A fórum berkein belül a többség számára ugyan a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a kurszki ukrán betörés érdemben nincs hatással a háború menetére, nem veszélyezteti Oroszország biztonságát, stabilitását és stratégiai terveit, ám a mainstream média clickbait felütései drámai fejleményekről, történelmi előretörésről cikkeznek a Kuructól a Telexig. A narratíva központi gondolata az, hogy most Oroszország területére tevődtek át a harcok.
Mi ebben a szenzáció és főként, hol van ennek jelentősége?
Oroszország szárazföldi határainak hossza több, mint 20.000 km. Ebből kb. 700 km esik az ukrán-orosz határra, plusz ott van ettől délre még bő 1000 km hosszan a frontvonal. Ilyen beláthatatlanul hosszú szakaszon pont ugyanolyan könnyen szivároghatnak át kisebb alakulatok, amilyen könnyen törhetnek át nagyobb egységek. A támadók kezdeti sikerét a földrajzi-stratégiai körülmények garantálták. Korábban is, máshol is indíthattak volna hasonló támadást (kisebb léptékben indítottak is) és a jövőben is megtehetik (bár nagy jövő nem vár rájuk...).
Nem hiszem, hogy volt valaha olyan támadó, akinek gondot okozott volna betörnie Oroszországba, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy volt olyan kisstílű betörés, amit az oroszok konkrétan észre sem vettek...
Oroszország területe több, mint 17 millió km2. Kontinens méretű, végtelen, sok helyen lakatlan terület, hatalmas síkságokkal. Ennek a területnek a tehetségesebb hadvezérei ezt a földrajzi tényt használták ki már akkor is, amikor Oroszország még nem is létezett. Akkoriban nomád lovasok uralták a vidéket és az a hadsereg, ami rájuk támadt, nyom nélkül elpusztult, mert a nomádok egyszerűen eltűntek a végtelen sztyeppén, majd amikor az elcsigázott ellenség már reménytelenül messzire jutott hátországától, akkor kényelmesen, lőtávolságból kiirtották őket. Kutuzov hasonló módszerrel emésztette föl a Grande Armée-t és a Wehrmacht bukása is kísértetiesen hasonló okok miatt következett be. A polgárháború idején, amikor a legkisebb területre szorultak is vissza a Moszkvát uraló bolsevikok, még mindig több millió négyzetkilométernyi hátországból fordíthatták meg a háború menetét.
Az ukrán csapatok állítólag már 1700 km2 fölött szerezték meg az ellenőrzést. Ez Oroszország területének egyetlen TÍZezreléke...
Ez akkora veszteség, mintha a szlovén haderő betörne Magyarországra és ellenőrzése alá vonná az 528 fős Felsőszölnök közigazgatási területének - felét... (Ha a katonáik nem jönnének ki a fenyőfák közül, lehet, hogy észre sem vennénk!)
Ugyanakkor Kutuzov, Paulus és különösen a nomádok óta megváltozott pár dolog. Például felépültek olyan városok, ipari üzemek, atomerőművek, amelyek túl nagy értéket képviselnek ahhoz, hogy ne fájjon elveszíteni őket a felperzselt föld taktikája során, és amiket evakuálni sem lehet. Jelen esetben Kurszk-Kurcsatovszk (atomerőmű) ilyen értékes objektum, ennek tényleges veszélyeztetése azonban nem valószínű, hogy valaha is bekövetkezik, az ukrán csapatokat aligha engedik el odáig.
Egyébként járt már így az USA is. 1942 nyarán japán csapatok foglalták el az Aleut-szigetekhez tartozó Kiskát és Attut, ezzel bő 1000 km2 amerikai területet helyeztek megszállás alá. A szigeteket csak egy év elteltével foglalták vissza az amerikaiak. (Az Attut védő 2900 japán katonából összesen 29 maradt életben.)
Ugyanakkor a modern Oroszország szenvedett már a mostaninál sokkal nagyobb mértékű területi veszteséget is: Az első csecsen háború után, amikor Csecsenföld de facto függetlenné vált Oroszországtól. Az oroszok pedig lenyelték ezt a békát, pedig a csecsenek mögött nem állt ott a teljes NATO. Egy ideig mégis elfért a Kaukázus lejtőin a szakadár állam - aztán jött Putyin.
