Én megértelek téged, de az a sokat emlegetett egység sosem volt meg a magyar történelemben, akármilyen messzire nézek is vissza.
Sőt, más országok történelmében se volt meg. Egy-egy kivételes példát mindenhol lehet találni amikor 1 ügyben, rövid ideig megvolt, de aztán nuku.
Tovább megyek. A kárpátaljai magyarság túl kicsi. Még összefogva is. Egyedül nem sokra megy. Magyarország hátterével se megy sokra. A helyi ruszinokkal összefogva már juthatna valamire. Nem összeborulásra gondolok. Az nem volt, nem is lesz. Néhány konkrét kérdésben kéne szövetséget kötni és azért együtt fellépni. Ilyesmiről érdemben nem tudok.
Te vagy ott, mesélj erről valamit. Miért nincs semmi érdemi.
Nem nagy és össznemzeti összeborulás kellene Kárpátalján, csak a józan ész talajára helyezett összefogás. Ez viszont több okból is hiú ábránd. No de nézzük miért jutottunk ide. Volt ugye egy derék magyar bolond Kárpátalján aki az Ungvári (akkor) Állami Egyetemen tanított, úgy hívták Fodó Sándor. Ez a jóember kitalálta, hogy a nyolcvanas évek végének erjedésében valami kulturálisnak álcázott politikai érdekképviseletet kellene létrehozniuk a magyaroknak és megszületett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A tilt-tűr-támogat besorolás szerint először tiltott majd megtűrt lett e szervezet ahol előfordultak bizonyos csillogó szemű ifjú titánok (Brenzovics László, Kovács Miklós, Orosz Ildikó, stb) kiknek a derék Fodó papa még holmi nemzetközi ösztöndíjakat is kitaposott. Ennek következtében Kovács Mikike fél évig Orbán Vityávall és Kövér Lackóval ivott brúdert valahol a ködös Albionban. Ez a derék kárpátaljai ifjú pedig sok mindent megtanult tőlük a hatalom megszerzésének és megtartásának mikéntjéről és igen szoros barátságok köttetek. Olyannyira, hogy Kovács Miklós most havi 1,2 milkáért osztja az észt Orbánnak, aki persze gondolom van olyan okos, hogy nem sokat fogad meg a tanácsaiból de hát a régi harcostársakat megbecsülni dicsérendő. Mi több a Miklóska csemetéinek megszületésekor Kövér egyenesen a keresztkomaságot is elvállata, mindmáig szívesen ellátogat Szürtébe, a Kovács családhoz. Később Miklóska szépen megválasztotta magát (megpuccsolta Fodót) KMKSZ-elnöknek, beült egy ukrán képviselői bársonyszékbe és csinálta amit most Brenzó. Minden szép és jó is volt amíg bizonyos hozzám hasonló mocskos árulók el nem kezdték pedzegetni, hogy a Rádában Kovács uram igazán forszírozhatná már egy kicsit azt a gazdasági autonómiát amit megszavazott az istenadta nép, meg az először csak sekélyen, majd egyre vastagabban csergedező magyar támogatásokról is elszámolhatna, hogy mikor mit mire költött. Szó mint szó a javíthatatlan "trockisták" megelégelték a dolgot és változtatni akartak. Fodó tanárúr meg látva élete műve széthullását, vodkába fojtotta tehetetlen dühét, kapott egy agyvérzést és meghalt. Maradt utána egy befejezetlen családi ház, mert szegény bolond még lopni sem tudott.
