Igen nullát.Jol irod. Ezek (Mig 29, t-72,...) folosleges szemetek ma mar. Hany Leo2-t, Abrams-t, K2-t, ... kaptak? Nullat. Kaptak helyette T-72-t. Hany F-22, F-35, F-16-t kaptak? Nullat. Kaptak helyette Mig-et. Tehat szo szerint folosleges szemetet. Egyedul az ATGM-ek modernek amit kaptak, de az meg fogyoeszkoz. Ha nagyon akarom akkor meg a Pzh-kat a modernek koze lehet szamolni, de valojaban nem, mert lebutitva kaptak es csak par darabot, az elso szeriabol. Jo esely van ra, hogy gyoznek az oroszok, de eppen azert mert az ukranok NEM kaptak erdemben semmi modern fegyvert, szoval butasag az a primitiv propaganda, hogy a NATO onmagat fegyverezne le. De tudom, hogy mivel mar sokszor leirtak, ezert az erzelmi alapon itelok szamara igazza valt.
És hány t-72 maradt ma már, ami még átadható? Hány lőszer maradt az egykori szovjet technikához? Mennyi alkatrész? Szerintem inkább ezek most a millió dolláros kérdések.
A NATO-hoz mérve az átadott fegyverek minősége és mennyisége nem nagy, de néhány tagországot ez rendkívüli módon érint (mindenféle sorrend felállítása nélkül): a Balti-államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észak-Macedónia. Míg a bolgár és román fegyverszállítmányokról alig tudunk valamit, de bizonyosan nem csekélyek a saját szintjükhöz mérten.
Nemrég volt hír, hogy az EU 600 millió eurót fizetett ki eddig abból az alapból, amit pont az ilyen szállítmányok ellentételezésére hoztak létre a eu tagállamai számára. Persze ez nem egy nagy összeg, de például alkatrészek és lőszerek esetén nem is feltétlenül az most a lényeg, hogy az mennyibe kerül, hanem hogy egyáltalán van/lesz e még.
Azok az országok, akik eddig adakoztak, azért tették mert részint ígéreteket kaptak (az amcsiktól és a németektől), hogy ezeket a továbbadott fegyvereiket utólag pótolják (gondolom csökkentett áron). Azt látni kell, hogy a nyugati hadiiparban nincsenek jelenleg óriási tartalékok (ezt a tényt a SIRPI ide vonatkozó tanulmánya támasztja alá) a 2012-2016-os refetencia időszakhoz képest az amerikai export 14%-al bővült, az olasz 16%-al, a spanyol 10%-al, francia 59%-al, míg a német 4,5%-al csökkent, addig az angol 41%-al esett vissza. A világpiacból a legnagyobb részesedést az amcsik birtokolták 39%-al, aminek további növekedését az ellátási problémák nehezítik, mint ahogy arról a financial times írt nemrég, a fórumon, pedig @kamm -nak köszönhetően olvashattuk.
Ezentúl, az új eszközökre való kiképzésről, azok karbantartásáról egy szó sem esett még, azonfelül, hogy szerintem sok nyugat-európai országban most esett le a tantusz, hogy valójában milyen állapotban is van az eszközparkjuk.
Szóval a keleti tagállamok jó esetben évek múlva kapják meg ezeket a megígért fegyvereket (a lengyelek is azért választották a koreai fegyvereket, mert az amcsik nagyon lassan tudták volna azt teljesíteni, s a lengyel vezetés túlságosan sürgősnek ítélte meg a beszerzést).
Mindezekre csak azért tértem ki, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a gyártósorok vélhetően évekre előre be vannak táblázva (ezért is volt jó döntés a hadiipar fejlesztése itthon), a kapacitás bővítését, pedig más okok is hátráltatják, s az esetleges jövőbeli szállítmányok már a nyugati tagállamok "tartalékait" is érzékenyen érinthetnék.
Továbbá. Ha és amennyiben elkezdene nagyon kellemetlenné válni a helyzet az oroszok számára, még számtalan olyan lehetőségük van, amivel nem éltek, s itt még nem is elsősorban katonai, hanem szimplán gazdasági eshetőségekre gondolok.
Még nem találkoztam az oldallal, csak ~10 percet volt időm böngészni rajta, az biztos hogy elég időigényes lehetett ezt felépíteni, amellett bizonyos szemszögből elég érdekes is.Ehhez kapcsolódóan... Ezt minap találtam, remélhetőleg nem csak nekem új: az amerikai hadsereg üzemeltet egy tréning (és egyéb) adatbázist kiképzési célokra (ODIN), itt kapott helyet mindenféle virtuális országok leírása is, gondolom wargaminghez háttéranyagként. Érdemes megnézni Ukrajnát (itt Pirtuninak hívják). Egy idézet a "politikai berendezkedés" fejezetből:
"Pirtuni’s government is generally recognized as legitimate among states in its own regional neighborhood, and more generally throughout the international community. Despite the necessity to maintain constant vigilance to safeguard constitutional guarantees of basic freedoms and due process, Pirtuni continues to make steady progress towards an end-state reflective of a stable, transparent democracy whose citizens enjoy the rewards of a positive political environment devoid of coercion and undue government harassment. The steady progress, considered in the context of the country’s turbulent past, has won Pirtuni the respect and admiration of most developed nations in the international community."
Csak a miheztartás végett![]()