Mi ebben a szenzáció és főként, hol van ennek jelentősége?
Oroszország szárazföldi határainak hossza több, mint 20.000 km. Ebből kb. 700 km esik az ukrán-orosz határra, plusz ott van ettől délre még bő 1000 km hosszan a frontvonal. Ilyen beláthatatlanul hosszú szakaszon pont ugyanolyan könnyen szivároghatnak át kisebb alakulatok, amilyen könnyen törhetnek át nagyobb egységek. A támadók kezdeti sikerét a földrajzi-stratégiai körülmények garantálták. Korábban is, máshol is indíthattak volna hasonló támadást (kisebb léptékben indítottak is) és a jövőben is megtehetik (bár nagy jövő nem vár rájuk...).
Nem hiszem, hogy volt valaha olyan támadó, akinek gondot okozott volna betörnie Oroszországba, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy volt olyan kisstílű betörés, amit az oroszok konkrétan észre sem vettek...
Oroszország területe több, mint 17 millió km2. Kontinens méretű, végtelen, sok helyen lakatlan terület, hatalmas síkságokkal. Ennek a területnek a tehetségesebb hadvezérei ezt a földrajzi tényt használták ki már akkor is, amikor Oroszország még nem is létezett. Akkoriban nomád lovasok uralták a vidéket és az a hadsereg, ami rájuk támadt, nyom nélkül elpusztult, mert a nomádok egyszerűen eltűntek a végtelen sztyeppén, majd amikor az elcsigázott ellenség már reménytelenül messzire jutott hátországától, akkor kényelmesen, lőtávolságból kiirtották őket. Kutuzov hasonló módszerrel emésztette föl a Grande Armée-t és a Wehrmacht bukása is kísértetiesen hasonló okok miatt következett be. A polgárháború idején, amikor a legkisebb területre szorultak is vissza a Moszkvát uraló bolsevikok, még mindig több millió négyzetkilométernyi hátországból fordíthatták meg a háború menetét.
Az ukrán csapatok állítólag már 1700 km2 fölött szerezték meg az ellenőrzést. Ez Oroszország területének egyetlen TÍZezreléke...
Ez akkora veszteség, mintha a szlovén haderő betörne Magyarországra és ellenőrzése alá vonná az 528 fős Felsőszölnök közigazgatási területének - felét... (Ha a katonáik nem jönnének ki a fenyőfák közül, lehet, hogy észre sem vennénk!)
Ugyanakkor Kutuzov, Paulus és különösen a nomádok óta megváltozott pár dolog. Például felépültek olyan városok, ipari üzemek, atomerőművek, amelyek túl nagy értéket képviselnek ahhoz, hogy ne fájjon elveszíteni őket a felperzselt föld taktikája során, és amiket evakuálni sem lehet. Jelen esetben Kurszk-Kurcsatovszk (atomerőmű) ilyen értékes objektum, ennek tényleges veszélyeztetése azonban nem valószínű, hogy valaha is bekövetkezik, az ukrán csapatokat aligha engedik el odáig.
Egyébként járt már így az USA is. 1942 nyarán japán csapatok foglalták el az Aleut-szigetekhez tartozó Kiskát és Attut, ezzel bő 1000 km2 amerikai területet helyeztek megszállás alá. A szigeteket csak egy év elteltével foglalták vissza az amerikaiak. (Az Attut védő 2900 japán katonából összesen 29 maradt életben.)
Ugyanakkor a modern Oroszország szenvedett már a mostaninál sokkal nagyobb mértékű területi veszteséget is: Az első csecsen háború után, amikor Csecsenföld de facto függetlenné vált Oroszországtól. Az oroszok pedig lenyelték ezt a békát, pedig a csecsenek mögött nem állt ott a teljes NATO. Egy ideig mégis elfért a Kaukázus lejtőin a szakadár állam - aztán jött Putyin.
Habar ha szemed szurja ki, akkor sem latnad.
