Nem csak az USA-ban alkalmazták az NK-33 és NK-43 hajtóműveket, hanem az első Szojuz-2-1v-k esetében is.
Amúgy nagyjából 60db "túlélő" hajtóműről beszélünk, ebből 36db-ot adtak el az AeroJet-nek.
Őőőő.... Te most komolyan beszélsz?
A Zenyit családból 84db indítás volt összesen, ez nem "csak pár".
Az Enyergia gyorsítórakétájához kifejlesztett RD-170-en alapul a modern orosz első fokozatba szánt hajtóművek oroszlánrésze, ideértve az RD-171-et (Zenyit család), amit a mai napig fejlesztés alatt van RD-171MV néven (amit a Szojuz-5 / Irtisz rakétához szánnak).
Az RD-170-es széria dupla égőteres változata az RD-180 - ami az Atlas V. rakétacsaládban 85 alkalommal repült eddig.
Az RD-170 széria egy égőteres változata az RD-191, amit az Angara család URM-1 fokozatában használnak várhatóan még jó sokáig.
Ennek az RD-191-nek egy mutációja az Antares 200 széria első fokozatában használt RD-181.
Az RD-191 további mutációja az RD-193, ami a Szojuz-2-1v későbbi változataiban terveznek használni.
Pont ezt mondom, jobbára politikai okokból elkaszálták a modern rakéták többségét a Szovjetunió idejében, majd a pénztelenség miatt nem vagy nagyon lassan haladtak azóta. Ezt nem vitatom. A többit igen.
De eddig sem csak a Szojuz és a Proton volt, a Zenyit önmagában is igen jelentős tényező, és nem véletlenül szeretnék a Protont és a Szojuzt is kiváltani évtizedek óta (az Angara is eredetileg ezért született).
Ezzel vitatkozom. Ahhoz, hogy a Jenyiszeit ki tudják használni, egy komplex programot kellene felhúzni, ami kihasználná a rendelkezésre álló hardware-t. A NASA a politikai sz@rkavarás miatt ugyanebbe a mocsárba lépett, amikor kikönyökölte a Capitolium az Ares V. átmentését az SLS programba, de nem adott pénzt arra, hogy a NASA olyan programokat indítson, ami ki is használná az SLS képességeit. Az SLS / Orion párosnál ezért voltak kénytelenek a 2010-2016 közötti években mindenféle "aszteroida-látogatás" és hasonló vicces koncepciókat felvázolni, mert ezekhez talán elegendő lehetett volna a rendelkezésre álló pénz. Mert nem kellett túl sok extra modul (valójában ott is bajban voltak, ezért találtak ki mindenféle kényszerszülte megoldásokat).
Mikor jött a Trump kormányzat hirtelen ötlete, hogy akkor irány a Hold, és állt elő a NASA a Gateway űrállomás ötletével, akkor kezdődött el valami e téren.
Na most az Oroszok per pillanat ott tartanak, hogy kb. 15 év alatt nem tudtak egy szem tudományos modult (Nauka) normálisan átépíteni (mert az is egy 1990-es években gyártott tartalék űrállomás-modul volt eredetileg). Kínkeservesen haladnak az Orel fejlesztésével, a rakétafejlesztések, mint az Angara és az Irtisz csigasebességgel haladnak a pénztelenség miatt, akkor kérdem én: mégis mire akarják használni a Jenyiszei-t? Azt a Jenyiszei-t, amit legutóbb még az Irtiszre építve képzeltek el, amelynek a tervezési fázisának véglegesítése 2021 közepére várható? Még ha Holdraszállásban is gondolkoznak, kell egy Holdkompot is tervezni és gyártani. A Jenyiszei és az Orel mellé.
Avagy elfogadják a NASA féle megkeresést, amely még mindig lebegteti a Gateway-ben való részvételt, ahol egy orosz zsilip-modult bíznának rájuk (ennek hiányában is életképes a Gateway, így amennyiben ez a modul nem valósul meg, vagy késik, nem szenved semmi komoly hátrányt - meghatározó modul megépítését nem ajánlott a NASA sem...).
Ott azaz, a "Crew Airlock":
Tegyük fel ez megvalósul. Ahhoz kell a Jenyiszei, vagyis egy indításnak már van értelme. Utána az Orel-t küldhetik a Gateway-hez, de hogy ott mit csinál, az kérdéses jelenleg, mert az Artemis programhoz nem csatlakoztak...
Őőőő....
Nem tudom pontosan értelmezni ezt, mert a Proton is Hold-rakéta, a Zond misszióknál is azt használták (noha azok személyzet nélküli űrhajók volt végül, bár eredetileg emberes Hold-megkerülésre készültek velük). A Falcon Heavy is Hold-rakéta egyszer használatos módban. Az Enyergia is vállalható rakéta lett volna - ha az eredeti céljának megfelelően Hold-programhoz használják (ugyebár az Enyergia Glusko eredeti Vulkan rakétája helyett született, amely a szovjet Hold-program lett volna, csak nem talált hozzá politikai támogatást). Valójában az Enyergia, amelynél eredetileg a gyorsítórakétákat újrahasznosíthatónak tervezték, egy tökéletesen jó rakéta lett volna. Ha lett volna célja. De a Szovjetuniónak már nem volt erőforrása hozzá, Oroszországnak az 1990-es években végképpen nem, az USA az űrrepülőgép mámorában élt, Európa pedig a saját kis álomvilágában volt. Szegény rakéta olyan űrállomások és mélyűri programokhoz lehetett volna alap, amely egészen más űrkutatási szintet jelentett volna. De mivel az Oroszok a kvázi Szaljut és TKSz programok maradékán igyekeztek a formálódó ISS-ben részt venni, amelyek a Protonhoz voltak méretezve, az Egyesült Államokban és Európában pedig senki sem volt érdekelt, hogy az Enyergia megmeneküljön, így ez a rakétaprogram is az enyészeté lett...
Az Enyergia Blokk A (gyorsító) fokozat újrafelhasználásának koncepciója (sose tesztelték végül, a két Enyergia úton mérőműszerek voltak az Ejtőernyők helyén):
Especiel az Angara családban is volt Jenyiszei-szintű opció, az Angara-100 (itt a jobb oldali):