Minden technológiai újításnak, van egy jól feírható fejlesztési görbéje, ami az elején még meredeken emelkedik, aztán idővel ellaposodik....én érteni vélem, hogy azért megy el rengeteg idő manapság minden élenjáró technikai eszköz fejlesztésénél, mert már a határoknál járunk, s nem a technológiák elején, amikor egy benzinmotoros kocsi egy átalakított hintó volt, egy repülőgép meg bútorasztalosok és bútorkárpitosok számára leadott érdekes megrendelés...
Mégis elgondolkoztató, hogy az ötvenes években pl. a MiG tervező iroda pár havonta(!) dobott össze és repült be egy-egy vadonatúj fejlesztésű szuperszonikus sárkányt (no meg dobott a kukába...)
Авиационные фирмы
airwar.ru
Az űrhajózásban gyakorlatilag teljesen ismeretlen területre indultak a fejlesztők; csak sejtéseik lehettek az űrben várható viszonyokról; a kijutás aerodinamikai erőhatásai, vákuum, hőviszonyok, azok asszimetriája, mágneses ill. lehet teljesen ismeretlen erőhatások, a visszatérésről még nem is beszéltünk...
Szó nem volt fejlett szenzorokról, rádiótechnika..., adatátvitel...automatizálás...hagyjuk már...egy indexrelé megbízhatósága is esetleges volt...
Ami könnyebbség volt, az a társadalmak egészséges fatalizmusa, a tesztelők/hősök elvesztésének könnyebb elfogadása.
Nem volt ilyen médiahisztéria, mint ma.
No meg - ahogy ezt már máskor már megírtam más téma kapcsán - nem volt az sem, hogy mindenki hozzáfért volna médiaszerepléshez, még az is, aki a legelemibb információkkal sem rendelkezik egy téma kapcsán (Mint most én...). Szia Uram!
(Tegnap döbbentem rá, hogy egy diplomás(!) átlagember elektromos autóhoz való viszonya az, hogy nem szennyezi a környezetet, a töltése meg napelemről történik. Ennyi...)
Na szóval ma este bemondta atévé (retekláb híradó, mindenkiben ott van valahol a perverzitás, nekem ez az), hogy a Starliner hét éves csúszásban van.
Úgy, hogy gyakorlatilag már nem kell feltalálni semmit, az elődök már mindennel megküzdöttek...
...elképzeltem az űrversenyt, hogy a Mercury űrhajó a Vosztokhoz képest hétéves késéssel szállt volna fel, a zűrhajóst meg a már Voszhodon túl, de még azon is túl; már a Szojuz hozta volna vissza (még jó hogy nem a Szaljut 1-ről, bár ekkora csúszásokkal már lassan az az megtörténhetett volna...).
Még a CEO-t is kötél általi tarkónlövéssel díjazták volna, nemhogy részvényopciók lehívásának aktualizálásával.
Ahogy kollégám mondaná; vicc ez az egész...
Ui:
Ez nem csak a Starlinerről szól, mert ez a szenvedés megy az oroszoknál is, meg ez megy a repülőiparban is, de már az autóiparban is.
Az űrkutatásnál is ez a természetes jelenség jól megfigyelhető.
Az, hogy valamit már korábban kitaláltak miért kell újra feltalálni sokszor elhangzó érv, ugyanakkor félre vezet, mert nem számol a gyártási technológia változással. A Az Apollo program kapcsán felmerült már, hogy miért nem építik újra mondjuk az F1 hajtóműveket. Elvileg persze lehetne, gyakorlatilag ugyanakkor egy rendkívül nagy emberi munkaerőt igénylő folyamat. A fúvoka harang sok száz oxigént szállító apró csöveit egyesével rakták össze, majd egy speciális kemencében forrasztották. Manapság 3D nyomtatunk, és robotok marják az alkatrészeket. De az erre optimalizált alkatrészeket bizony újra "fel kell találni" - ki kell fejleszteni, le kell tesztelni, optimalizálni, stb.
Egy másik jelentős körülményt ugyancsak figyelmen kívül hagysz amikor a régi programokat helyezed párhuzamba a mostaniakkal, ez pedig, hogy akkoriban kizárólag csak állami/katonai programok futottak ezekhez mert emberi és költségvetési forrásokkal, ma pedig ugyan futnak állami programok de a rendelkezésre álló finanszírozási és emberi erőforrások csak töredéke az akkoriaknak.
A legnagyobb költségvetésű Apollo program idején inflációval korrigálva kb $31milliárdot költött el évente a NASA a teljes program pedig valahol $260milliárd környékén állt meg. Viszonyításképpen idén a NASA teljes költségvetése nem éri el a $25milliárdot. És ebből finanszíroznak ISS, Artemist SLS, távcsöveket, repülést, időjárási és melyűt kutató műholdakat, Mars rovereket stb.
Költségvetési GDP arányosan ez a ráfordítás meg szembetűnőbb az Apollo program idején 7-9%.
Szóval ha kicsit mögé nézünk a dolgoknak persze időben csúsznak a programok, de a hatékonyság ami az elköltött pénzt illeti nagyságrendekkel javult. És ez a tendencia a szektor diverzifikálása okán a valódi verseny megjelenésével meg folytatódhat.
Akkoriban nemzeti presztízs kerdés volt az űrkutatás, manapság egyre nagyobb üzlet. Sok tudás és tapasztalat hasznosul a korábbi időkből, de van amit újra fel kell találni lásd pl booster újrahasznosítás, hogy érdemi előre lépést lehessen tenni.
Az, hogy az átlag ember, hogy viszonyul régen és most a technikához, szerintem nem releváns. A komplexitás olyan mértékű a miniaturizálas olyan fokú, hogy bár nagyjából tudom mi van kezemben lévő telefonban, és hogy működik, gyakorlatilag hozzá se tudok szagolni. A régen minden jobb volt ködébe burkolva, hogy akkor még egy csavar kulccsal állítottam a kocsi gyújtásán, nettó romantika.