Nem erőpolitika ez, hanem egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a kiadók az internet adta információszabadsággal. Ahogy a nyomdapréssel sem tudtak az akkori “kiadók” (egyház meg a szerzetesrendek).
A legtöbb kiadó komolyan vergődik, ugyanis:
- az elmúlt kb 20-25 évben arra kondicionálták az olvasókat, hogy a cikk/hír az ingyen van
- arra játszottak, hogy majd hirdetési bevételekből továbbra is minőségi tartalmakat állítanak elő (már aki, persze)
- csakhogy a hirdetési piacon az nyer, akinek nagyobb látogatottsága van, arra meg egyszerűen túl drága minőségi tartalommal lőni
- az értelmes, valódi újságíróknak nem tudtak/tudnak eleget fizetni már (meg nem is akarnak, hiszen a látogatottsághoz nincs is szükség a munkájukra)
- a hirdetési piacuk közben szép lassan összeomlott (elvitte a facebook és tsai)
- most kongatják a vészharangokat, próbalnak valami monetizációs modellt kialakítani
- csak nehéz lenyomni az olvasók torkán, hogy ami 20 éve ingyen van, most már fizetős lesz
- és igazából az újságírói gárda is felhígult annyira, hogy nem is lenne már annyira evidens, hogy kivel íratnák meg a jobb fajta cikkeket
- ugyanis az újságíróknak meg közben lett több platformjuk is, ahol direktbe tudnak pénzt kérni az olvasóktól
Szóval egy ilyen helyzetben az Economist hülye lenne nem elverni a port bárkin, akiben azt látják, hogy a törékeny monetizációs modelljükre ráfúj.
A magam részéről inkább támogatok dirketbe substacken meg patreonon arra érdemes írókat, mintsemhogy ilyen, szebb napokat is megélt ám mára kiüresedett entitásoknak adjak akár egy fillért is.