK-25-ösök megtartása és folytatólagos nagyjavítása.
Ha az M3M-en a kopoltyúkhoz nem nyúlnak, akkor a többi, drágább módosítást már végképp nem fogják megejteni.