Nos ahogy az várható volt a Fidesz-kötődésű KMKSZ elégedetlenkedőit megkörnyékezte az MSZP. Akadt egy Gajdos István nevezetű csibész, akinek pénze (ne kérdezzétek honnan volt neki, ilyet úriember nem firtat) és ambíciója is volt, felkarolta az elégedetlenkedőket és MSZP háttérrel megszületett az UMDSZ. Összepaktáltunk Janukoviccsal aki nagy gazember volt, de legalább ismerte a zsiványbecsületet és elfogadta, hogy a keleti oroszok mellett a románok és a magyarok is kellenek a stabil hatalmon maradásához. Valami fura okból Gajdossal is jól kijött, és ez bizony egész kedvezően hatott a kárpátaljai magyarság mindennapjaira. Adta viszont magát a dolog KMKSZ részről hogy az ellenségem ellensége nekem barátom. Ennek alapján ők meg a "reformer", "europer", "nyugat-orientált" oldalra álltak, ha mi már ilyen mocsok gengszter- és orosz-segnyalók lettünk és Kovács uram helyett a kárpátaljai magyarok Gajdost juttatták be a Rádába. Mégpedig saját jogon, UMDSZ-színekben, nem pedig lefeküdve valami ukrán pártnak! A baj csak az volt, hogy az europer grál lovagokról idővel kiderült hogy nem is olyan makulátlanok. Most ott tartunk, hogy Kovács uram elment zabot hegyezni havi 1,2 milkáért a miniszterelnöki hivatalba, Brenzovicsból lett magyar képviselő a Porosenko Blokkban, Orosz Ildikó (na őt tartom legtöbbre) felépítette a II. Rákóczi Ferenc Főiskolát Beregszászban és legalább tényleg tett valami érdemlegeset, noha a hatékonyság nála is megkérdőjelezhető. A KMKSZ (bár gondolom ez bp-i ukáz volt) szépen megtartotta "konstruktív ellenzéknek" az UMDSZ-t ahonnan szintén lelépett Gajdos Zubánics Lacira testálva az elnökséget. Jelenleg Fidesz pénzből utálják egymást a két párt képviselői.
Hogy ez miért nem fog soha megváltozni? Mint arra már utaltam a KMKSZ vezérkara nem hülyegyerekekből állt és áll. Nagyon magas szinten művelték és művelik a következő generáció kicsinálásának művészetét. Azon fiatalokat akik képes lennének valamit változtatni, egy egy jó kis zsíros ösztöndíjjal rendszeresen hozzásegítik, hogy Magyarországon ragadjanak. Félnek, és mindig féltek az új hangoktól, avagy mit gondoltok miért nincs egyetlen huszon- vagy harminc éves sem a kárpátaljai magyar érdekképviseletek első vonalában? Ebben a pocsolyában csak ők lehetnek a fő kecskebékák, akik csak és kizárólag az igazat kuruttyoljak.
A legnagyobb tragédiánk pont az volt, hogy a kárpátaljai magyarság érdekeit egy csapat kiábrándult és vérig sértett író, költő, közgazdász és újságíró bosszúvágya, egy csibész politikai ambíciói és az MSZP (holott tudom és tudtam, hogy csak kényelmetlen kolonc voltunk a nyakukon) pénze –ami nagyságrendekkel kevesebb volt mint a mostani magyar aranyfolyam – tudta valósan képviselni, mert a megosztottság miatt a nemzetinek kikiáltott oldal nemzetárulóvá lett.
Végül pedig miért kell megkérdeznie egy KMKSZ tisztviselőnek Budapesttől, hogy szellenthet-e egy egészségeset? A Fidesznek kell a szavazatunk amit meg is fognak kapni hiszen a sok rossz közül ők képviselik a legkisebb rosszat, de valami perverz "kézben-tartási és túlbiztosítási vágy" miatt ezt az Orbán kabinet a határon túliak totális kézivezérlése útján kívánja elérni. Ehhez megkapták a KMKSZ szolgai segítségét hiszen a komplett vezérkar a lekötelezetjük, az UMDSZ döntéshozói meg faragják a centit, bölcsen bólogatnak, de ők sem harapnak a kézbe ami eteti őket. Csak én dühöngök jókat amikor azt kell látnom, hogy a népem elveszti teljes önállóságát és biliárdgolyókét pattog a magyar belpolitika asztalán. Az ukránok meg lesajnálóan röhögnek rajtunk és még ők is képesek egy egy magyar faluban pár tucat szavazatot kasszírozni, a népnek annyira elege van már ebből a kuplerájból.
Végezetül megjegyzem, a komcsi időkben pl lófaxt se kaptunk a Magyar Népköztársaságtól, Bíró Andor kolhozelnök meg mégis ott ült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában, mi több igen ügyesen lobbizott is, és nem ám az amurparti nyenyecek érdekében! Tudom, az idők változnak, de akkor is dühít, hogy mostanra ennyire elanyátlanodott, önállótlan banda lettünk akik teljesen feladták büszkeségüket és elfeledték – pontosabban aprópénzre váltották – önnön politikai súlyukat!