Szerepel az SS III Wikipédia bejegyzésében is.
Gyakorlatilag anno, mikor Rutan és Branson megegyezett, a koncepció ez volt:
Tier 1: SpaceShipOne -> az adott űrugrás technikai működőképességének bizonyítása, az Ansari X-Prize megnyerése.
Tier 1b: SpaceShipTwo -> a kereskedelmi űrugrás megvalósítása.
Tier 2.: SpaceShipThree -> orbitális pálya elérése képes megoldás.
Részletezve nem volt, hogy mik az elképzelések, a fantáziarajzokon nagy, ledobható gyorsítórakéta került volna egy SS2 szerű jármű végére, a hordozó repülőgép pedig egy felskálázott WhiteKnightTwo szerű gép lett volna hat gázturbinás sugárhajtóművel:
2008 körül nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog rövid úton működni, mert az SS2 projekt sebessége is olyan, mint egy hegynek felfele, rükvercben haladó, téglára állított csiga. Akkor az SS3-at visszaskálázták egy nagy távolságú, gyors személyszállítási megoldássá, amely mondjuk az Egyesült Államok és Japán vagy az Egyesült Államok és Ausztrália között az utazási időt 1 óra körülire csökkentené.
Ezt a projektet azóta félig-meddig jegelték, a mostani SS III bejelentésnél ezt nem emlegették, csak azt, hogy az SS2-nél jobb megoldásokkal, könnyebb üzemeltethetőséggel bír.
For the record:
Branson félig-meddig két irányba is eladta a koncepcióját. A Virgin Galactic (és általa Richard Branson) egy űrugrásra építkező turizmus felé indult el, és onnan lépne tovább.
A StratoLaunch (az SS1-et is pénzügyileg támogató Paul Allan cége) pedig eleve egy gigászi hordozógépet akart először megépíteni, ami aztán első lépcsőben hordozórakétákat indíthatna nagy magasságból, majd később már embert szállító űrhajót akár. Az első körben a 'Pegasus' indítójárművekből vihetett volna egy nekifutással akár hármat, majd a saját tervezésű hordozórakétájuk jött volna, végül egy űrrepülőgép.
A StratoLaunch is hasonlóan nyőgvenyelősen indult, mint a Virgin Galactic (bár sok pénzt áldoztak rá, messze nem annyit, ami szükséges lett volna, hogy saját hordozórakétafejlesztésük értelmezhető sebességgel haladjon), majd Paul Allen halála után új kezekbe került, a 2020-ban kikerült tervek szerint hiperszonikus tesztjárműveken dolgoznak, és hosszú távon a fenti képen jobbra látható "Black Ice" űrrepülőgép megvalósításáról sem tettek le.